Íme a liberális iskola: nincsenek intellektuális szempontok, számonkérések és végre tananyag a Mézga család, a Harry Potter2012. szeptember 26. 11:01
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Aligha túlzás, hogy még a legsötétebb Rákosi- és Kádár időkben sem jelenhettek volna meg olyan, ráadásul pokoli magyartalanságokkal megfogalmazott 'pedagógiai tankönyvek', mint napjainkban, melyek azon sopánkodnak, hogy a régi iskolák mennyire maradiak voltak, örökösen agyongyötörték leckéikkel nebulóikat, akiket, ha nem feleltek meg maximalista követelményeiknek, ugyebár kirekesztettek, 'intellektuálisan gettósítottak', ámde a rasszista félfeudális régiekkel szemben viszont általuk itt vannak végre az üdítően liberális újak, melyekben nincsenek intellektuális szempontok, számonkérések és végre tananyag a Mézga család, a Harry Potter.

Noha e sorok írója honlapunkon rovatában már számtalanszor megkongatta a vészharangot a lelki, szellemi és testi képességek teljes leépítésével korcs nemzedékeket kibocsátó liberális oktatáspolitika évről évre egyre riasztóbb térnyerése miatt, úgy tűnik, mégsem elégszer, ugyanis a minap hívta fel figyelmét Pozsonyi Ádám néhány, pokoli magyartalansággal megfogalmazott 'pedagógiai tankönyv'-re, így mindenekelőtt Lippai Editére ('Az eredményes iskola infrastrukturális feltételei'), amelyben szóról szóra ezt olvassuk:

'Amikor a tanulókat képesség szerinti osztályokba helyezzük, szegregáljuk, akkor intellektuális gettókat hozunk létre, melyek párhuzamosak a szociális gettókkal'.

Vagyis minek a tehetséggondozás, egyáltalán az osztályozás, minek feleslegesen agyonterhelni a gyerkőcöket, pláne poroszos szigorral, nem volt belőle éppen elég?

'A közoktatás fejlesztése során az ezredforduló óta túlsúlyban voltak az intellektuális szempontok.'

Gyönyörű mondat, ugye? De vegyünk kezünkbe egy másik liberális remeklést, Nagy József opusát ('Az alsó tagozat megújítása'), amelyben egy bizonyos Olsen 1973-ban megfogalmazott alábbi mondatával hivatott elrettenteni az 'intellektuális gettósítás'-tól:

'Amikor a tanulókat képesség szerinti osztályokba helyezzük, szegregáljuk, akkor intellektuális gettókat hozunk létre, amelyek párhuzamosak a szociális gettókkal, legyen az a gettó akár a Park Avenue, akár a Harlem.'

Bármennyire is kerülget minket a hányinger, végül lássuk az irodalomtanításról való leszoktatás forgatókönyvét, G. Gödény Andrea 'Tankönyv- és olvasásfejlesztés' címmel egybefoglalt magvas gondolatait, elsőként az alábbit:

'Az alsó tagozatos korosztályt inkább taszítja az irodalomtól az intellektuális megközelítés, mintsem vonzaná.'

Nem is beszélve persze a régi iskolák elitizmusáról, a gyengék állandó 'háttérbe szorításá'-ról, no meg a személyiségfejlődésüket hátrányosan befolyásoló 'számonkérő értékelés'-ekről:

'A hatékony és célszerű csoportalakítás előfeltétele a megértési deficitek diagnosztizálása, ez pedig elképzelhetetlen olyan tanulási légkör nélkül, amelyben érdem a gyengeségek, problémák feltárása, ami a számonkérő értékelés háttérbe szorítását kívánja meg.'

Mindez azonban még azért nem elég a liberális üdvösség elnyeréséhez, nem mindegy ugyanis, mit olvasnak emberpalántáink, elvégre elfogadhatatlan, hogy a 'kánon', a zsinórmérték örökösen csak az ugyebár unalmas klasszikusokból álljon: 

'A kánonközvetítő irodalomtanításról a kompetenciafejlesztő magyartanításra való áttérés az olvasási kedv felkeltésére is alkalmas lehet, mert több idő juthat újabb és népszerű művek feldolgozására, noha azt is szem előtt kell tartania a magyartanításnak, hogy az összetett jelentésszerkezetű művek értelmezésére való képesség csak ilyen természetű szövegek feldolgozásával lehetséges. De néhány ilyen szöveg olvasásra motiváló feldolgozásával többet tehetünk a cél érdekében, mint ismeretközpontú irodalomtanítással és sok mű unalmas feldolgozásával.'

Természetesen példákkal is szolgál, így egyenesen nélkülözhetetlen 'a felnőtt és gyereklét különbségeit és egyezéseit tematizáló szövegek feldolgozása', ezért (a 'Mézga család' mellett)

'lényeges, hogy megjelenhessen a Harry Potter is a tananyagban, vagy más, a gyerekek számára vonzó könyv'.

Nem folytatjuk, alighanem ennyi ízelítő is untig elég volt a 'szép új világ'-ból, mindenesetre csak remélni tudjuk, hogy eljön még az idő, amikor annyira elege lesz a liberális iskola sarlatánjaiból belőlük a most még elhomályosult szemű, de végsőkig el nem vakítható magyar tömegeknek, hogy szedhetik sátorfájukat, és végre oda kerülnek, ahová valók.