Az uralkodó klikk nagy többsége szerint az egész fajelmélet csupán „Adolf agyréme”. A zsidók kiküszöbölését (sic!) kitűnő előgyakorlatnak tekintik a nagy forradalmi ramazurihoz. (195. o.)

Az antiszemitizmus tehát, magyarázta tovább Hitler, a legkitűnőbb fegyver egész arzenáljában, amelynek hatása ellenállhatatlan.(...) - Mert csak e két erőtényező között folyik le a küzdelem a világuralomért, a németek és a zsidók között. (...) Izrael elbújik Anglia, elbújik Franciaország és elbújik az Egyesült Államok mögé. Haki is űzzük (sic!) a zsidót Németországból, világszerte még ellenségünk marad.
Megkérdeztem Hitlert, úgy értsem-e a szavait, hogy a zsidó fajt teljesen ki kell irtani.
- Nem - felelte Hitler -, ellenkezőleg, ha nem volna zsidó, fel kellene találnunk. Az embernek látható ellenségre van szüksége, nem pedig láthatatlanra. - A katolikus egyház sem elégedett meg az ördöggel. Neki is kellettek látható eretnekek, hogy megőrizze harci energiáját. - (...) A zsidó ellensége volt a római birodalomnak, sőt már Egyiptomnak és Babilonnak is. De én vagyok az első, aki élethalálharcot indítottam ellene. (197.)

A katolikus egyházat - folytatta - például kell állítani elsősorban rendkívül ügyes taktikája miatt, emberismerete miatt s azért, mert rendkívül ügyesen vet számot az emberi gyöngeségekkel a hívők kormányzásában. (...) Tudta, hogy a Credo mellé lehet helyezni a legellentétesebb magyarázatokat és értelmezéseket. A hívők nyájának ez ellen nincs kifogása: logikai ellentmondások egyáltalán nem zavarják. (199.)

A vallások? Egyik annyit ér, mint a másik. Egyiknek sincs jövője. Az olasz fasizmus, ha akarja, békét köthet az egyházzal. Magam is azt fogom cselekedni. Miért ne? Ez nem fog engem megakadályozni abban, hogy kiirtsam a kereszténységet Németországból. Az olaszok, az együgyű fráterek, lehetnek egyidőben pogányok és keresztények. A falusi olaszok és franciák pogányok. Kereszténységük felszínes, nem hatolt lelkük mélyébe. A német azonban más. Komolyan veszi a dolgokat: vagy keresztény, vagy pogány, nem lehet egyik is, másik is. Különben Mussolininak úgysem sikerül hősöket csinálnia fasisztáiból, mindegy hát, hogy pogányok-e vagy keresztények.
- A mi népünk számára azonban a vallás életbevágóan fontos. Minden attól függ, hogy hű marad-e a zsidó-keresztény valláshoz és a könyörület szolgai erkölcstanához, vagy pedig új, erős és hősi hite lesz a természettel egyértelmű istenben, a nemzettel egyértelmű istenben, sorsától és vérétől meg nem különböztethető istenben. (...)

- Hagyjuk a szőrszálhasogatást. Akár az ótestamentumról van szó, akár az újról, akár csupán Krisztus szavairól, Houston Stewart Chamberlain ötlete szerint, az egész egy és ugyanaz a zsidó blöff. Német egyház? Német kereszténység? Jó vicc! Az ember vagy keresztény, vagy német, a kettő nem lehet egyszerre.Kilökhetik az epilepsziás Pált a kereszténységből. Bár azt már megtették mások. Nemes alakot lehet faragni Jézusból s ugyanakkor tagadni istenvoltát. Ezt is megtették minden időben. (...) Ez a betűrágás teljesen haszontalan. Így nem lehet megszabadulni attól a keresztény szellemtől, amelyet ki akarunk irtani. Nem akarunk többé olyan embereket látni, akik a „túlvilág” felé pislognak. Szabad embereket akarunk, akik tudják és érzik, hogy az isten őbennük lakozik. (...)

- Őrültség lenne tőlünk, ha igyekeznénk Jézusból árját csinálni. Amit Chamberlain írt erre vonatkozóan, egyszerűen hülyeség, ha nagyon enyhén fejezem ki magamat. Mit fogunk csinálni? Megmondom. Megakadályozzuk, hogy az egyházak egyebet cselekedjenek, mint amit most, amikor napról napra egyre inkább talajt veszítenek. Azt hiszik talán, hogy a tömegek valaha is újra keresztények lesznek? Ostobaság! Soha többé. A film véget ért, senki nem lép be többé a moziba, gondoskodni fogunk róla. A papoknak maguknak kell megásniuk sírjukat. Maguk fogják eladni nekünk jó istenkéjüket! Hogy megtarthassák tisztségüket és nyomorúságos kenyerüket, mindenbe bele fognak egyezni.
- Hogy miképp kell ezt csinálni? Pontosan úgy, ahogy a katolikus egyház járt el, amikor vallását ráerőszakolta a pogányokra: megtartjuk, amit meg lehet tartani, a többit pedig megreformáljuk. Így például húsvét nem a feltámadás ünnepe lesz, hanem népünk örök megújhodásának ünnepe. Karácsony a mi megváltónknak, a hősiség és felszabadulás szellemének megszületése lesz. Azt hiszik, nem fogják úgy hirdetni templomainkban a mi istenünket ezek a liberális papok, akikből kiveszett már minden hit s akik egyszerűen már csak egy hivatalt látnak el? Hogy nem fogják a kereszt helyébe tenni a horogkeresztet? Hajdani Megváltójuk vérének dicsőítése helyett a mi népünk tiszta vérének hozsannáját fogják zengeni; ostyájukat a mi német földünk, a mi népi testvériségünk gyümölcseinek szentelt szimbólumává fogják tenni.

