Közeledik a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe, a Karácsony. Mint minden jelentősebb ünnepet, az utóbbi évtizedekben a Karácsonyt is sikerült a hatalmon lévőknek a maguk torz képére formálniuk. Gondoljunk csak bele: Karácsonykor egyáltalán ki beszél már az emberiség megszülető reménységéről, a kisded Krisztusról? Még a nevét sem nagyon említik meg. Hol vannak már a régi tradicionális Karácsony esték, a csend, az áhítat és a békesség? Az ünnep jellegét teljesen szándékosan megváltoztatták és kijelenthetjük, hogy az ún. keresztény világ döntő részén immár az Ördög ül tort Karácsony idején.

A menetrendszerűen bekövetkező bevásárlási rohamról itt most nem is ejtenénk szót bővebben. Elég annyi, hogy a Karácsonynak semmi köze a bevásárláshoz, de még az ajándékozáshoz sem. Nyilván nem tilos ajándékozni, amennyiben az a normalitás határain belül marad és az őszinte szeretet határozza meg az eseményt.Nagyon fontos viszont odafigyelni az ünnep során előkerülő szimbólumokra. Ha az ember nyitott szemmel jár az utcán, rövid idő alatt képet kaphat a magyar társadalom aktuális lelki-szellemi-erkölcsi állapotáról. Hogy az embereknek mennyire nincs fogalmuk arról, mit is szimbolizál a Karácsony, azt jó mutatják az ebben az időszakban előkerülő „karácsonyi díszek”: az ablakokba tömegesen kihelyezett, elektromosan működtetett hétágú gyertyatartók, szintén az ablakokban rendszeresen feltűnő, pulzáló elektromos vörös csillagok és dávidcsillagok. Utóbbi kettőt az emberek kifejezetten szeretik alkalmazni a feldíszített fenyőfa csúcsdíszeként. Persze, a betlehemi csillag…

És akkor még nem is beszéltünk arról a divatos versenyről, hogy egy-egy településen melyik újgazdag tudja nagyobb tömegű giccsel kivilágítani udvarának növényeit, fáit, illetve az egész épületet. A szánalmas az, hogy ebbe a versengésbe sokszor a kevésbé tehetős emberek is beszállnak, hiszen ők sem akarnak lemaradni. Szintén sajnálatos jelenség az Amerikából begyűrűzött ökörség, vagyis a Mikulás, a Télapó és a Karácsony össze-vissza keverése. Ha lehet, óvakodjunk beleesni ezekbe a tudatosan, előre elkészített csapdákba.

A karácsonyi fény- és giccsáradathoz pedig még csak annyit: aki így viselkedik, az homlokegyenest ellentétesen cselekszik azzal, mint amit a krisztusi történet el akar mondani az embereknek. Hiszen az nem más, mint egy szimbolikus üzenet, hogy a Világ Világossága nem pompával jön a világra, hanem éppen ezzel ellentétesen egy elhagyatott, helyen, egy jászolban, ráadásul az év azon napján, amikor a legrövidebb a nappal. Krisztus pedig nem messiás, hanem megváltó. Méghozzá egyetemes megváltó.

Ezekre az apróságnak tűnő, de igen fontos dolgokra szerettük volna csak felhívni a figyelmet. És ami a legfontosabb: Karácsonykor és az azt megelőző időszakban (is) próbáljunk meg emberek maradni!

Berényi Sebestyén