„Képíró igenis használt fegyvert és maga is gyilkolt”2011. július 22. 18:12
Szalay László - Hunhír.info

Korábban a Magyar Szó egyik cikkére hivatkozva hírt adtunk már arról, hogy vasárnapra tiltakozó akciót hirdetett meg a „holokauszt emlékét őrző társaság” elnevezésű újvidéki csoportosulás. A „Kiszabadult a múlt rossz szelleme” című írásban azonban egyéb „érdekességek” is olvashatók.

A Magyar Szó cikkében azt olvasom, hogy az újvidéki zsidó hitközség alelnöke, Boris Kopilovic kedden bejelentette: „folyik az egyeztetés a szerbiai és a magyarországi ügyészségek, illetve a jeruzsálemi Simon Wiesenthal Központ között, s mindenképpen fellebbeznek a döntés ellen”.

Az idézet több kérdést is felvet. Hogyan kell például értelmezni azt a kijelentést, hogy az említett intézmények (szerbiai és magyarországi ügyészségek, Wiesenthal Központ) „mindenképpen fellebbeznek”? A Képíró-perben a vádat a Budapesti Nyomozó Ügyészség képviselte. Ennek az egy darab magyar ügyészségnek van joga a fellebbezéshez – a szerbiai „ügyészségeknek” és a megélhetési nácivadásznak nincs. Az is szöget ütött a fejemben, miért és miről egyeztet külföldi szervekkel Falvai Zsolt? Talán külhonból kapja az utasítást?

Ha már szóba került Boris Kopilovic, az újvidéki zsidók egyik vezetője, nézzük, mit mondott a hétfői ítélethirdetésről, amelyen ő is jelen volt:

„Rendkívül kellemetlen élményben volt ott részünk. Ítélethirdetéskor a közönség egy része tapsolt, a mi távozásunkat pedig gyalázkodások, szitkok és illetlen gesztikulációk kísérték. Tisztában vagyok vele, hogy minden társadalomban vannak neonácik és szélsőjobboldali személyek, de biztos vagyok benne, hogy Magyarország polgárainak többsége nem osztja ennek a kis csoportnak a véleményét.”

Ezeket mondta a derék Kopilovic, aki bizonyára tökéletesen beszéli a magyar nyelvet, hiszen megértette a neki(k) adresszált gyalázkodásokat és szitkokat. Megjegyzem, én is jelen voltam az ítélethirdetésen, tapasztaltam, hogy Zuroff és társasága távozását többen is megtapsolták, néhány hangos megjegyzés is elhangzott (például valami ilyesmi: „ne is gyertek vissza”), de szitkokat és gyalázkodásokat nem tudok felidézni. Ami pedig a hétfői „kellemetlen élményt” illeti: az a gyanúm, sokan elmondhatnák, hogy ez az érzés kölcsönös. A vérszagra összegyűlt zuroffi társaság rám sem tett jó benyomást, másként fogalmazva: „rendkívül kellemetlen élményben volt” részem.

A Képírót felmentő ítélet kapcsán a szerbiai Demokrata Párt újvidéki szervezete is szükségét érezte annak, hogy nyilatkozatot adjon ki. Érdemes ezt is elolvasni:

„Az ítélet sérti az újvidéki razzia áldozatait és hozzátartozóit. Egy olyan multietnikus környezetben, mint amilyen az újvidéki is, nem szabad elfelejteni a nemzeti, vallási vagy nyelvi különbségek miatt megtörtént gaztetteket. Reméljük, hogy Képírót végül mégiscsak bűnösnek nyilvánítják és elítélik.”

Képíró Sándor pere Budapesten zajlik, s nem Szerbiában. A Demokrata Párt viszont Szerbiában működik, s nagyon sokat tehetne a gaztettek elfelejtése ellen azzal, ha kezdeményezné az újvidéki magyarirtás teljes körű kivizsgálását, a még élő szerb felelősök, gyilkosok felkutatását és bíróság elé állítását. A „multietnikus” Újvidéken ugyanúgy rengeteg magyart öltek meg a titoista gyilkosok, mint Délvidék egyéb településein. Javaslom még az említett pártnak, kezdeményezze a magyarirtás áldozatai méltó emlékművének a felállítását is.

