Sorozatunk a múlt év végén azzal a céllal indult, hogy megértsük mi vár ránk a Fidesz hatalomra kerülése esetén. Nos, a narancsos tömeg az urnák és a szavazólapok segítségével megcsinálta a maga "forradalmát". Ízelítőt kaphattunk, abból, hogy mire is képes a 2/3-os többség. A mostani részben a Fidesz által megválasztott új köztársasági celeb életével és "munkásságával" ismerkedhetünk meg jobban. Hogyan lett a remek sportolóból, köztársaságunk "vezetője".

Az eddigi részeinkben - amelyet kapcsolódó linkjeinknél megtalálhatnak - már megszokhatták, hogy nyíltan és tényszerűen, nyilatkozataik és írásaik alapján alkotunk egy olyan képet, amely kritikusan próbálja bemutatni, a lényegi dolgokra koncentrálva a Fidesz prominens személyiségeit. A kezdeti időkben, olyan politikusokról olvashattak, akik az első Orbán-kormány idején is tevékenyen politizáltak, illetve olyanokról, akiket a Fidesz "nevelt ki" és törtető fiatalként akartak érvényesülni - bármilyen eszközzel - a kormánypárt berkein belül.

Az utóbbi részekben megismerhettek olyan vezető személyiségeket, aki bár nem voltak párttagok, de tevékenyen részt vettek a Fidesz politikai életében. Ilyen volt a főmaffiózóPintér Sándor is, aki - előrejelzéseinknek megfelelően - megkapta a belügyminiszteri posztot és most éppen a hosszúra nyúlt, két hét alatti rendcsinálásán munkálkodik. Az, az előrejelzésünk is bevált, hogy a "bajusz király" Kövér László is vezető pozícióba kerül, ő most éppen a házelnöki tisztséget tölti be. Persze mióta Kövér elmondta, azóta tudjuk, hogy "Kommunista kutyából nem lesz demokratikus szalonna!". Pokorniból végül nem lett újból az oktatási tárca vezetője, ami annyiból szerencsés, hogy nem kaptunk a nyakunkba egy álnemzeti - alapjában véve liberális - oktatási vezetőt és nem lesz, legalábbis még egyelőre, több holokauszt emléknapunk, bár azt is hozzátehetjük, hogy az oktatási minisztérium mostani vezetője sem különbözik sokban Pokornitól. A két fiatal "titán" Rogán Tóni és Lázár János pedig szintén jó pozíciókba került. Míg előbbi maradt az V. kerület mindenható, a zsidókat feltétlen kiszolgáló ura, az utóbbi - ismét csak tippünk szerint - a Fidesz frakciójának vezetője lett.

 

Tehát eddig bemutattuk a régebbi motorosokat és az ifjú titánokat, azonban volt egy olyan politikus, akire még büszkék is lehettünk az elért eredményei miatt. Nemzetünk hírnevét öregbítette teljesítményével, kitartásával. Sportolók egész generációjának lehetett példaképe, aztán jött a politika. Napjainkra nem lett más, mint egy báb, akit egy párt irányít. Hogyan jutott el Schmitt Pál, egykori olimpiai bajnok sportoló, a MOB volt elnöke a Fidesz legbelsőbb köréig, vezetéséig, az Európai Parlamentig és végállomásként köztársasági elnöki székig?

A fiatal és céltudatos Schmitt

A jelenlegi köztársasági elnök életútját végig a tudatosság jellemezte. Mondhatjuk mindent úgy csinálta, hogy később abból hasznot szerezhessen. Az életének minden pillanata jól megtervezett volt. Hogy pontosan mik voltak azok a mozzanatok, amelyek végül a Fidesz vezetésébe és a köztársasági elnöki székbe juttatták az a továbbiakban mindenki számára világossá fog válni.

