Az izraeli Külügyminisztérium vasárnap határozatlan idejű sztrájkba kezdett, - a külföldön élő diplomatáik és a nagykövetségek nem veszik fel a munkát. A legtöbb országban a külképviseletek épületeit is bezárták és a diplomatákat sem engedik be, mert nincs jelen az ehhez szükséges személyzet. Ennek hivatalos magyarázata, hogy a Külügyminisztérium alkalmazottainak bérét tovább csökkentenék, ezért az ország összes külképviseletét érintő sztrájkot hirdettek meg.

Ennek ellenére merő naivság lenne azt gondolni, hogy Izrael nem tartja teljes kontroll alatt saját alkalmazottait és diplomatáit. A történéseknek célja van, melyeket akkor érthetünk meg legjobban, ha a "sztrájk" közvetlen következményeit vesszük szemügyre.

Először is, az izraeli nagykövetek világszerte nem látják el munkájukat. Konzuli szolgáltatások nem elérhetőek. Izrael semmilyen nemzetközi találkozón nem képviselteti magát. A külképviseletből még a Külügyminisztérium politikai vezetőit is kizárják.

Mivel a "sztrájk" minden alkalmazottat érint, nem működik se a bevándorlásügy, se a vízumkiadás. Idegenként most lehetetlen belépni Izrael területére, beleértve más országok diplomatáit is.

Se külügy, se ENSZ-képviselet, csak szögesdrótok. Mire készülnek odabent?

A "sztrájk" határozatlan ideig tart, mert az alkalmazottak addig nem látják el feladataikat, míg a Pénzügyminisztérium meg nem adja nekik a követelt béreket. Szintén merő naivság lenne azt gondolni, hogy ez így lesz. Nem fog több tízezer külügyi alkalmazott egyik napról a másikra új munkát keresni, ha a Pénzügyminisztérium nemet mond. A "sztrájk" bizonyára előre tervezett művelet részét képezi, melynek célja az ország hermetikus lezárása. Emellett az izraeli külpolitika valami miatt időnyerésre törekszik.

Ez a világ összes izraeli külképviseletét érintő sztrájk ugyanis kiváló indok arra, hogy Izrael ne adjon hivatalos reakciót semmilyen, vele szemben közölt elvárásra, valamint hogy ne foglaljon állást olyan nagypolitikai eseményekben, melyekben bármelyik oldalra leköteleződés csak hátrányokat jelent Izrael számára. A "sztrájk" következményeként ugyanis Izrael nem képviselteti magát az ENSZ-ben. A zsidó állam ezzel a művelettel sztrájkoló alkalmazottakra hivatkozva hárítja magáról a felelősséget minden nagypolitikai kérdésben. Nem adnak választ se az illegális telepépítések leállítására felszólító orosz követelésre, de a Krím-kérdés kapcsán erőltetett újabb szankciókat sem reagálják le, mert nem mernek nyíltan szembekerülni egy nagyhatalommal.

A világban újabb nagy átrendeződés zajlik, és a zsidó állam ebben a helyzetben nem hazudtolta meg saját "népi" sajátosságait: nem mernek nyíltan állást foglalni, inkább időhúzásra törekszenek és megvárják, melyik nagyhatalom oldalára érdemesebb odaállni.