Előítéletek, rasszizmus, gyűlöletkeltés, a másik oldalon pedig esélyegyenlőség, tolerancia, egyenlő bánásmód. Nap mint nap halljuk ezeket a kifejezéseket, beleégtek a dobhártyánkba. Már-már kellemetlenül érezzük magunkat, ha csípőből nem határolódunk el az egyik szócsokor hallatán, a másikra felfigyelve pedig ne bólogatnánk támogatólag. Sajnos ezek a polkorrekt formák már réges-régen beférkőztek az oktatásba is. Arra a területre, ami nekünk, magyaroknak talán a legfontosabb lenne.

Mert hát lássuk be: különféle gazdasági szabadságharcoktól, csodafegyverektől, unortodox megoldásoktól, nem várhat megoldást senki. Az olaj sem fog szökőkútként feltörni. A kitörési pont az oktatás megalkuvás nélküli fejlesztésében, a K+F támogatásában keresendő, amellyel már középtávon is komoly áttörést lehetne elérni. Példaként említhetjük a finneket, akiknek szintén nincs hatalmas mennyiségű energiahordozója, mégis hazájuk a földrész és egyben a világ egyik leggazdagabb és legversenyképesebb országa. Rendkívül magasan képzett, alaposan megrostált, anyagilag is megbecsült tanárokkal, átgondolt, stabil iskolarendszerrel. Náluk sem volt ez mindig így, Európa egyik legszegényebb országából váltak éltanulóvá. A náluk is „működő” liberális demokráciára itt most nem térnék ki, a multikulti erőltetése arrafelé is időzített bombaként ketyeg.

Álljon itt egy „szép” példa a magyar oktatási rendszer visszásságaira: még a 2010-es tanévben egy belügyi rendészeti (!) tanintézményben néhány tanuló rendszeresen a „buzi” szóval illette az egyik oktatót szokatlan hangmagassága miatt. Erre föl a minap az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) elmarasztalta az iskolát, mert nem lépett fel azokkal a diákjaival szemben, akik vélt szexuális orientációja miatt zaklatták a magyartanárt.

Tetszik érteni?! Nem, nem azért, mert durván sértegették a tanárt, hanem azért, mert a buzizással sérül az esélyegyenlőség, és elmarad a másság tisztelete! Mintha nem lenne nekünk elég a Magyar Helsinki Bizottság, a TASZ meg a többiek áldásos tevékenysége, a hatóság is ugyanabból a kottából fújja a nótát. Nyilvánvalóan attól még nem lesz valaki homokos, hogy magasabb hangja, bár állítólag a tanár is többször beszélt a diákoknak az elfogadás fontosságáról. A kölykök egyébként annyival megúszták az esetet, hogy csak négyest kaptak magatartásból. És ugye ők lesznek a jövő „rendőrei”. Nem mondom, hogy ez az ország legnagyobb problémája, hogy lebuziznak egy tanárt, de ha ennyire sikerül fegyelmet tartani egy rendészeti iskolában, akkor mi mehet Ózdon? Valószínűleg az, amit a szerencsétlen konyári tanárember is őszintén elmondott a kamerába, akit az eset után rögtön ki is rúgtak „rasszista” kijelentései miatt: cigányterror. Az iskolában fenyegetőző „kiscsalád”, tanárt alázó nyolc-tízévesek, üvöltözés az órán, akár fizikai bántalmazás a tanerő ellen. A sarokban meg talán ott ül a magyar gyerek, aki mindezt jó poénnak tartva felveszi a telefonjával, hogy felrakhassa a Youtube-ra, mert náluk van otthon internet.

És akár csak a cigánybűnözés esetében, itt sem feltétlenül etnikai alapú megkülönböztetésről van szó. Mert zajlik az elcigányosodás, rosszabb esetben az elcigányosítás. Terjed a kulturális fertő. De ez nem indokolható pusztán a szociális helyzettel. A szegénység nem lehet akadálya a tisztaságnak, nem indokolhatja az intellektuális igénytelenséget sem. Éppen az oktatásból is hiányzik ez az igényesség. A gyerek nem a rendet, fegyelmet, kemény igazságosságot lát az iskolában, hanem a fenti jelenségeket. Ezek után pedig sajnos nem csodálkozhatunk, ha a magyar gyerek is követi sötétebb bőrű társait a cigányúton. Szerencsétlen tanárban meg hiába van meg a készség az egészséges fegyelmezésre, könnyen lehet, hogy egy rasszizmusnak titulált hangos szót követően már jön is az elbocsátás a szintén megfelelési kényszerrel küzdő igazgatótól.

Egy-két erőtlen próbálkozás van: pl. sok igazolatlan óra után megvonják a családi pótlékot, de szintén a Fidesz-kormány másik felvetését már nem sikerült átvinni: bedobták az iskolaőrség ötletét, aztán persze ők is meghátráltak, mert ugye ez már burkolt cigányozásnak számít…

Az oktatásból tehát ki kellene űzni mind ezt a polkorrektséget, mind a cigánygyerekek átvitt értelemben való mosdatását (hagyományos értelemben viszont bevezethetnék). Másik oldalról viszont vissza kell adni a tanárembereknek a nekik járó tekintélyt, megbecsülést, tisztességet. Persze ehhez hozzátartozik az is, hogy csak bizonyos szintet megütő, alkalmas embereket, és ne a devianciát népszerűsítő pedagógusokat engedjünk oktatói pályára!

Az oktatásra szánt költségvetési összegek viszont már régóta csökkennek, ez pedig nem sok jót sejtet. Egyelőre marad az elfogadás meg a másság tisztelete, másik oldalról pedig a buzizás meg a terror. Így újra és újra fel kell kiáltani, mert ez nem csak egy közhely: színvonalas oktatás, egészséges test-lelki nevelés nélkül nincs felemelkedés! Rengeteg munkával és kiművelt emberfőkkel érhető el a szebb magyar jövendő! 

(antiszegedi.com)