Hiányolják a biboldók,cigányok,hogy keveset tudunk róluk,többet kell tanítani.Mit kell többet tanítani,hiszen a keresztény egyházak csak zsidó történelmet préselnek a gojok agyába az ószövetségen keresztül.

Nézzük ezután  a zsidót a zsidó szemével:

Dr Fehér Lajos szépen megfogalmazott már mindent.

Az egyik fő műve a Zsidóság.

Ezt teszem közzé részenként,mert senki nem áll neki elolvasni.

ELSŐ KÖNYV

ELŐSZÓ.

Az utolsó száz esztendőben az egyes országokban a gazdanép és a zsidóság közötti viszonyt két körülmény határozta meg. A zsidó népesség arányszáma és még inkább az, hogy mily mértékben növelte az arányszámot a keleti zsidók révén való nem természetes szaporodás. Azokban az országokban, amelyekben - mint Dániában, Svédországban, Itáliában, Holland-Indiában - hosszabb időn keresztül egyáltalán semmi, vagy csak kevés ortodox-zsidó bevándorlás történt, az asszimiláció annyira előrehaladt, hogy a zsidók és a gazdanép magukat egymástól már meg nem különböztetik. Amely ország távol esett a keleti zsidóság rajokat eresztő fészkeitől, annak zsidósága az asszimiláció útján a gazdanéppel való összeolvadás olyan fokáig juthatott el, hogy népi és faji idegenségét a közérzületben paralizálhatta.

Különösen a világháború után volt észlelhető, hogy az antiszemita hullámok csak azokat az országokat kerülték el, amelyeknek törvényhozása még kellő időben elzárta az országhatárokat a keleti zsidó-bevándorlás elől. Anglia, amely a világháború alatt - 1917-ben - az úgynevezett Balfour-deklarációval ünnepélyesen kijelentette, hogy a zsidóság nép, amelyet megillet egy nemzeti otthon és az önrendelkezési jog, kapuit a keleti zsidó-bevándorlás előtt a gyakorlatban már régen elzárta és 1919 október 29-én egy új "idegen törvény"-t is hozott, amely ha nem is közvetlenül, de lényegében annál inkább a zsidók ellen irányult. Annak a kormányzati rendeletnek, mely szerint állami szolgálatba csak azok az angol polgárok vehetők fel, akiknek már nagyszüleik honosíttattak a közvetlen éle a zsidó bevándoroltak ellen szegeződött.

Az amerikai bevándorlási törvények éles határozatai az Egyesült-Államokban is közvetlenül a zsidó bevándorlásnak vetettek véget. Ahol a keleti zsidóság ortodoxiája kizárja, és még a jobbik esetben is hátrányosan befolyásolja a nem ortodox zsidó réteg asszimilációs folyamatát, ott a gazdanép és a zsidó lakosság közötti viszonyt többé-kevésbé burkolt, sokszor leplezetlen és végül is kirobbanásokra vezető ellenséges érzület jellemzi. Par-excellence áll ez a keleti zsidóság közismert területeire, elsősorban Lengyelországra. "Lengyelországban az összes lengyel pártok a zsidót, mint megbízhatatlan polgárt, mint bizonyos mértékben az állam ellenségét tekintik". (J. Kreppel "Juden und Judentum von Heute" 508. oldal.)

Balfour Nahum Sokolow "Geschichte des Zionismus" című munkájához írt előszavában megállapítja, hogy: "Széltében Európában a zsidók odaadása az állammal szemben, amelyben élnek, enyhén szólva kívánnivalót hagy hátra azzal az odaadással való viszonylatban, amit saját vallásukkal és népükkel szemben nyilvánítanak". Később pedig: "Körülbelül való az is, hogy ott, ahol szomszédaik, közepette úgy kell élniük, mintha ellenségek között élnének, gyakran jutnak a nem kívánatos polgárok híréhez és e hírre bizony sokszor rá is szolgálnak."

A német zsidóság tragikus sorsát kétségtelenül annak köszönheti, hogy a mendelssohni asszimilációs irány lendülete és őszintesége törést szenvedett a Kelet-Európából szünet nélkül bevándorló keleti zsidók ortodoxiáján. A német zsidóság utolsó generációi, különösen Poroszországban és kiváltképpen Berlinben, csak látszólag és külsőségekben sajátították el a keresztény kultúrát, alapérzésükben a keleti zsidóság elkülönödő, idegen és prepotens szuggesztióinak voltak képviselői.
Arthur Ruppin jeruzsálemi egyetemi tanár "Soziologie der Juden" című, 1931-ben megjelent művében /II. kötet, 321 oldal/ szolgáltatja az előbbi megállapítás alapjául az adatokat.

