A brit Independent („independent” függetlent jelent angolul) című újság az Egyesült Királyság médiabeli élő lelkiismerete. Ott se sok van belőle. A baloldali Guardian még az a napilapok közül.
Az Independent-nek van egy kiváló közel-keleti tudósítója. Robert Fisk-nek hívják. A hét végén megjelent cikkében arról olvashatunk, hogy legfrissebb utazásai során bárhová vitte útja, mindenhol ugyanazzal a helyi földrajzra kalibrált fáradt klisével találkozott, mint amivel először a kanadai Torontóban.

„Mi lenne, ha Don Mills-ben élnénk és Scarborogh-ból naponta 100 rakéta zuhanna udvarunkra, a gyerek iskolájára, a főutca boltjaira és a fogorvos rendelőjére...?”. Don Mills „egészen véletlenül” Toronto egyik gazdag villanegyede, az attól 10 km-re fekvő Scarborough pedig szegény negyed, ahol újonnan, főként Afganisztánból érkezett bevándorlók laknak.

Fisk két nappal később Montreálba repült. És láss csodát! Kinyitja a La Presse című napilapot és azt találja: „Mi lenne, ha a gyerekek Longueuil-ben éjjel-nappal rémületben élnének, mert a Brossard-ban élő terroristák célpontjai lennének?”.

Újabb két nappal később Dublinban nyitja ki az Irish Times-t, ahol a helyi izraeli nagykövet magyarázza el, mit jelent a palesztin rakéták támadásával élni. „Mit tennének önök, tette fel a kérdést Zion Evrony, ha Dublint 8000 rakéta és aknavető érné...?”

Letettem Fisk cikkét, és elmélázva néztem ki az ablakon a tűlevelekre. A kávézóasztalon még egy cikk feküdt olvasatlanul az internetről aznap délután kinyomtatottak közül. Papp Lajos Tamás cikke a hvg.hu-ról. Mert minden nap kell valami az undor felidézésére, kontrasztnak, hogy a jót még inkább értékeljük.
Ezért nyomtattam ki őt.

Belekezdtem írásába, és nem sokára e mondatokhoz értem: „Vajon mit szólna a kedves olvasó, ha szlovák nacionalisták, országuk területén lévő bázisaikról rakétákkal lőnék Budapestet?”

Igen, ugyanaz a fáradt izraeli klisé. Ő se teszi hozzá, hogy „a szlovák nacionalisták” ezt akkor tennék, miután négy évtizeden át tartják őket megszállva, majd a megszálló magyarok úgy vonulnának ki onnan, hogy a szlovákok nem mehetnének le a Duna partra, szöges drót mögött élnének, nem léphetnének át saját határaikon, nem lenne napi 8 órán át áramuk, fogyóban lenne az élelmiszerük, az ivóvizük és az orvosság.

Vajon ilyenkor nem az lenne a képzeletbeli szlovák rakéták leállításának halálbiztos receptje, ha a szlovákokat ugyanúgy engednénk élni, mint ahogyan engedjük őket most?

Papp László Tamás az izraeli propaganda egyszerű, ócska ügynöke.

No még nem „kaca”, nem „kidon” és nem „szajan”.

Őket kiképzés után a Moszad használja alvó ügynökökként, akiket aktivizálnak és vagy olyan egyszerű feladatokat kell ellátniuk, hogy kocsit kölcsönöznek egy-egy Moszad-ügynöknek operatív feladatához, vagy gyilkolnak, mint a „kidon”-ok).

Papp csupán zsidó örömügynök.

Ő alatta áll például a balliberális magyarországi újságírás olyan hányadéka, mint Megyesi Gusztáv, a zsidólábtörlő. Mely kifejezés nem úgy értendő, hogy ő zsidó vallású lábtörlő, hanem az, hogy a zsidók lábtörlője, akinek kettős feladata van. Egyrészt túlbuzog, másrészt ő ugrik be önként, ha érzi: nem jó, amikor egy örökzöld zsidó témára egy tíz zsidó ugrik keresztény nélkül.

Az internetes hirszerzo.hu-ban rendszeresen publikáló Papp László Tamás fölött a képzeletbeli zsidó hierarchiában álló Seres László persze már más kérdés. A jobb lelkűek azt mondanák, hogy Seres pusztán páratlanul gonosz, vérszomjas cionista.

Mások státuszát illetően inkább arra gyanakodnak, hogy ő már szajan, akit a Moszad aktivál egy-egy feladatra és az alkalomra költségtérítést is kap.

Az ilyenek szoktak nálunk a jobboldalnak úgy nekimenni, hogy ilyen „humoros” kitérőket tesznek: „természetesen a Moszad kért fel bennünket e cikk megírására”, mert ettől a „képtelenségtől” a balliberális tábor garantáltan szétrobban a nevetéstől.

Mi nem.

Academicus