Az, hogy valaki mestere a szakmájának, távolról sem jelenti azt, hogy egyúttal mestere a gondolkodásnak is. Eme klasszikus szentencia iskolapéldája vagy inkább klinikai esete a nemzeti oldal talán legnagyobb becsben tartott ikonja, az állítólag biztos kezű, de annál habókosabb szellemiségű Papp Lajos (nyugalmazott) szívsebész. Hajmeresztő nyilatkozatai közül talán az orvosi esküvel kapcsolatos "kisiklása" az egyik legemlékezetesebb.

A Biblia mértéktelen "élvezetétől" láthatóan megzakkant emberünk, aki a várható mellékhatásokról a jelek szerint elmulasztotta megkérdezni kezelőorvosát, gyógyszerészét, még aktív korában azt találta mondani (magvas gondolatait Danó Anna tolmácsolta a Népszabadságban), hogy "már rég itt lett volna az ideje, hogy a hippokratészi esküt kicseréljék Maimonidész, az 1135-1204 között élő (zsidó) orvos-teológus-filozófus egyik művére. Az orvos imájában ugyanis Maimonidész az istentől kér segítséget, erőt ahhoz, hogy munkájában elég alázatos és felkészült lehessen. Ez pedig bármely korban időszerű erkölcsi kívánalma az orvosi gyakorlatnak."

Már csak "hab a tortán", hogy Papp Lajos ugyanakkor azt is kijelentette, hogy páciensei között nem volt egyetlen ateista sem. Ezek szerint mindnyájuktól megkérdezte, hogy hisznek-e istenben, és a válasz alapján válogatott? Nos hát, ez a fajta szelekció kétségtelenül összeférhetetlen a hippokratészi esküvel, viszont - mint majd látni fogjuk - tökéletesen megfelel a maimonidészi gyakorlatnak.

De nézzünk inkább egy kissé alaposabban nagy példaképe, Maimonidész körmére, őt magát idézve meg:

„Mihelyt megérkezik a zsidóság politikai messiása, aki a zsidóság mint fegyveres hatalom élén a világ nem zsidó népeit leigázza, azokat, akik Noé törvényeit nem fogadják el, asszonyostul, gyerekestől kiirtja.” (idézi Huber Lipót in: A zsidóság és a kereszténység)
„Ha zsidó zsidót öl, akkor vétkezik a tízparancsolat Ne ölj! tilalma ellen, és halállal büntetendő. Ám ha nem zsidót öl meg, még ha prozelita (áttért) is, a zsidótörvény nem bünteti halállal a zsidó merénylőt.”
Maimonidész szerint minden zsidó, aki nem öl meg egy gojt, ha erre alkalma van, egy negatív parancsot szentségtelenít meg (Szefer Micvó, 85. fol. 2. f. 3.)
„Minden keresztény rabszolga, ha vonakodik alávetni magát a szent törvényeknek” (De circoncisione I. 6.)
Maimonidész határozottan emlékezteti a zsidókat arra, hogy sohasem hagyhatnak fel azzal a kísérlettel, hogy a gojokat kiirtsák (Hilkhot Akum X. 1 és 7), ha vassal nem sikerül, akkor arannyal (Choszen Hamiszpat 388,16).
„A körülményekhez mérten nem bűn a gojokkal jót tenni, ha ez Izrael népének előnyt jelent, minthogy egyáltalán az emberi okosság parancsolja a gojok iránti ellenséges érzületet elrejteni” (Hilkhot Akum X. 6.)
Maimonidész szerint „minden nem zsidó nő prostituáltnak (zonah) tekintendő” (Israel Shahak: Jewish History, Jewish Religion – The Weight of 3000 Years, Pluto Press, London 1994, 116. old.)
„Aki fuldokló gojt lát, annak nem szabad azt kimentenie a vízből” (Misné Torá, 1190).„Ne kegyelmezz a gojoknak, akiket Izrael nem tart jóknak és szépeknek” (uo.).

Papp Lajos tehát ezt a gojokkal szemben enyhén szólva nem túlzottan empatikus figurát ajánlja követendő példaként - a gojoknak. Eddig azt hittük, hogy az "öngyűlölet" mint olyan egy tipikus zsidó betegség. Papp Lajos esete azonban azt bizonyítja, hogy immáron a gojok között is pusztít - minden bizonnyal biblikus fertőzés révén.

Ami pedig Hippokratészt illeti, ő korábban élt orvostársaival szembefordulva, éles határt húzott a filozófia és az orvostudomány közé. Szerinte az ember működése nem érthető meg filozófiai fejtegetésekből, hanem természettudományos kutatásokra kell hagyatkozni. Az orvostudománynak nincsen szüksége igazolatlan eszmékre: „az orvostudomány nem szorul üres feltevésekre, mint a láthatatlan és bizonytalan dolgok, amelyeknél szükségképp felvetéssel él, aki róluk beszélni akar. Az égben és a föld alatt történő eseményeknél van ez így. Mert ha ezekről azt mondja valaki: tudja, hogy s mint vannak, sem maga a beszélő, sem a hallgatók nem dönthetik el, igaz-e vagy sem. Mert itt nem létezik, amire ismereteinket visszavezetve a feltétlen igazat tudjuk meg”.

A Papp Lajos által lecserélésre ajánlott orvosi eskü szövege egyébként így hangzik:

„Esküszöm Apollónra, az orvosra és Aszklépioszra és Hügieiára és Panakeiára és az összes istenekre és istennőkre – tanúkul híva fel őket – hogy meg fogom tartani képességem és szándékom szerint a következő esküt és írott kötelezvényt. […] Diaetetikus rendeléseimet képességem és szándékom szerint a betegek hasznára fogom elvégezni, nem pedig ártalmára és kárára. És halált okozó szert nem fogok senkinek sem kiszolgáltatni, még kérésére sem, sőt ilyenféle tanácsot sem fogok adni, és hasonlóképp nem fogok adni nőnek sem magzatelhajtószert. […] És ahány házba csak belépek, a betegek hasznára fogok belépni, távol tartva magamat minden egyéb szándékos és kárt okozó jogtalanságtól, főleg pedig a nemi visszaélésektől, úgy női, mint férfi testtel, mind a szabadokkal, mind pedig a rabszolgákkal szemben. És ha olyat látok vagy hallok orvosi kezelés közben vagy akár a therapia körén kívül az emberek életéről, amit nem szabad kifecsegni, azt el fogom hallgatni, abban a véleményben, hogy az efféle dolgokat szent titkok módjára kell megőrizni. Ha ezt az eskümet megtartom és nem szegem meg: örvendhessek életem fogytáig tudományomnak, s az életnek, de ha esküszegő leszek, történjék ennek ellenkezője.”

Az általa mutatott szimptómák alapján Papp Lajos is orvosi segítségre szorulna. Mentálhigiénésen mindenképpen.