"A 76, 387 külföldi zsidó, akiket 1925-ben Poroszországban összeszámoltak és akik 18. 63%-át képezték Poroszországban az összes zsidóknak, legnagyobbrészt 1900 óta Kelet-Európából bevándoroltak, vagy ezen bevándorlók gyermekei. Ezekhez még hozzászámítandók a közben naturalizált bevándorlók. A bevándoroltak száma és zsidó érzésének intenzitása tartotta kvantitatíve és kvalitatíve egyforma nívón a XX. században Poroszországban a zsidóságot. E bevándorlók nélkül Poroszországban a zsidóság egyenesen katasztrofális összeomlást ért volna meg." A mendelssohni tradíciók szellemében érző és gondolkodó német zsidóság, Németország "nyugati" zsidósága ma aligha azonosítja magát a jeruzsálemi egyetemen prelegáló apologetának 1931 évi "katasztrófa"-elméletével.

Azonban még 1931-32-ben a berlini Welt-Verlag kiadásában a következő 400-500 oldalas művek jelentek meg: "Juden in der deutschen Wirtschaft", "Juden in der deutschen Politik", "Die Juden in der Kunst", "Juden auf der deutschen Bühne", "Juden in der deutschen Literatur". A sorozat összefoglaló címe: "Die Juden in der Kultur Deutschlands und Europas". A németországi zsidóság e könyvciklusban a zsidó különvalóság apoteózisát emelte önmagának, - néhány hónappal a Harmadik Birodalom uralma előtt.

Magyarország még kevésbé maradt mentes a keleti zsidóság kvantitatív és kvalitatív megszállásától. Már Kossuth Lajos az 1840-i országgyűlésen a "mármarosi söpredék zsidó tömeg"-ről beszél és félti tőle az országot és a "honi" zsidóságot. Deák Ferenc 1865-ben és 67-ben is a képviselőházban sürgeti a zsidók emancipációjával junktimban a megfelelő bevándorlási törvényjavaslatot. /Könyvünk 10-ik részében "A zsidóság magyarországi emancipációjának és asszimilációjának történeti adatai" cím alatt foglalkozunk a zsidókérdés magyarországi relációival./

Nagymagyarországon a keleti-zsidó (ortodox) községek voltak többségben. 1906-ban 579 nagyközség között 308 és 1769 kisközség között 1270 volt ortodox. Csonkamagyarországon 1926-ban még mindig 131 ortodox anyaközség, 271 ortodox fiókközség, 102 ortodox rabbinus és 191 ortodox rabbinátusi asszisztens, illetőleg vallástanító volt. Ezzel szemben a neológia 89 anyaközséggel. 179 fiók-községgel, 76 rabbinussal, 221 vallástanítóval, a "status-quo" pedig 35 anya-, 36 fiókközséggel, 11 rabbinussal, 23 vallástanítóval volt képviselve. A községek száma szerint tehát még mindig a keleti zsidóság, az ortodoxia van többségben. Budapesten ugyan, ahol a magyar zsidók fele lakik, a zsidók nagyobb része neológ, mégis közelebb áll a valósághoz az a megállapítás, hogy Budapest zsidó lakosságának többsége is keleti bevándorolt zsidókból rekrutálódott. J. Kreppel megállapítja, /I. m. 301. oldal./ hogy Budapest zsidó lakosságának rapid állandó emelkedése észlelhető, hogy e lakosság bevándorlás révén emelkedett, és hogy a bevándorlás különösen Galíciából történt.

A zsidóság száma Budapesten 1869-ben még 44, 890 volt, 1920-ban már 212, 736, 1934-ben pedig 224, 000. Budapest Berlin után Európában a harmadik, az egész világon a negyedik legnagyobb zsidólakosságú város.

Kovács Alajos /A m. kir. központi statisztikai hivatal elnöke./ "A zsidóság térfoglalása Magyarországon" című statisztikai munkájának részletes adatai szerint: "A fővárosi és környéki zsidóság túlnyomóan a keleti zsidóság bevándorlóival szaporodott". "A XX. század első évtizedében a keleti zsidóság 22.2%-kal szaporodott természetes úton, a nyugati zsidóság pedig csak 9.6%-kal, sőt ha Budapestet és Pest megyét (amelynek zsidósága túlnyomókig a főváros környékén él) leszámítjuk, csak 8-9%-kal. Már ebből is világos, hogy a főváros és környékének zsidóságához a keleti zsidóságnak, amelynek sokkal nagyobb emberfölöslege van, nagyobb hányaddal kellett járulnia". ".... a keleti zsidóságnak, amelynek a vándorlási iránya Nyugat felé tart, Budapest egyik főállomása."

*
Könyvünk a zsidók zsidóságával foglalkozik. Annak az erkölcsi és szellemi kisugárzású anyagnak belső szemléletével, amelynek hordozói a zsidók. Ez az anyag minden keresztény nép testének merőben idegen. A reakció, amit kivált: a zsidókérdés. E kérdés társadalmi, - súlyosabb esetekben politikai kérdéssé fajul. Mindaz a magatartás, amit a befogadó nemzet társadalma vagy törvényhozása a zsidókérdésben nyilvánít, csupán tüneti kezelés.

