Győri Nemzeti Hírlap, 1939. szeptember 8., eredetiben itt

Párizs, szept. 7. MTI. A francia–német harctéren a két hatalmas erődvonal között folytatódik a tüzérségi párbaj.

A Petit Parisien értesülése szerint a francia csapatok több ponton benyomultak német területre, hogy biztosítsák a további hadmozdulatok érdekében a hadsereg által elfoglalt vonalat. Egyelőre a harcba dobott csapatok létszáma aránylag nem nagy. A jelen pillanatban még nem lehet szó nagymérvű offenzíváról.

A Jour értesülése szerint az angol csapatok már megérkeztek Franciaországba. A megérkezett csapatok nagyságáról és a partraszállás helyéről semmit sem közöltek a nyilvánossággal. Csak annyi bizonyos, hogy ezek az angol csapatok hamarosan csatlakoznak a német–francia hadszíntéren küzdő francia csapatok zömével.

Eddig nagyon kevés pontos értesülés van a francia–német hadszíntérről. Úgy látszik, hogy egyelőre nem foglalkoznak nagyszabású mozgó háború tervével. Eddig a könnyebb alakulatok, járőrök és a felderítő csoport katonái haladtak előre annyira, hogy összeütköztek a német előőrsökkel.

A francia birodalom minden részéről jelentések érkeznek arról, hogy a gyarmatok mindenütt teljes szolidaritást vállalnak az anyaországgal. A legutóbb kiadott lakonikus rövidségű francia hadijelentésekből megközelítőleg meg lehet állapítani azt a vonalat, ahol a harcok folynak. Minden valószínűség szerint összeütközésre került sor a Rajna és Mosel között Weisenburg és Tiouville környékén. A francia hadsereg ezen a szakaszon a Maginot-vonal legjobban megerősített állásaira támaszkodik.

 

1943. szeptember 8., eredetiben itt

Már egy hónapja felhívtuk a hatóságok figyelmét arra a veszedelemre, mely a zsidóságnak falura özönlésével jár. Mikor szót emeltünk a bombatámadások lehetőségétől félő zsidóság falura vonulása ellen, a város keresztény társadalmából többen kifogásolták ezt és nem egy levél jött, nem egy nyilatkozat hangzott el, – amit persze megtudtunk – hogy embertelenek vagyunk, a Győri Nemzeti Hírlap miért gyűlölködik, hiszen emberi szempontokból kell nézni a dolgokat és talán a zsidóknak is joguk van ahhoz, hogy asszonyaikat, gyermekeiket elküldhessék az esetleges veszély elől. Ezek a „humánus” hangok, az előkelő és finom lelkek megnyilatkozása azonban nem változtatták meg aggodalmunkat. Minket nem a gyűlölködés vezet, hanem a magyar közösség védelme. Még azt sem mondtuk, hogy azok, akik évek óta az angol rádión csüngenek, az ellenség híreit terjesztik, vajon olyan elbírálás alá essenek-e, mint a mindig hűséges dolgozó magyarok társadalma?

Mi rámutattunk a zsidóság falura költözésének veszélyére az alábbi pontokban: Ahol a zsidóság megtelepszik, ott a feketepiac felburjánzik. Ezt az állításunkat reméljük, azóta mindenki igazolva látja, hiszen köztudomású, hogy falun azonnal felszökkent a tojás és egyebek ára, pengőt fizetnek a falura vonult zsidók a tojásért és erősen megcsappant a tojásbehozatal, nincs túró, tejfel és sok minden nincs, a városi piacon hiába szaladgál a munkás és kistisztviselő, de hiába a módosabb házak asszonyai is, sok minden véglegesen eltűnt. Kézenfekvő, hogy miért!

