Ismét megszólalt Kertész Ákos
2011. november 28. 07:17:59

Méghozzá az Amerikai Népszavában. November 25-én, pénteken került föl az említett újság honlapjára a genetikai nézeteiről ismert rasszista zsidó legújabb irománya: „Amilyet megérdemel”. Ha jól látom, a magyar sajtó még nem kommentálta a friss kertészi gondolatokat. Itt az idő tehát, hogy szembenézzünk - Kertész Ákossal és rasszizmusának újabb verbális termékével.

A hosszú kertészi szöveget nem ismertetem részletesen, akinek kedve van hozzá, elolvashatja a népszava.com honlapon. Az alábbiakban csupán a kertészi „gondolatmenet” velejét igyekszem „föltálalni” a kedves Olvasónak.

Nézzük először a kertészi írás címét. Mit is jelent ez: „Amilyet megérdemel”? Idézet jő:

„Milyen nép ez (mármint a magyar – a szerk.)? És milyen zsidóság ez (mármint a honi zsidóság)? Mindig tudtam, hogy minden népnek olyan vezetői vannak, olyan elitje van, amilyet megérdemel. De hogy még a zsidói is olyanok, amilyet megérdemel, sőt minden zsidó diaszpórának is olyan a ’gazdanemzete’, amilyet megérdemel, arra csak most döbbentem rá.”

Kertészünk fejlődik: most már nemcsak a magyarságra csap le, hanem a honi zsidóságra is (bár megfogalmazása homályos, hadd ne mondjam: némileg talányos). Miért is? Mert Magyarországon nem ápolják kellően Szenes Hanna emlékét.

Az írás „aktualitását” az adja, hogy 1944. november 7-én végezték ki Szenes Hannát, s mivel közeleg az évforduló, Kertészünk szétkürtöli a honban közös szégyenünket. Mert szerinte szégyen, hogy Szenes Hannára nem emlékezünk méltó módon. Holott ez a zsidólány „büszkeségünk tárgya, a magyar haza hőse kellene legyen”. Bizony, imígyen szóla a nagy Kertész Ákos.

De kicsoda ez a Szenes Hanna?

Zsidó családban született 1921-ben, diákként tagja lett egy cionista szervezetnek, s 1939-ben kivándorolt Palesztinába. Ott belépett a Hagana nevű illegális zsidó fegyveres alakulatba (ők úgy nevezik: „önvédelmi” szervezet; magyarul: terrorista csoport), tehát Szenes Hanna a leendő zsidó állam megteremtésében akart szerepet vállalni. Ezért dolgozott egy kibucban, ezért lett zsidó terrorista csoport tagja.

A háború vége felé belépett a brit hadseregbe (Palesztina akkor az angoloké volt), s az ejtőernyős tiszt Szenest - társaival együtt - az angolok 1944 tavaszán a jugoszláv partizánok által ellenőrzött területre „dobták le”. A csoport májusban lépett magyar területre, de elfogták őket. A szakirodalom szerint Szenes Hannát nagyon megkínozták, de vallomást nem tudtak kicsikarni belőle, s a nyilas hatalomátvétel után 1944. november 7-én kivégezték. Földi maradványait 1950-ben Izraelbe szállították, ahol nemzeti hősként tisztelik a fiatalon kivégzett cionista lányt.

Kérdés: miért jött Magyarországra az említett ejtőernyős csoport? A szakirodalomban azt olvassuk, hogy Szenes és társai a honi zsidók megmentéséért akartak dolgozni, többek között a fiatal zsidók Palesztinába szöktetését tervezték az angolszász csapatok által már megszállt területeken keresztül.

Szenes Hanna tehát cionista volt, a zsidók Palesztinába távozását akarta előmozdítani, s a honi zsidók ellenállását óhajtotta megszervezni. Érthető tehát, hogy a cionista állam nemzeti hősként tiszteli Szenest, hiszen az ifjú hölgy a zsidó államért, a zsidó népért harcolt. Mindössze egy bökkenő van: akciója idején Anglia és Magyarország hadban állt egymással. Szenes pedig az angol hadsereg tagjaként érkezett illegális munkára.

S most nézzük, miként értékeli Szenes „munkásságát” Kertész Ákos. Ismét idézet jő:

„A német megszállást egyetlen puskalövés nélkül vette tudomásul Magyarország. Szenes Hannáék elbukott vállalkozása volt az egyedüli magyar tett, ami enyhíthetné a kapituláció szégyenét. Szenes Hanna nem egy eldugott tenyérnyi parkocskát érdemel egy kicsiny emlékkővel a hétkerület szürke házai, szűk utcái között, hanem sok-sok szobrot szerte az országban, utcákat és köztereket, róla elnevezett klubokat, iskolákat, laktanyákat, hiszen katona volt!”

Az „egyedüli magyar tett” - írja Kertész. Miért „magyar”? Szenes és társai cionisták voltak, a „cionista magyar” pedig ugyanúgy abszurdum, mint a hiszekegyet éneklő „katolikus rabbi”.

