A karácsonyi hagyományok, szokások hátterében történetek, apró érdekességek, hihetetlen, de igaz tények állnak.

A karácsonyi énekeket Assissi Szent Ferenc honosította meg a templomokban.

1649 és 1660 között Angliában Oliver Cromwell betiltotta a karácsonyi énekeket. Úgy gondolta, hogy a karácsonynak egy komoly, fennkölt ünnepnek kell lennie, ehhez nem valók az énekek és az összejövetelek. Az ünneplést a szentbeszéd, a prédikáció és az imádkozás jelentette.

A Csendes éj című éneket 1818-ban egy osztrák pap, Joseph Mohr írta. A karácsony előtti napon közölték vele, hogy a templom orgonája eltörött és Szentestére nem készül el. A pap bánatos lett, és mivel a karácsonyt zene nélkül nem tudta elképzelni, úgy döntött, ír egy dalt, amelyet a kórus előadhat. Leült és megírt három versszakot. Később ebben a kis ausztriai templomban hangzott fel először a Stille Nacht.

Az Egyesült Államokban Alabama volt 1836-ban az első állam, 1907-ben pedig Oklahoma az utolsó, amely hivatalos ünneppé nyilvánította a karácsonyt.

Az első karácsonyi üdvözlőlapot 1843-ban nyomták, Sir Henry Cole részére. Nagyon elfoglalt ember volt, aki időt akart nyerni karácsonyi leveleinek megírása során, viszont érdekeltsége fűződött a postai hálózat bővítésében is. Csak az 1860-as évek során terjedtek el a képeslapok, az olcsóbb nyomdai megoldások bevezetésével.

1937-ben Ausztriában jelent meg az első bélyeg, amely a karácsonyt köszöntötte.

Az ausztráliai Darwin városában 1974-ben karácsonyeste és a kora hajnali órákban végzett hatalmas pusztítást a Tracy nevű ciklon.

1914-ben Szenteste éjszakáján éjfélkor hirtelen megszűntek a lövések a német lövészárkokból. Egy német rézfúvós zenekar karácsonyi énekeket kezdett játszani. Korábban, karácsony reggelén a német katonák kimásztak az árkokból, közeledtek a szövetséges vonalakhoz, miközben ezt kiabálták: Merry Christmas! (Boldog Karácsonyt!). A szövetséges katonák először trükknek vélték az eseményt, de hamarosan ők is előjöttek az árkokból és kezet ráztak a németekkel. A tűzszünet néhány napig tartott, a katonák cigarettát és karácsonyi pudingot osztogattak ajándékul egymásnak, énekeltek, sőt még fociztak is.

Ausztráliában néhány lelkész azt tanácsolja, hogy "Merry Christmas" helyett "Happy Christmas" üdvözléssel köszöntsék a karácsonyt. Az ottani angol nyelvhasználatban ugyanis a Merry szónak a mellékjelentése lerészegedésre utal.

Hollandiában és Belgiumban december 6-a, Szent Miklós napja az első ajándékozó nap.

Tom Smith, egy londoni édességbolt tulajdonosától származtatható a szaloncukorhoz hasonló bonbon. Tom 1840-ben franciaországi utazásán vette észre az összecsavart papírba csomagolt különböző édességek választékát. Ezek a bonbonok nagyon népszerűek voltak, ezért elhatározta, hogy lekopírozza azokat. Főként fiatal férfiak vásárolták aztán tőle az édességet szerelmük részére. Ez adta az ötletet, hogy Tom kis "szerelmes mottóval" ellátott papírcédulákat helyezzen a csomagolás belsejébe. 1846-ban a karácsonyt is célba vette: a cukorka helyett kis játékok, apróságok becsomagolásával is próbálkozott. Az ötlet és a csomagolási mód aztán elterjedt, például a mai szaloncukornak megfelelő édesség formájában.

A karácsonyfán lévő csillogó ezüstfüzér annak az asszonynak az ismertetőjele, akinek a férje meghalt. Ez az asszony egyedül nevelte fel gyermekeit. Keményen kellett értük dolgozni és számukra boldog karácsonyt biztosítani. Egyedül díszítette fel a karácsonyfát is, hogy meglepje a gyerekeket. Sajnos a pókok észrevették a fát és ágról ágra haladva körbefonták hálójukkal. A gyermek Jézus meglátta a fát és tudta, hogy a család karácsony reggelén felkelve megsemmisítené azt. Ezért a pókhálót kicserélte csillogó-villogó ezüstfüzérre.

A legtöbb példányszámban eladott karácsonyi lemez Bing Crosby White Christmas (Fehér karácsony) című felvétele.

(kulturport.hu)