A keresztény világnézet egy prominens magyar képviselője e felfogásnak a következőként adott kifejezést:
"Az évszázadok óta megoldatlan és fojtogató zsidókérdés, amely időnként oly heves tünetek közt robbantja ki az érzelmi ellentéteket keresztény és zsidó társadalom között, nem oldható meg azzal, ha pusztán társadalmi, politikai, vagy akár faji megjelenéseit vizsgáljuk. Ezek a megjelenési módok mind csak függvények. Meg kell keresni a zsidókérdés világnézeti alapjait, s azokat kell tökéletes igazságszeretettel és őszinteséggel revideálni. Csak így remélhető, hogy a zsidóság lelkileg is beolvadjon a keresztény társadalom etikai kultúrközösségébe, ami sem a merev faji elmélet, sem a puszta társadalmi vagy politikai amalgámozás módszereivel meg nem valósítható. Ma már a kulturált zsidóság széles rétegeiben él ennek a világnézeti revíziónak a vágya... " (Dr. Bangha Béla.)

A világnézeti revízió eredménye hozhatja meg az organikus megoldást. A revíziót természetszerűen magának a zsidóságnak kell elvégeznie. Ennél a munkánál csak a kulturált nyugati zsidóság jöhet számításba. Az is csak akkor, ha kilép passzív szerepéből és alanyává emelkedik a zsidókérdésnek, amelynek eddig a keleti zsidósággal együttes tárgya volt.

Az emancipációt a nyugati zsidóság önemancipációjának kell befejeznie. Fel kell szabadítania magát "zsidóság"-ával szemben, amely összekapcsolja világnézetét és sorsát a keleti zsidóság sorsával és világnézetével.

Ez a kötelék: a zsidóság köteléke, annyira laza, hogy a nyugati zsidóság sorsirányítója, maga a keleti zsidóság tagadja e kötelék létezését. Az ortodox az asszimiláns zsidót nem tartja zsidónak. Nem is az. De az asszimiláns zsidó még ezt sem tudja, mert a "zsidóság" kérdéseiben teljesen ignoráns. Ez az ignorancia tartja a zsidóság végzetes kötelékében. Évezredes beidegzés következménye, hogy a zsidó hivatalból kél a "zsidóság" védelmére. E védelmi mozdulat a kulturált nyugati zsidóságnak is még reflexe. Sok asszimiláns zsidó, anélkül, hogy a leghevesebb tárgyi ismerete volna a "zsidóság"-ról, szenvedélyes apologeta. Cum ira, sine stúdió.

E könyv célja a kulturált nyugati zsidó felvilágosítása, öntudathoz juttatása, "zsidóság"-ával szemben. Kritikai módszerességgel veszi szemügyre mindazt, ami a zsidóság világnézetének kialakulásához vezetett. A kritika, amit e munka gyakorol, önkritika. Önkritika, ami elől a zsidóság egyetemét évezredeken át éppen "zsidóság"-ának szuggesztiói rekesztették el. A zsidó, aki a "zsidóság" felé kritikával élt, forradalmár volt és a közfelfogásban a zsidó nép ellenségének bélyegeztetett meg.

E könyv bizonyítani kívánja, hogy a nyugati kulturált zsidónak nemcsak joga, de kötelessége a "zsidóság"-gal szemben komoly és mélyreható kritikát gyakorolnia. Joga, mert még őriz vallásában és világnézetében kapcsolatot, amely a zsidóság múltjához köti. Kötelessége, mert választania kell e történelmi múlt és azon nemzet jövőjének köteléke között, amelynek fenntartás nélkül, egyenjogú és gátlástalan fia óhajt lenni.

A környező világ jelenségeiben való tájékozódni tudás előfeltételét, az antik világ szellemi hagyatékának bölcs elvét, az "ismerd meg önmagadat" - soha nép kevésbé, mint a zsidó, nem alkalmazta. Az önmegismeréshez: a "zsidóság" megismeréséhez az egyéneken keresztül vezet az út. A "zsidóság" revíziójának útján juthat az egyes zsidó abba a helyzetbe, hogy a megfélemlítés és önmegfélemlítés csökevényeinek gátló szuggesztióival szemben felszabadultan és öntudatosan képes dönteni a további sorsát jelentő kérdés felett: kitartson-e egy rég anakronisztikussá vált ismeretelméleti komplexum mellett, amivel sorsközösséget vállal egy fel nem világosítható barbár néptömeggel, a keleti zsidósággal (amely egyébként a nyugati zsidóságtól éppúgy elkülönődik, mint a többi "idegen, pogány" néptől)!

A könyv szövegében hivatkozott források - néhány kivétellel - zsidó apologeták művei. A kritikai következtetések, amelyeken a könyv megállapításai alapulnak, prominens zsidó apologeták adataiból és megállapításaiból indulnak ki.
E tanulmány folytatása alatt szerző távoltartott magától minden zsidóság-ellenes irodalmat. Az igazsághoz, mely nem a "zsidóság" igazsága, zsidó apológiákon keresztül jutott. A kulturált zsidóban, aki zsidóságával szemben eddig még nem foglalt álláspontot, e könyv elolvasása során ki fog alakulni a meggyőződés, - Heine meggyőződése: "A zsidóság nem álláspont, hanem szerencsétlenség, helyzeti tragikum"