Ahogy telnek a hónapok, és a kormány egyre vállalhatatlanabb dolgokat művel, a fideszes szellemi holdudvarnak is egyre kínosabb lesz az arcát és szakmai hitelességét nyújtania mindehhez.

A Magyar Nemzet hétfői számában olvasható Torkos Matild vezércikke Lét és öntudat címmel. Érdemes minden sorát figyelmesen végigböngészni. Az írás tökéletes leltárára az elmúlt hónapok meghökkentő kormányzati arroganciájának, elhibázott gazdaságpolitikai lépéseinek, társadalom- és családellenes megszorításainak, valamint cinikus törvényhozási és álkonzultációs gyakorlatának. Ezt azonban már mi is sokszor megírtunk a barikad.hu és a Bar!kád hetilap hasábjain. Ami az írást igazán érdekessé teszi számunkra, az annak megjelenési felülete: a Magyar Nemzet.

Torkos Matild cikke több mint a kormányközeli lapoktól megszokott (többnyire súlytalan témákban időnként megengedett vagy megrendelt) szurkálódás: kőkemény kritika a kormányzó párt egyéves tevékenységéről. Szerzője pedig nemigen vádolható sem tájékozatlansággal, sem baloldali elhajlással. Az okokat keresve nemigen juthatunk más következtetésre, minthogy a publicista minden eddigi Fideszbe vetett hite és türelme ellenére megelégelte a kormányzati kész átverés show-t, és most jött el az a pillanat, amikor ennek a nagy nyilvánosság előtt hangot is adott.

Nincs egyedül. Magyarok milliói várták – többségük még a mai napig várja – a beígért fordulatot. Ha nem is forradalmat, de érezhető változást mind a nemzetstratégia, mind a szimbolikus politizálás terén. Várták a közalkalmazottak, akik szavazatukért cserébe könnyített kirúgást kaptak; várták a kis- és középvállalkozók, akikkel szemben továbbra is a multikat támogatja agyon az állam; várták a havi 85 ezer forintért huszonnégy órázó rezidensek és egészségügyi dolgozók; várták a nem korrupcióval nyugdíjazott, teljes létbizonytalanságba került rendvédelmi dolgozók; és várták azok a kétkezi munkások és munkakeresők, akiknek a beígért munkahelyek helyett csökkentett idejű munkanélküli segély és embertelen közmunkaprogram lett a jussuk.

De talán mindegyiküknél jobban bízott a nemzeti fordulatban az értelmiség. Az az értelmiség, amelynek elege volt már az Alföldi Róbertek, Betlen Jánosok és Such Györgyök kiskirályságából. Akik hosszú évek, évtizedek balliberális kultúrdiktatúrája után a szellemi élet megtisztulásában, a kirobbanthatatlannak hitt ikonok kirobbantásában bíztak. A személycserék lezajlottak, a pártkatonák elfoglalták helyüket az őket megillető vezérigazgatói és alapítványi elnöki posztokon, egyébként meg minden maradt a régiben. Illetve mégsem: a színesebb és kiegyensúlyozottabb tájékoztatás jegyében a közmédiumok hírszerkesztőségeit összevonták, a hitélet vezetői pedig a szemüket dörzsölik, és talán még fel sem fogták, hogy a kormány ahelyett, hogy ellehetetlenítette volna, lepaktált a Hit Gyülekezetével.

Torkos Matild mellett pedig Eperjes Károlyok, Usztics Mátyások és Koltai Gáborok néznek maguk elé hitetlenkedve, haragosan, becsapottan. És így tesz most sok egykori egyetemista barátom, akikkel 2006 őszen együtt harcoltunk a barikádokon: fideszesek és jobbikosok, egy közös célért, hogy pusztuljon a régi rendszer, és kezdődjön el valami szebb, valami jobb.

A Magyar Nemzet publicistájának mérhetetlenül igaza van akkor, amikor azt mondja, hogy a Fidesz „saját öntudatos választói ellen" is hadjáratot hirdetett. És ahogy telnek a hónapok, és a kormány egyre vállalhatatlanabb dolgokat művel, a fideszes szellemi holdudvarnak is egyre kínosabb lesz az arcát és szakmai hitelességét nyújtania mindehhez. Az egzisztenciális függés, a baráti-munkatársi kapcsolatok és a vékony szalmaszál, hogy „Orbán tudja, mit csinál” egy darabig még kitarthat, de előbb vagy utóbb el fog jönni az a pillanat, amikor egy reggel a narancsos párt vezetői felkelnek, körülnéznek, és azt látják majd: a nemzeti érzelmű értelmiség legjava kihátrált mögülük. A Fidesz által hangoztatott nemzeti egység ugyanis valóban össze fog állni, de már nem a Fidesz mögött, hanem vele szemben...

Bencsik János

barikad.hu