Reméljük, sokan tudják, hogy a győri lakáshiány miatt a környező falvakban rengeteg munkáscsalád helyezkedett el. Vannak falvak itt Győr környékén, melyekben százával laknak albérletben hadiüzemi munkáscsaládok. A falusi árak szerények voltak. 20–30 pengőért kaptak egy-egy szobát havonta. Tarthattak csirkét, malacot, és a legjobb viszony volt a gyárba járó munkán és a falusi gazdaközösség között, ami magyar szempontból nagyon örvendetes, mert a baloldalról mindig igyekeztek árkot vonni a gyári munkás és a falusi nép között.

A zsidóság falura özönlésével felborult a jóviszony. A falusiakat elszédítette a pénz, a magas ajánlat, a beígért, vagy máris juttatott ruhanemű, ágynemű – mert a zsidóság ezzel is tud fizetni, bizonyítani tudjuk, hogy így van. Így azután nem egy helyen mondták fel a hat–tíz éve bérelt albérleti szobát a gyárba járó munkásnak, aki kénytelen volt pár szem baromfiállományát, kismalacát elkótyavetyélni és míg ő 20–30 pengőt fizetett a szobáért, bevonult helyette a zsidócsalád havi 100, 200 pengőért és egyéb „adományokért”. Sok száz ilyen esetben folyik a vizsgálat. Tehát igazunk lett és most a humánus keresztény urak beláthatják, hogy nem „az intelligens Győr városhoz nem illő sajtóhang”, hanem magyar véreink iránt érzett szeretetünk, aggodalmunk emelt szót a zsidóság falura özönlése ellen, amiből máris annyi baj van, hogy dr. Telbisz Miklós alispán elrendelte a legszigorúbb vizsgálatot az egyesített vármegyében az odatelepült városi zsidóság ügyében. A vizsgálat folyik. Összeírják a zsidókat, megállapítják, hogy hogyan drágították meg a lakbéreket, milyen uzsoraárakat kértek már a falusiak. Akiket a sokat fizető zsidók miatt kitettek régi lakásukból, azokat visszahelyezik. Azok a falusiak, akik annakidején felszólításra sem voltak hajlandók hadiüzemi munkásoknak lakást adni, de most a zsidóknak adtak, kötelezik, hogy a zsidóknak adott, de most kiürítendő szobájukat hadiüzemi munkásnak adják ki, de nem uzsoraáron, hanem hatóság áltál megszabott normális áron.

A zsidóság tehát vissza kénytelen jönni, mert eljátszotta ügyét falun. Ha szerény lett volna, senki se bántotta volna... A város és a vármegye keresztény társadalma pedig hálásan tekint az alispánra, akinek erélyes keze egy tollvonással rendet csinál. De a megkezdett munkát folytatni kell. Ha a külföldi példa jó, azt ajánlatos átvenni. Ki tudja, hová fejlődik a háború. Ki tudja, valóban elkerüljük-e a légitámadást. Mi vállaljuk tovább a vádat, hogy megijesztjük a gyenge lelkeket. Vállaljuk a vádat és ismerve a németek intézkedéseit, kérjük a szerény anyagi erejű keresztény tömegek, a gyermekes családok és védtelen öregek nevében, hogy hivatalosan rendeljék el a falusi lakrészek összeírását. Községenkint fektessen fel a helyi hatóság kimutatást, hogy melyik faluban, kinél hány szoba áll rendelkezésre arra a célra, hogy ha Isten őrizz, a mi városunk is veszélybe jutna, elsősorban a sokgyermekes családok asszonyait és gyermekeit minden zűrzavar és pánik nélkül egy katonai mozgósítási parancs előre kidolgozott tervszerűségével elhelyezhesse falun a hatóság. Mert ne felejtsük el: előre elkészülni mindenre, ez biztosítja a rendet, nyugalmat a bajok esetén. Ha ilyen felkészülés lesz, akkor nem kell attól tartani, hogy az jut biztonságba, aki többet tud fizetni. Ha Németország meg tudta csinálni, hogy milliós várasok és sokezer falusi községnek elkészítette pontos lakáskimutatását, ha meg tudta csinálni, hogy percek alatt tízezreket tud elindítani előre kijelölt biztos fedél alá, akkor ez a példa jó, ezt utánozni kell. Németországban a városokban található összes teher és személyautók, az összes lófogatok, hintók és fuvaroskocsik tudják, hogy ha hívást kapnak, hol kell jelentkezniök, melyik utcában vagy téren kell megjelenniök, hogy segítsenek. Még nem késő, még elkészíthetnénk ezt az okos tervet. Ha megkezdtük a rendcsinálást, folytassuk. Nem lehet kifogás, hogy nincs elég tisztviselő az ilyen munkára. Meg két hónap a szünidő. Ha a tanárság és tanítóság ilyen hazafias munkára felhívást kap, bizonyos, hogy lelkesen el is vállalja ezt a munkát. A tanárok, tanítók között igen jó szervezők és kitűnő statisztikusok vannak. Ne hagyjuk parlagon heverni tudásukat, lelkesedésüket. Ma nincs egyéni érdek, ma mindenki a közé. A haza szolgálata mindenek előtt!