Schmitt 1942 májusában látta meg a napvilágot Budapesten. A háború közepén elég vészterhes időkben, amikor már lehetett azt sejteni, hogy a harcok kimenetele hazánk számára nem lesz túl kedvező. Az új köztársasági celebünk gyermekkoráról kevés az információnk, csupán annyi biztos, hogy keresztény családban nevelkedett. Egy érdekesség azonban napvilágot látott a budapesti főpolgármester-jelölti kampányban 2002-ben. Schmitt ugyanis két róla szóló könyvben két különböző formában mesélt el egy másik történetet gyermekkoráról. A Fazekas Valéria által készített portrékönyv szerint azt mondta, hogy kitelepítették a családját, még a teherautóra is emlékezni vélt: "egyik pillanatról a másikra Budafokon felpakoltak bennünket egy teherautóra: édesanyámat, apámat, a nagymamát meg a három testvért, s Fülére, ebben a Balaton környéki kis faluba vittek bennünket. Ott kellett élnünk egy évig". A Kő-féle portrékönyvben, három évvel később helyesbített: nem telepítették ki őket, közvetlenül a háború után, egy ismeretség révén, amikor nem volt mit enni, egy vagy két nyáron át ez a Fejér megyei falu adott otthont nekik. "Ha gyerekkori emlékeimben kutatok, kiderül, hogy a villanásokból, a hallomásokból olyan eseménysorok csúsznak össze, amik vagy bekövetkeztek, vagy nem. Vagy jól emlékszem, vagy rosszul" - magyarázta. Gyermekkoráról tehát keveset tudni, azt, hogy miért telepítették - vagy kitelepítették e egyáltalán - arról nincs hiteles információnk, így Schmitt gyermekkoráról, talán nem is véletlenül - igen keveset tudunk.

 

Az 1972. évi olimpiai bajnok párbajtőröző csapat. Schmitt Pál balról a második.

 

A családi gondolkodásról, ami alapjában véve antikommunista volt, több minden árulkodik. Persze Schmittet nehéz kiismerni, azonban annyi biztos, hogy sem MSZMP tag nem lett fiatal korában, sem pedig KISZ-es, bár ezt egyik nyilatkozata szerint nem ő, hanem inkább az apja elvei akadályozták meg. "Apuka például nem engedte meg, hogy a KISZ-be belépjek [...] Nincs ott semmi keresnivalód. Annyi egyéb dolgod van, édes fiam" - idézte fel apja szavait a róla szóló Kő András-féle könyvben.

Schmitt még csak 13-14 éves volt, amikor kitört az 1956-os forradalom. Mondhatjuk persze azt, hogy még csak gyerek volt ebben az időszakban, azonban az októberi eseményekről tett nyilatkozata igen érdekes. Köztársaságunk hős, bátor, rettenthetetlen vezetője elmondta: meg sem fordult a fejében, hogy tizennégy évesen részt vegyen az 1956-os harcokban, október 23-án éppen egy edzésről ment hazafelé, amikor meglátta a Bem tér felé tartó tömeget, elment velük egy darabon, de amikor látta, hogy mennek a Parlament felé, jobbnak látta megfordulni és hazamenni. Hozzátette magyarázatképpen: neki a megbeszélt időpontra mindig otthon kellett lenni, hiszen még kisfiú volt, s úgy is kezelték a szülei. Nos, ehhez csupán annyit tennénk hozzá, hogy sok fiatal ennyi idősen is harcolt a hazájáért ezekben az időkben. Pongrátz Gergely könyvében pedig van egy remek idézet a gyermekharcosokról. Ebben leírja, hogy volt egy kisfiú, aki megsebesült, és ráharapott valamire mikor kötözték, mert nem akart visítani, hősiesen tűrte ahogyan ellátják, pedig ezt a megpróbáltatást sok felnőtt sem bírta volna ki. Aztán amikor Pongrátz azt mondta, hogy elveszi tőle a puskáját, mert kell másnak, akkor elkezdett zokogni, hogy ő minden áron harcolni szeretne a hazájáért és neki fegyver kell! Ennyit arról, hogy Schmitt túl fiatal volt. Mindenesetre
ő inkább a biztonságot választotta a harc helyett, illetve inkább a sportot, amelyben valóban tehetséges volt.