(...) Ha akarjuk, minket fognak imádni. (...)
- A csuhások csak ne áltassák magukat. idejük betelt, elvesztették a játszmát. (...) Én nem fogok nekiszaladni egy új Kulturkampfnak, nagy butaság lenne. Szükségtelennek tartom, hogy a feketecsuhások mártír-glóriában tetszelegjenek az anyókák előtt. De legyűröm őket, biztosak lehetnek efelől. (...)

Ó ezek a csuhások ismerik nyájukat s pontosan tudják, hol szorít a cipő. Idejük azonban elmúlt. Ezt egyébként jól tudják ők maguk is. Elég sütnivalójuk van ahhoz, hogy megértsék ezt és el ne ragadtassák magukat. Ha mégis küzdelembe bocsátkoznának, mártírt semmi esetre sem csinálok belőlük. Megelégszem azzal, hogy közönséges bűnözőknek nyilvánítom őket. Letépem képükről a tiszteletreméltó álarcot. S ha ez nem lesz elég, nevetségessé és megvetendővé teszem őket. Filmeket fogok csináltatni a feketetalárosok történetéről. Ott aztán közelről lehet majd látni azt a téboly-, piszkos önzés-, butítás- és csaláshalmazt, amit az ő egyházuk jelent. Majd meglátja a közönség, hogyan csempészték ki a pénzt az országból, hogyan versenyeztek kapzsiságban a zsidókkal, hogyan pártfogolták a legszégyenteljesebb üzelmeket. Olyan izgalmas filmet csinálunk majd, hogy mindenki rohan megnézni s hosszú sorok fognak állni a mozik pénztárai előtt. S ha az ájtatos polgár fejetetején égnek merednek a hajszálak, annál jobb! Az ifjúság lesz az első, aki követni fog bennünket. Az ifjúság és a nép.
A többire pedig nincs szükségem. Kezeskedem róla, hogy ha akarom, pár év alatt megsemmisítem az egyházat, annyira odvas, törékeny és hazug az egész masina. Leomlasztásához nem kell több egyetlen jól irányzott ökölcsapásnál. Haszonleső természetük és a jólét iránt táplált közmondásos szeretetük hálójában fogjuk meg őket. Legfeljebb pár év haladékot adok még nekik. Mit veszekedjünk? Lenyelnek mindent, feltéve, ha anyagi jólétük megmarad. Harc nélkül fognak elesni. Már megszimatolták, honnan fúj a szél, mert egyáltalán nem bárgyúak. Tagadhatatlan, hogy az egyház valaha volt valami. Ma mi vagyunk az örökösei, mi ugyancsak egyház vagyunk. Tudják, hogy tehetetlenek velünk szemben. Nem fognak ellenállni. Különben bánom is én! Mihelyt az ifjúság mellém áll, az öregek akár meg is penészedhetnek a gyóntatószékben, ha úgy tartja a kedvük. az ifjúság ügye azonban egészen más valami, s ez a másvalami az én gondom - szólt Hitler s elhallgatott. (...)

Parasztjaink nem felejtették el az egykori hiedelmeket, a régi vallás még mindig eleven. A keresztény mitológia csak rárakódott, bevonta, mint egy szurokréteg s megóvta a romlástól a fazék tartalmát. (...)

A parasztnak tudnia kell, mit rabolt el tőle az egyház: a természet misztikus és közvetlen felfogását, az ösztönös érintkezést, egybeolvadást a föld szellemével. Így kell beléje plántálni az egyház gyűlöletét. Így kell fokozatos előrehaladásban megtudnia, milyen fortélyokkal lopták el a papok a németek lelkét. Megkaparjuk a keresztény mázt s megtaláljuk alatta fajunk vallását. (...) A nagyvárosok tömegeiben nincs már semmi. Ahol minden halott, ott nem lehet többé semmit lángra lobbantani. De parasztjaink élete még pogány hiedelmeken alapszik s innen kiindulva tudunk majd egyszer új evangéliumot hirdetni a nagyvárosok tömegeinek. (50-56.)

Hitler m’a dit, Coopération, Párizs 1939, ford. Laczkó Géza, Zrínyi Kiadó, Budapest 1970.