Most érkeztem el a Magyar Szó cikkének legdöbbenetesebb részéhez, Ana Frenkel (a cikkben Frenkel Anna) ámokfutásához. Idézem a teljes bekezdést:

„Frenkel Anna, a hitközség korábbi elnöke, a Simon Wiesenthal Központ munkatársa elmondta, öt évnek kellett eltelnie, hogy Képíró Sándor egykori csendőr századost bíróság elé citálják az 1942-ben az újvidéki razzia során elkövetett gonosztettei miatt. ’Minden bizonyítékot lefordíttattunk magyarra és átadtunk a magyar ügyészségnek. Ezzel párhuzamosan további tanúvallomásokat gyűjtöttünk. Ezért a bíróság szégyenletes indoklása, hogy nincs bizonyíték a bűnösségre, egyszerűen nem igaz’- jelentette ki Frenkel, hozzátéve, hogy Képíró igenis használt fegyvert és maga is gyilkolt, amire szintén léteznek perdöntő bizonyítékok. „Lehet, hogy elveszítettünk egy csatát, de nem veszítettük el a háborút! Az igazság végül győzedelmeskedni fog, az áldozatokat pedig soha nem feledjük el’ – mondta Frenkel.

Az elmúlt öt évben sokféle rágalom hangzott el Képíró Sándorral kapcsolatban. Azt írták-mondták, hogy 1944-ben részt vett a délvidéki zsidók deportálásában. Zuroff és társai azt állították (s néhányan még ma is állítják), hogy 1946-ban háborús bűntett vádjával 14 évre ítélte Képírót a népbíróság. Azt azonban eleddig nem olvastam, hogy a volt csendőr százados „igenis használt fegyvert és maga is gyilkolt”. Ilyen állítás még a mostani per vádiratában sem szerepelt. Pedig Frenkel asszonyság szerint erre „léteznek perdöntő bizonyítékok”. Hol? Miért nem küldte meg a Varga Béla vezette bírói tanácsnak?

Frenkel Anna, pontosabban Ana Frenkel agyában bizonyára üzemzavar állt be. Ana Frenkel vélhetően meghibbant. De hogy mi történt a fejében, legyen az ő magánügye, engem nem érdekel. Állításaiért azonban vállalnia kell a felelősséget. Mert biztos vagyok abban, hogy az elsőfokú ítélet kihirdetése után tett gyalázkodó kijelentése nem marad következmények nélkül.

Ana Frenkelnek egyébként a Magyar Szó egyik olvasója már válaszolt is. Az újság honlapján „sobrijoska” nevű hozzászóló így kommentálta a hibbant Frenkel szavait:

„Álljon már végre ki egy VMSZ-es politikus, és magyarázza el nekik, hogy nem szoktak egy független bírósági ítéletet megkérdőjelezni. Ugyanakkor tegye fel a kérdést ezeknek az oly érzékeny multietnikai embereknek, hogy ha már a nemzeti, nyelvi, vallási különbségek miatt megtörtént gaztettek miatt demonstrálni készülnek, mi a véleményük a bácskai magyarirtásról, az állatias vérengzésekről.
De azt se felejtse el megkérdezni, hogy mit gondolnak a dögtemető alá dózerolt ártatlan magyarok emlékére emelt fakereszt évente menetrendszerű ledöntéséről, az emlékhelyük meggyalázásáról.
Frenkel Annától pedig kérdezze meg, hogyan vélekedik a fajtársai által bevetett, fegyvertelen civileket elevenen megsütő foszforbombákról, Deir Jassin-ról, vagy a Sabra-i és Satilla-i menekülttábort gyerekestül, asszonyostól legéppuskázott bátor zsidó katonákról.
ELÉG AZ UNDORÍTÓ KETTŐS MÉRCÉBŐL!!!”

Ehhez nem kell kommentár. Van még kérdése valakinek?