A köztársasági elnök 1955-ben kezdte párbajtőrvívói pályafutását a Budapesti Vörös Meteorban, illetve annak jogutódjában, az MTK-VM-ben. Pályafutása alatt kétszer nyert magyar bajnokságot egyéniben. 1965-ben hívták meg először a válogatottba, amelyben 130 szereplésig jutott. Első nemzetközi sikerét 1967-ben érte el, amikor a párbajtőr csapattal vb-bronzérmes lett. Persze ha csak leírnánk szárazan a tényeket, akkor nem ismernénk igazán meg "Palit". Egy róla szóló visszaemlékezésben Kamuti Jenő sportvezető, egykori tőrvívó a következőket mondta: "Pali tudatosan készült az életre. Beszéltünk is arról egymással, hogy az embernek mindig készen kell lennie. Tanulnia, képeznie kell magát. Potenciálisan benne volt bármikor, hogy előre lépjen." Tudatosság. Ez volt az, amely mindvégig "Palkóval" volt a sportkarrierjében is. Ezért tanult nyelveket, valljuk be okosan, hiszen abban az időben az oroszon kívül kevés nyelvet tanultak és, akinél a nyelvtudás volt, annál volt a hatalom. Hatalom, amit kamatoztathatott volna akár külföldön is és, mint az a néhány visszaemlékezésből kiderül a mi köztársasági celebünktől nem is állt olyan távol ez a kaland.

 

Karrierje indulásánál. Egy párbajtőröző magyar olimpiai válogatott, akinek csapatban kétszer is eljátszották a himnuszt. (1968, 1972) A fénykép 1970-ben készült. (Fotó: Petrovits László)

 

A mi Palink tizenkilenc éves volt még, amikor átfutott a fején a gondolat, hogy elmegy az országból. 1961-ben ifjúsági bajnokságra utazott Duisburgba, és "fölmerült benne, hogy ebben a rendszerben, ami akkor volt Magyarországon, nincs az a szép perspektíva, amit ő be szeretne futni, és megfordult a fejében, hogy disszidál" - emlékszik vissza Kamuti Jenő. Szerinte Schmitt leszakadt a csapatról Mainznál egy sportolótársával, de viszonylag hamar meggondolták magukat, és visszaindultak a többiek után. Barátja szerint ebben az is közrejátszott, hogy akkor már ismerte későbbi feleségét, Makray Katalint, hozzá is vissza akart menni. Ezután azonban töretlenül folytatódott Schmitt sportkarrierje.

Az 1972-es müncheni olimpián a párbajtőr csapattal sikerült megismételnie az olimpiai győzelmet Erdős Sándorral, Fenyvesi Csabával, Kulcsár Győzővel és Osztrics Istvánnal. Egyéb sikerei: vb-ezüstérmes (1973), vb-bronzérmes (1974, 1975). A válogatottól 1976-ban, az aktív sportolástól 1977-ben vonult vissza.

Fiatal sportolóként Schmitt már magas hivatalokról álmodozott. "Többször elmondta fiatalon, hogy neki az egyik ideálja Klebelsberg Kunó" - idézi fel Kamuti, aki úgy emlékszik, huszonévesen, a diplomája megszerzése után megfordult Schmitt fejében, hogy kulturális miniszter, vagy akár államelnök is lehetne egyszer. A céltudatosság tehát már ekkor jól megmutatkozott Schmitt Pálban.

 

Ennek a képnek azt a címet adták, hogy „Fordított olimpiai öt-karika”. Schmitték 1976-ban. felesége Makray Katalin tornász három gyerekükkel (balról jobbra: Alexa, Gréta és Petra), akikkel sokáig a Magyar Televízió tévétornájában is szerepeltek. (Fotó: Petrovits László)

 

"Alkalmazkodni kellett a diktatúrához"

Természetesen ezalatt az idő alatt is szépen ívelt felfelé Palika útja. A sportteljesítmény és a nyelvtudás volt az a két alap, amelyekre Schmitt az 1960-as években elkezdte felépíteni a mára a Sándor-palotáig vezető karriert. Első komoly állását a Hungarhotels szállodaláncnál kapta a hatvanas évek közepén, ahová azon a sportegyesületen keresztül jutott el, ahol vívott, a Vörös Meteor ugyanis a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének sportegyesülete volt. Tehát a sporton keresztül Schmitt nem volt rest helyezkedni, amely nem is lenne probléma, hiszen tehetségével próbált evezni, természetesen csak látszólag. Látszólag, hiszen minden döntése tudatosan a karrierje felépítése szerint történt. Egyik sporttársa a következőket nyilatkozta erről a korszakról és a rendszerhez való viszonyukról: "Mi egy olyan korszakba nőttünk bele, ahol alkalmazkodni kellett a diktatúrához. De mindegyikünk megpróbált valahogy tisztességesnek maradni. A mestereinktől azt hallottuk, hogy reggel, amikor felébredünk, a tükörben ne köpjük szembe magunkat" - mondja Kamuti Jenő. Ez tényleg becsülendő, hiszen a tisztesség az, ami egyedül megmaradhatott ekkora a fiataloknak. Az persze megint más kérdés, hogy csak a tisztesség, a tudás, a sportteljesítmény elég volt-e ahhoz, hogy a mi Palink ilyen eredményeket érjen el az üzleti területeken. Ezt ki-ki döntse el maga, de érdekes, hogy a felsőbb vezetők közül ekkorra még - és ezek után is csak jó 10 évvel - senki sem koppantott Schmitt fejére.

