Egyre többen ismerik fel, hogy akarva-akaratlan, rabszolgái a globális cionista rendszernek, és megfogalmazódik a kérdés: hogy tudunk ebből kilépni? Hiszen annak fenntartásához magunk is hozzájárulunk, munkavállalóként, fogyasztóként, szavazópolgárként.

Már a helyzetünk felismerése, és a kérdés feltevése is eredmény, hiszen sokan csak egy-egy probléma, tüneti pontok mellett ragadnak le. (Pl. cigánykérdés.) A bajokra születhet sokféle válaszadási kísérlet – pláne, ha a részletkérdésekre koncentrálunk, tüneti kezelést alkalmazunk, vagy még bele is esünk a kiút felé állított csapdákba. (Pl. hasonló gondokkal küzdő népekkel való acsarkodás.)

Alábbiakban igyekszünk megfogalmazni a magunk válaszát a kérdésre. Az írás kereteiből adódóan csupán egy átfogó vázlatot adunk, részletek taglalása nélkül – ezeket a gyakorlatban végezzük.

Az első lépés mindenképpen a baj felismerése, és annak gyökerének megtalálása. Tüneti pontokon rágódni, azt központba helyezni, és erre építeni a megoldást, eleve vesztett ügy. Gazdasági válság, cigánykérdés, stb. – bármilyen súlyos tételek, mind tünetei csupán a betegségnek.

De az sem árt, ha a tünetek között is fel tudjuk ismerni a legsúlyosabbakat. Például a fentieknél is súlyosabb az erkölcsi, szellemi eltévelyedés, mert nem külső sérülés, hanem belső károsodás.

Továbbá jó, ha saját helyzetünk mellett megvizsgáljuk másokét, a világ aktuális és várható képét a rendszerhez viszonyítva. Ha felismerjük a rendszerrel (itt a kapitalista/zsidó világrendet értjük) szemben jelentkező ellenállási pontokat, már könnyebb meghatározni az utat is. Ez persze már nemzeti, állami szinten érdekesebb, de az egyénnek sem árt, ha gondolkodik – a magasabb szinteknek az egyén az alapja.

Vizsgálódásunk tárgya most az egyén, illetve a közösség szerepe. A közösség az alapja mindennek, mely az egyén állásfoglalását hatványra emeli, erősíti és védi azt, és adott formában érvényesíteni tudja. Helyzetünk felismerése, és egyéni lehetőségeink felmérése után az első, amit tehetünk, hogy közösségben gondolkodunk!

Az ellenállás az egyénben indul el, és a közösségben teljesedik ki. Ha felismertük helyzetünket, mérlegeljük, mi az, amit egyénileg megtehetünk. Valamiből élnünk kell, táplálkoznunk, ruházkodnunk, stb., ezért ezen a szinten nem vonhatjuk ki magunkat a világból – nem is kell. Arra persze törekedhetünk, hogy válasszuk meg a munkahelyünket, mit vásároljunk, stb. – ha van módunk és lehetőségünk válogatni. Megjegyezzük, hogy közösségben ez is könnyebb. Lehetőség szerint igyekezhetünk úgy élni, hogy minél inkább kivonjuk magunkat a multik rendszeréből, csökkentsük függőségünket a nagyvállalatoktól, szolgáltatóktól. Fűtés módjának megválasztása, magángazdálkodás, termelőtől vásárlás, stb. Jó lépés, ha a televíziót kivágjuk a szemétre, vagy a hírműsorokra korlátozzuk – amit megint csak szűrővel kell nézni.

Még fontosabb azonban szemléletmódunk gyökeres felülvizsgálata, és az erkölcsi-szellemi felszabadulás elérése. Vissza kell térni az alapnormákhoz. (Ez lesz az új ideológiai rendszer egyik kulcsa.) A gyakorlati élet dolgai ez után szinte maguktól adódnak. A rendelkezésünkre álló lehetőségeket (idő, energia, anyagiak) eszerint felhasználni, tehát fogyasztói életvitel helyett előrelépésre, építésre fordítani. Önmagunkéra, családunkéra, a közösségére, a nemzetére.

Mit jelent ez a gyakorlatban? Csak a legegyszerűbb dolgok: táplálékot fogyasztasz, és nem tartalmatlan kalóriákat. Célszerűen öltözködsz, nem divat szerint. Minőséget mérlegelsz, nem márkát. Az időd is érték, eszerint használd! Televízió vagy számítógép előtt gubbasztás helyett tevékenykedj lakásodban, a ház körül. Sportolj, olvass, tanulj, vagy légy a családoddal, barátaiddal. Hétvégi dáridózás helyett építs közösséget! Szórakozz kulturáltan – ivászat, füstös diszkó és koncert helyett az is lehet építő és valódi élmény is.

