Ez az írás soha nem született volna meg, ha... Vona Gábor nem emleget előrehozott választásokat a parlamentben és nem lettek volna időközi választások az elmúlt hetekben. Valóban erősödik a Jobbik? Elemzésünk szigorúan a statisztikára épül. Vagy mégsem?

Maradjunk annyiban, mindenképpen megszületett volna az írás. Már az elmúlt hónapok szombathelyi jobbikos viharaiban is többen kárhoztattak minket, miért hallgatunk. Azt megelőlegezzük, hogy soha nem előzte meg publikáció írását - mind a VasiHazafi.hu alkotóközösségén belül és azon kívül baráti társaságokban - ennyi vita. Érvek és ellenérvek, emocionális nyomás és ellenérzés váltogatták egymást mindkét oldalon. Bár a hangnem finomabb, mint egyéb esetekben: Célkeresztben a Jobbik.

Írásunk megszületésében nagy segítséget nyújtott a Jobbik múlt héten megjelent Hazai pálya című kiadványa, ami „Az előrehozott választások ideje" címmel interjút készített Vona Gábor frakcióvezetővel. Miért is inspirált minket az írás megszületésében Vona előrehozott választásokat követelő kijelentése? Mert frázis pufogtatásnak elcsépelt, politikailag viszont kb. akkora baki, amit 2010. március 15-i beszéde óta nem követett el ez a szépreményű politikus (amikor az ünneplő tömeg előtt Jobbik választási győzelmet vizionált, el is tűnt októberre a résztvevők 2/3-a).

Emlékszünk még a jól hangzó választási jelmondatra? Az ország 2/3-a jobbikos, csak még nem tud róla. A probléma az, hogy nem is akar tudni róla, sőt a választási hajlandósággal és a politika megítélésével kapcsolatos közvélemény kutatásokat vizsgálva semmiféle pártról nem akar tudni az ország 2/3-a. Ilyen politikailag inaktív időszakban, amikor az embereket a saját létfenntartásukon kívül maximum a politika gyűlölete érdekeli, mi értelme lenne egy előrehozott választásnak? 8 évig hallgattuk minden parlamenti ülésen az unalomig elcsépelt mondatot: „A Fidesz előrehozott választásokat követel!". Vona kijelentése részemről egy hatalmas ásítást generált, mégis játszunk el egy kicsit a gondolattal.

A Fidesz 2010-ben működésének legsikeresebb választási győzelmét aratta, ez Gyurcsány politizálásának köszönhetően kb. 2008 óta papírformának tűnt. „Elképzelhető, hogy Vona Gábor ilyen támogatottságot tudhat maga mögött?" - gondolhatnánk és segítségül hívtuk egy időközi választás végeredményét. Ami minden szinten siralmas. A Hajdú-Bihar megyei 6-os számú körzetben - Arnóth Sándor tragikus halálát követően - tartott időközi választáson a jogosultak 21%-a adta le a voksát. Az embereket annyira nem érdekli már a politika, hogy ez a harmadik érvénytelen választás nyár óta a körzetben. Az eredmények lehetnének reménykeltőek: Fidesz 49%, Jobbik 29%, MSZP 16%, de...

Statisztikailag megvizsgálva az eredményt egyáltalán nem azok. Hiába növelte a Jobbik - egyedüli politikai tényezőként - pár százalékkal a 2010-es eredményét, választóinak 57%-át elvesztette. Ebben a körzetben a 2010-es választáson 5631 állampolgár adta le a szavazatát a Jobbikra, 2011. októberében 2470. Az elmúlt másfél évben a körzetben a Jobbikra szavazók 57%-a eltűnt. Ez lenne az, amire Vona alapozza a választások szükségességét és a kormányváltás időszerűségét? Saját törzsszavazóit sem tudta meggyőzni arról, hogy lehetne keresnivalójuk a választási urnáknál.

„Magyarország többet érdemel, mint hogy egy Orbán-Gyurcsány párharc magával rántsa a mocsárba." Ezzel vajon mire utalt Vona a fenti interjúban? A 2002-es MSZP-s, vagy a 2010-es Fidesz választási szlogenre? Csak remélni tudjuk, hogy nem ugyanazt az utat készül bejárni, mert akkor folytatódik a Fonográf által megénekelt lubickolás az 1978-as langyos tóban. Észrevehetnék végre a Jobbik háza táján is, hogy a frázis pufogtatás ideje az embereknél lejárt. Talán ösztönzőleg hat rájuk a hétvégi soproni időközi választás eredménye: MSZP 37%, Jobbik 8%. Minek szaporítsuk a szót, ez egy hatalmas fos.

(ifjabb Zentai - VasiHazafi.hu)

Kitartás.hu kommentár: Mi azonban tovább gondoljuk a fenti okfejtést, és kijelentjük, hogy ez a fajta visszaesés még csak nem is feltétlen a Jobbiknak szól. Túl mutat rajtuk. Az emberek kiábrándultak a mostani pártokból? Tehetik fel sokan a kérdést. Részben igaz. De hozzá kell fűznünk, hogy úgy helyes a megállapítás, ha azt mondjuk; az emberek nem a pártokból ábrándultak ki (mert ez azt feltételezné, hogy ha jönne egy másik, egy újabb, akkor annak bizalmat szavaznának), hanem úgy ahogy van, az egész demokráciából. Reméljük, hogy a következő intézményesített bolhacirkusz (választás) érdeklődés hiányában elmarad...