Schmitt ezek után az Astoria szállodába került, ahol az igazgatóhelyettesi beosztásig vitte. Ottléte alatt, 1977-ben a szálloda a Hungarhotels úgynevezett kiváló egysége lett. A Hungarhotelsnél - az Astoriánál, majd a Fórum Hotelnél - szerezte meg azt a vezetői tapasztalatot, amely ahhoz kellett, hogy megkezdhesse sportvezetői karrierjét, megkapja 1980-ban a Népstadion és Intézményei főigazgatói székét. Ezek után a rengeteg ismeretségnek köszönhetően Schmitt ismét tarolni tudott a pozíciók terén. A helyezkedés, a negédes stílus, a mindenkihez dörgölődző természete, végül meghozta a 80-as évek legnagyobb gyümölcsét a mi köztársasági celebünknek.

 

Schmitt Pál az Astoria szállodában, 1976

 

A kapcsolatok árán megszerzett főtitkári szék és ami mögötte van

Amikor meghalt Csanádi Árpád, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) magyar tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) főtitkára és az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) elnökhelyettese, nagy lehetőség nyílt meg Schmitt előtt. Erről Schmitt többször mesélte azt: Juan Antonio Samaranchnak, a NOB akkori elnökének jutott eszébe, hogy ő tölthetné be Csanádi megüresedett helyét. Egyébként a NOB akkori elnöke pontosan akkor figyelt fel először Schmittre mikor egy diplomáciai találkozón, spanyolul is el tudott társalogni vele az angol és a francia mellett. Bizony-bizony a 60-as években már megérlelődött ez a gondolkodás Paliban és végül be is jött a terve - a legnagyobbakhoz került közel. Persze a hazai körökben is a megfelelő emberekkel került közeli kapcsolatba Schmitt.

 

Juan Antonio Samaranch-csal 1999-ben

 

Az Origó róla szóló cikkében leírják, hogy Buda István, az OTSH akkori elnöke személyében elég nagy támogatóra tett szert. "A pontos részleteket nem ismerem, de azt tudom, hogy Buda István közelebbi ismeretségbe került vele, és valószínűleg ennek az ismeretségnek a kapcsán mérte fel azt, hogy ő, aki diplomával rendelkezik, több nyelven beszél, jó megjelenésű fiatalember, alkalmas a pozíciók betöltésére" - idézi fel az 1983-as évet Lochmayer György, az OTSH versenysport főosztályának egykori igazgatója, aki a hetvenes évek óta ismeri Schmittet. Gallov Rezső, az OTSH rendszerváltás utáni elnöke szerint "Buda Istvánnak volt egy felfogása, ő fiatalítani akarta a magyar sportvezetést, és természetes, hogy ebben Schmitt az egyik fő jelölt volt, mert intelligens, képzett, jó fellépésű volt, nyelveket beszélt". Magyarán ő volt a "kis kedvenc", aki mindig a megfelelő helyen és időpontban volt jelen.

Schmitt a MOB főtitkáraként szépen lavírozott a rendszer szabályai szerint. A híres 1984-es Los Angeles-i olimpiát bojkottálták a Szovjetunió szövetségesei így ezzel hazánk is kimaradt ezen játékokból. Azonban a mi Palink itt is szépen tejesített. Bár a MOB tagjainak többsége meg kellett, hogy szavazza a távolmaradást, ő véletlenül éppen Szófiában volt, bolgár sportvezetőkkel tárgyalt. Így hát nem is szavazott. A távolmaradást később egy vele készült portrékönyvben 2005-ben a következőkkel magyarázta: "Még féltek az emberek kinyilvánítani, amit legbelül éreztek. Úgyhogy végül is örülnöm kellett, hogy azon az ülésen nem voltam jelen, mert én mint NOB-tag lelkiismeretem és esküm szerint nem szavazhattam volna arra, hogy távol maradjunk a küzdelmektől."