A kulcs: vegetálsz vagy haladsz előre? Fogyasztó vagy, vagy tudatos egyén? Ha ezt tisztáztad magadban, ha képes vagy kilépni a körből, és megtenni az egyéni ellenállás fent vázolt lépéseit, hamar megtalálod a hozzád hasonlók társaságát. És adja magát a következő lépcsőfok, a közösségalkotás. Persze az első lépéseket is megtehetitek közösségben, egymást segítve, húzva, erősítve. Talán könnyebb is így.

A közösségben pedig mindaz, amit egyénként képviselsz, óriási erővé válik. Hiszen mind hasonlóképp gondolkoztok. Ez már egy világ. Ami nem része a rendszernek. Kiléptél. Kitörtél! Innentől egy másik rendszerhez tartozol, egy másik világhoz.

Gyakorlatilag győztél! Onnantól fogva, hogy él és működik az a világ, amelyben Te élni akarsz, ahogy el tudod képzelni az életed, elérted a célt. Hogy ez a világ mennyire tud majd kiterjedni, mennyire képes átvinni a közösség az akaratát a külső világra, szinte részletkérdés!

Működik a közösség, élni kezd a világunk, utána a többi lépés jön sorról-sorra. Nem valósul meg minden egyszerre – csak ahogy meg tudjuk valósítani. Megtalálják egymást az ellenálló egyének, közös programokat szerveznek, tanulnak, képezni kezdik magukat, sportolnak, stb. Amikor a családjaikat is összehozzák, az már szó szerint egy másik világ képét mutatja! Ahogy kialakul a rendszer, mind több lehetőség lesz, az élet legkülönbözőbb területein. Akár a munka területén is tudják egymást segíteni az emberek, ha bővül a közösség, vállalkozói hálózat is kialakulhat. A belső kereskedelem megszervezése viszonylag egyszerű lépés. A házi tej, a barátunk/bajtársunk által termelt méz, termék, alkotás, vagy az általa végzett munka pedig a legjobb minőségi garancia. Ugyanígy érdeklődési körök, hobbi szerint is megtalálhatja mindenki a számítását. Népdal, néptánc körök alakulnak a közösségen belül, mindenki örömére.

Persze az ellenállás korántsem merül ki egy elzárkózásban. Ha a közösség felismeri a világ történéseit, igyekszik aszerint tervezni, hogy a közössége (a barátok/bajtársak és a családok) létét biztosítsa, védetté tegye, és adott helyzetben az általa képviselt világ érdekeit érvényesíteni tudja. Eszerint állás foglal adott kérdésekben, propagandát fejt ki, dolgozik, és harcra készül. Ki-ki a maga képessége, elhivatottsága szerint, azon a területen szolgálva, melyhez a legjobban ért, ahol a legtöbb szolgálatot teheti a közösségnek.

A közösség adott belső normák szerint dolgozik. Kizár mindent, ami a világát rombolhatja, vagy káros irányba befolyásolhatja. Ugyanakkor befogadja, aki a közösségbe beilleszthető, és annak tagjává kíván válni. Léteznek szigorú, zárt közösségek, és befogadó rendszerek is. A legelőnyösebb, ha egy befogadó rendszer rendelkezik egy szigorúbb, zárt szervvel is, mely iránymutató szerepet tölt be. Ez utóbbi kifejezetten homogén képlet, a nagyobb keret viszont kifejezetten színes lehet (értelemszerűen adott határokon belül), melyben különböző nézőpontok és irányvonalak mutatnak egyazon cél felé. A közös nevezőpont a cél mellett a fent említett természetes alapnormák elfogadása. A rendszer ellen való szervezett küzdelemben minden más nézetbeli eltérés olyan részletkérdés, melyen való megosztást az ellenállók rendje nem engedhet meg magának.

Az egyéni ellenállást mindenki önállóan elkezdheti. A közösségek létrehozása szintén előnyt jelent, melyek léte akkor is segíthet tagjainak, ha pillanatnyilag azt nem a legmegfelelőbb keretekben valósítják meg. A kiteljesedett szervezeti ellenállást a magunk részéről az Egységes Magyarország Mozgalomban látjuk megvalósíthatónak.

Mérd fel a helyzeted, és tedd, amit tenned kell! Lépj ki a rendszerből!

Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info