p–j–.

1944. szeptember 8., eredetiben itt

Az MTI. jelenti: A legutóbbi kormánynyilatkozatok nem hagytak kétséget a tekintetben, hogy a mai nehéz időkben a rendelkezésre álló munkaerőknek a lehetőségek végső határáig való kihasználására kerül sor. Ilyen körülmények között természetesen változtatni kell azon is, hogy Budapesten zsidó férfiak és nők ezrei hónapok óta munka és kereset nélkül élnek, jóllehet az országnak munkaerő-hiánnyal kell megküzdenie.

A honvédelmi törvény rendelkezései eszerint 14 éves kortól 70 éves korig nemre való tekintet nélkül testi és szellemi képességének megfelelő munka végzésére mindenkit igénybe lehet venni. Ez a munkakötelezettség nemzsidókra és zsidókra egyaránt kiterjed. A kormány a honvédelmi munkaszolgálati kötelezettséget a zsidók tekintetében is a törvény által megszabott lehetőségek teljes kihasználásával kívánja alkalmazni és így 14 éves kortól 70 éves korig az ország területén belül honvédelmi munkára igénybe vesz minden olyan zsidó férfit és nőt, aki az erre vonatkozó vizsgálat szerint munka végzésére alkalmas.

Tekintettel arra, hogy a kormány a fentiek szerint a zsidók munkáltatása tekintetében a mindenkire nézve kötelező honvédelmi törvény szabályait alkalmazza, a munkára való igénybevétel a mentesített és a kivételezett zsidókra is kiterjed.

 

Jutalmat kapott az áruló oláh király a zsidóktól (eredetiben itt)

Mihály királyIsztambul, szeptember 7. A bukaresti zsidó hitközségek küldöttsége Mihály királynak 100.000 fontsterlingről szóló csekket nyújtott át, és kifejezésre juttatta, hogy az adományban az amerikai zsidók hálája nyilvánul meg azért, hogy a zsidókat ismét korlátlanul visszaengedték a kereskedelembe és a tisztviselői állásokba. Az összeg az elrejtett és a beszolgáltatási kötelezettség ellenére az államnak át nem adott fekete devizákból áll. Mihály király megígérte, hogy közkegyelmet ad a zsidók devizakihágásaira, majd egy bukaresti zsidó bankház közvetítésével az összeget saját számlájára Svájcba utaltatta át.

 

Berlin, szeptember 7. (NST.) Bukarestben vésztörvényszéket létesítettek, amelyekben Antonescu és politikája híveit ítélik el. A Wilhelmstrassén diplomáciai részről jelentést kaptak, amely ismerteti egy ilyen törvényszék megalakítását egy kerületi törvényszék épületében. A törvényszék elnöke egy Rabinovics nevezetű zsidó. Külföldi jelentések alapján megállapítható, hogy a románoknak már nem sok szavuk van saját országukban és a románok és oroszok egyenrangúságáról szó sem lehet. Bukarestben a hangulat igen nyomott, főleg azért, mert a lefegyverzett román katonákat, valamint számos polgári lakost is a Szovjetunióba visznek.