Kertészünk szerint tehát az egyedüli magyar tett is cionisták nevéhez köthető. Tényleg? Csak egyetlen ellenpéldát, nevet említek: Bajcsy-Zsilinszky Endre? Az ő - és társai - tette milyen tett volt? Persze Bajcsy-Zsilinszky nem volt zsidó, pláne nem cionista, az ő - és társai – tette így „nem enyhíthetné a kapituláció szégyenét”. Íme a magyar történelem zsidó(rasszista) olvasata.

Ami Szenes Hanna emlékművét illeti: tényleg elneveztek róla egy parkot a főváros hetedik kerületében, s áll ott biz’ egy emlékkő is. De mitől „kicsiny” ez a termetes emlékkő? Aki megnézi a róla készült képet, talán osztja a véleményemet: ha ezt a „kicsiny” követ véletlenül ráejtenék Kertész Ákosra (Isten óvjon meg minket és szegény követ ettől!), bizony azonnal megszűnne szuszogni a nagy genetikus.

S végül a Kertész által óhajtott sok-sok - Szenes emlékét őrző - szobor, utca, tér, klub, sőt laktanya. Mit is lehet erre a kertészi őrületre válaszolni?

Izraelben - írtam már fentebb - nemzeti hősként tisztelik Szenest. Ez rendben van: minden népnek szíve joga, hogy jeles őseit tisztelje, becsülje. Szenes Hanna a zsidó nép tagja volt, hiszen öntudatos cionistaként harcolt a zsidó állam létrejöttééért. Mi viszont itt élünk - Magyarországon. S ez az ország (MÉG) nem cionista állam. Örüljön Kertész, hogy egy budapesti parkocska Szenes nevét viseli. Majd ha Izraelben szobrot emelnek Prohászka Ottokárnak, majd ha a Kneszet előtti közterületet Teleki Pálról nevezik el, majd ha Mindszenty József nevét viselia sok-sok cionista laktanya, iskola, akkor talán Kertész is cikkezhet Szenes Hanna honi megbecsültségéről. (Hozzáteszem: említett honi nagyjainkat még a magyar haza és annak fővárosa sem tiszteli méltó módon.)

Az igazán nagy ütést a cikk végére tartogatja szerencsétlen Ákosunk. Természetesen az ún. „holocaust” bunkóját suhogtatja megint, ez az ő kedvenc sportja. Azt írja, hogy a félmillió honi zsidó „halomra gyilkolása nem személyes, hanem kollektív döntés volt”. Most ne feszegessük, mennyi volt az annyi, mi és hogyan történt - a lényeg: a kollektív felelősség. Megint a „bűnös nép”, az „utolsó csatlós” ócska lemeze…. Ismét idézet jő:

„Ha meggondoljuk, soha senki nem mondta ki azt, hogy az akkori törvények jogszerűtlenek lettek volna! Ez a mai napig hat, ez benne van szép hazánk levegőjében. Sőt, mivel soha nem beszélte meg önmagával a társadalom egésze, a magyarság, hogy mi is történt, és hogyan történhetett, ma is legálisan itt masírozhatnak, újra szíthatják a gyűlöletet, vicsorgó foggal höröghetik a halálos fenyegetéseiket a zsigeri náci-fasiszták, az újnyilasok.”

Kik és hol masíroznak? S miről ismerszik meg egy „náci-fasiszta” (ami egyébként nonszensz, mert aki náci, az nem fasiszta, és ez fordítva is igaz)? Milyen ismérvek alapján ismerhető fel egy virtigli „újnyilas”? S ki szít itt gyűlöletet - vicsorogva, hörögve? Én úgy látom, hogy Kertész Ákos. És borzalmas uszálya. A hörgés-vicsorgás bizonyítéka a beteg szóhasználat - a „náci-fasisztázás”, az „újnyilasozás”. (Képzeletbeli párbeszéd, dedikálva sok szeretettel Kertész Ákosnak: „Újnyilas vagy te, fiam?” „Nem, kérem szépen, engem ónyilasnak neveltek.”)

Ami pedig a társadalomnak önmagával való beszélgetését illeti: nem bölcs dolog tanácsokat osztogatni egy másik népnek. Mert idegentől a feddést mindenki nehezen tűri. Pláne ha az idegen nyakig sáros, mégis álszent módon tisztának hazudja magát. Hogy is tartja az agyonkoptatott mondás? Más szemében a szálkát….

Nos, én csöndben és halkan, minden kioktató szándék nélkül azt tanácsolom a gyűlölet széles sugárútján masírozó Kertész Ákosnak, nézzen körül a saját portáján. Talán ott is van söprögetni való. Talán azon a portán is van mit megbeszélni (a porta, ahogy beszél önmagával). Itt van például Jézus kínszenvedése és kereszthalála - ezért mégsem a magyarokat, vagy mondjuk a csecseneket terheli a felelősség. Isten fiának a megölését például „soha nem beszélte meg önmagával” a zsidó társadalom (én legalábbis nem tudok róla). A zsidóság nem nézett szembe azzal, hogy akkor „mi is történt és hogyan történhetett” (én legalábbis nem hallottam róla).

Itt az idő, az adventi időszak, a Krisztus-várás ideje igazán jó alkalom az elmélyülésre….

Falusy Márton