 

Egy karrier megszakad - kis időre

Schmitt karrierje először 1986-ban bicsaklott meg, amikor elküldték az OTSH elnökhelyettesi posztjáról. Schmitt az elküldését azzal magyarázta, hogy osztályidegennek számított. "Ennek a markánsan baloldalibb vezetésnek én már nem kellettem."1986 az enyhülés időszakában markánsan baloldali vezetésről beszél Schmitt és osztályidegennek állítja be magát, amikor az előző évtizedekben végig felfelé ívelt a pályája. Ezek után nem mondhatunk mást, mint, hogy a magát áldozatként bemutató Palikának ismét csak egy marketingfogása ez a színjáték. Abban az évben egyébként - és az elküldése is ezzel magyarázható igazi érvekkel - az OTSH átalakult ÁISH-vá (Állami Ifjúsági és Sporthivatal), az elnöki székben pedig Buda Istvánt Deák Gábor XIII. kerületi mozgalmi vezető váltotta fel. Deák, aki Schmitt helyére került, csúsztatásnak és megmosolyogtatónak nevezte, hogy Schmitt üldözött lett volna a nyolcvanas évek végén. Deák a hivatal átalakulásával magyarázta a történteket, azzal, hogy Aján Tamás és Schmitt Pál elnökhelyettesek munkájára egy ember is elegendővé vált, ő pedig - az egyébként ma is MOB-elnökségi tag és NOB-tag - Ajánt választotta, mert tapasztaltabbnak és felkészültebbnek tartotta. Deák szerint az is bizonyítja, hogy Schmitt nem volt üldözött, hogy függetlenített MOB-főtitkár lett, továbbra is meghagyták miniszterhelyettesi fizetését és autót is biztosítottak számára.

Tehát az áldozatszerepet választotta Schmitt. Kamuti az Origónak ezekről a "vészterhes" időkről a következőképp nyilatkozott: "Nehezen élte meg ezt az időszakot, főleg azt, mikor az ember úgy érzi, hogy tényleg tudna segíteni, de nincs lehetősége kibontakoztatni magát. Úgy érezte, parkolópályára került, a mellőzöttség bántotta. Egy 1989-es interjúban, amikor arról beszélt, hogy érzése szerint még a nemzetközi előrejutása is lelassult magyarországi félreállítása következében, így fakadt ki: "Ők azt pontosan tudják, hogy én most egy senki vagyok. [...] ez az ország deklarálta, hogy én nem vagyok fontos ember".Schmitt tehát az önsajnálat legbelső bugyraiba temetkezett, természetesen mindezt tudatosan, hogy a módszerváltás után újult erővel térjen vissza a sport és a politika színpadára.

 

Az, hogy az úgynevezett rendszerváltozás után, hogyan ívelt fel ismét Schmitt pályája, hogy miként lett újra MOB elnök, diplomata és, hogy hogyan keveredett bele a politika világába, az az ember, akinek a visszaemlékezések szerint a 70-es 80-as években: "Volt határozott véleménye a politikáról, nem állt tőle távol, hogy politikáról beszéljünk, csak hát nem volt kifejezetten forradalmár akkor." - azt megtudhatják cikkünk következő részéből. Természetesen a Sándor Palotáig vezető "sárga köves" útról is írunk, mert a köztársasági madárijesztőnk igen kalandosan, de egyenesen jutott el Óz, akarom mondani Orbán a nagy "varázsló" birodalmába.

(Origo, Magyar Hírlap, Wikipédia, FN, ujjobboldal.hu, NOL nyomán Szent Korona Rádió)

Related Links

• Ismerjük meg Fideszes politikusainkat! - Kövér László
• Ismerjük meg Fideszes politikusainkat! - Deutsch Tamás
• Ismerjük meg Fideszes politikusainkat! - Lázár János
• Ismerjük meg Fideszes politikusainkat! - Pintér Sándor
• Ismerjük meg Fideszes politikusainkat! - Pokorni Zoltán
• Ismerjük meg Fideszes politikusainkat! - Rogán Antal