Csütörtök délelőtt a Koppány Csoport szervezésében néhány Otthonvédő aktivista jelent meg a Császti és Szunics Végrehajtó Iroda, budapesti irodájánál, azzal a szándékkal, hogy egy végrehatás alatt állónak segítsen az ügyintézésében. A cél nemcsak az ügyintézésben való segédkezés volt, hanem egyúttal figyelemfelhívás is arra, hogy az Otthonvédők nem hagyják magukra a bajbajutottakat, akik segítségért fordulnak hozzájuk.

Megjegyezzük, hogy a Császti és Szunics végrehajtó páros nemcsak Budapesten, hanem Veszprémben is folytatja áldatlan tevékenységét.

A megjelentek azonban a kapuig sem jutottak el, hiszen már órákkal a tervezett akció előtt a majd akkora számban megjelent rendőrök lezárták a bejárat környékét.

Azt kell gondolnunk a karhatalom kivonulása és akciója láttán, hogy a végrehajtók eljárásai mégsem az általuk fennhangon hirdetett törvényes mederben folynak, különben mi félni valójuk lenne?

Nem véletlen, hogy a félelem szót használjuk jelen esetben is, hiszen jó néhány rendőr kivezénylését kérték, már kora reggeltől kezdve. Vajon miért? Ha minden annyira erkölcsösen, etikusan és korrekten zajlik a házuk táján, mint állítják, akkor nem lehet semmi félnivalójuk.

Amúgy nem volt egyetlen olyan eset sem eddig, hogy a végrehajtónak egyetlen hajszála is meggörbült volna, amikor az Otthonvédők kiálltak a bajbajutottak mellett. Azonban ennek ellenkezőjére akadt példa az elmúlt időszakban nem is egyszer. Gondoljunk csak az Árverezőházban zajlott eseményekre, amikor a rovott múltú maffia főnök, Tasnádi gorillái megtámadták az egyik sajtós munkatársat, vagy a közelmúltban történt eseményre, amikor maga a „főhiéna”, Krejniker Miklós végrehajtói kamarai elnök rontott rá egy újságíróra, és saját kezűleg próbálta erőszakkal elvenni tőle a kameráját (érdekes párhuzam).

E kitérő után említsük meg a további eseményeket is. A karhatalom elzárta a járdát teljes szélességében, így az Otthonvédők a kordonon kívül, az úttest szélére szorulva álltak. Közben a rend szorgos őrei a személyi adatok felvételébe fogtak. Ki-ki, tette a dolgát. A hangulat nem volt feszült vagy goromba egyik fél részéről sem. Nyugodt párbeszédek folytak.

Majd, mintegy másfél óra elteltével az otthonvédők elvonultak. Ám téved, aki azt gondolja, hogy dolguk végezetlenül. Mert ez az akció több szempontból is figyelmet érdemel.

Az otthonvédő aktivisták demonstrálták kiállásukat, újfent megmutatták, hogy nem hagynak magukra bajbajutottakat, - ami ugyebár nem mondható el a kormány fejéről és „tettestársairól”, akik szóban kijelentették, hogy senkit sem hagynak magára az út szélén, ám cselekedeteikkel, rendeleteikkel épp az ellenkezőjét teszik.

A Koppány Csoport azt is bebizonyította, hogy a hiénák pénzéhsége mellett bizony a gyávaságuk is egyre nő. Pedig az Otthonvédők csupán a végrehatók egyik áldoztának, Stiaszni Évának a fényképét, az erkölcsöt és igazságot használták fegyverként.

A végrehajtók félelme mégis indokolt, hiszen semmilyen karhatalmi intézkedés, semelyik törvényi hivatkozás nem nyújt védelmet az igaz magyarok megvetése és utálata ellen.

Csak az erkölcs és igazság jár kézen fogva, a gonosz törvénye és fenyegetése mindig alul marad végül, ha velük szembeszáll. Az erkölcsi vereség pedig megágyaz a fizikai vereségnek is.

A Koppány Csoport és az Otthonvédők erkölcsi győzelmet arattak a gyáván a rendőri erők mögött kuporgók felett. Ezért elmondhatjuk, hogy a mai akció az erkölcs diadala volt az erkölcstelenséggel, etikátlansággal szemben. És minden hasonló győzelem, amely a gonoszt bujkálásra, hátrálásra kényszeríti nem más, mint egy újabb szög a koporsójában.

Audie – Szabad Riport Tudósító Iroda