Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
KÉPÍRÓKAT LEÍRÓK FIGYELMÉBE: SHLOMO, A MÉSZÁROSCímkék: index10 megmondom zsidó
A lengyel Włodawa megyében található Parczew városa, amit körbevett egy hatalmas, többnyire járhatatlan utakkal és csapásokkal, tavakkal és mocsarakkal teli erdő. Nagyon is alkalmas terület volt ez az olyan partizánok számára, akiket csak azért nem nevezhetünk terroristának, mert az nem járja (akinek kétségei volnának, hogy ki a terrorista és ki a partizán, lapozzon). Egyes bátor visszaemlékezések szerint Shlomo és haverjai ezen partizán-terroristák közé álltak be, hogy a lehető legtöbb bajt okozzák a hazájukat lerohanó németeknek. Ez így helyes is. Az ember igenis védje meg a szülőföldjét!Más vélemények szerint (ezt már azért szeretik elhallgatni) Shlomo és bandája kihasználta ennek a borzasztó világégésnek az első „nyugodtabb” éveit, és egészen 1942-ig falvak, parasztok vagy éppen jobb módban élő lengyelek kirablásából éldegélt. Egyszerű kalóz, haramia, kötélre való állat volt. Aztán egy akciójuk során elkapták őket a lengyel katonák, de a kis Shlomo megszökött a büntetés elől és csatlakozott a fentebb említett terroristákhoz. Ott aztán menő erdei vezető lett belőle – amikor épp nem a mocskot takarította fel az igazi lengyel ellenállók után (értem itt: szart lapátolt, mosott és főzött, mosogatott rájuk). Aztán, ahogy az lenni szokott, hirtelen befejeződni látszott a háború, eljött 1945 és a „béke”, az az érdekes állapot, amit nagyjából ma is megélünk, ismerünk (és most nem a demokráciára meg a nyugalomra gondoltam)(inkább a fenyegetettségre). A túlnyomó többségbe szervezett barbárok győztek, a világ „felszabadult” – jöhetett az elszámoltatások ideje. Jött is.Shlomo Morel valamikor 1944 végén, mikor a szovjet horda végigvonult Lengyelországon (más vélemény szerint felszabadította, bár én inkább azt mondanám: bekebelezte), jelentkezett a vörös tiszteknél, emlékeztetve őket, hogy ő egy nagyon jó zsidó, aki azért él és dolgozik, hogy a nácik megbűnhődjenek. Fel is fogadták a vörösök a lublini Várba, hogy legyen a börtön parancsnoka, és kegyetlenkedjen a foglyokkal kicsit. Shlomo a legjobb tudása szerint járt el. Hogyne. Ezt követően hirtelen felröppentek a hírek, hogy a Zgoda Munkatábor (része annak a legendának, amit Auschwitz néven ismerünk), melyet a horda még tavaly szabadított fel, hirtelen üres lett, ahogy evakuálták belőle a patai cigányokat az évek szorgos munkája alatt összeterelt foglyokat, és egy alapos fertőtlenítés (meg átrendezés)(pár égetőkemence felállítása, kémények készítése, egyéb bizonyítékok megteremtése) után a tábor újra fogadni tud néhány ezer táborlakót. Shlomo logikázott, következtetett, és jelentkezett. Nem őrnek, vagy ilyesmi. Volt egy fixa ideája, mely szerint belőle olyan táborvezető válhatna, akire mindig emlékezni fog a világ. Akit emlegetni fog a történelem. Ez be is következett.1945 februárjában elkezdődött a tábor betelepítése, és Shlomo lett a vezér.Egész családok kerültek a táborba, betegek és gyerekek. Főként német anyanyelvű emberek, akik egyébként nem voltak tagjai az akkor már kivégzett Nemzetiszocialista Pártnak, nem voltak nácik és katonák, nem voltak mészárosok. Egyszerű emberek voltak, akiknek az volt a bűnük, hogy németül beszéltek.A Shlomo Morel által elkövetett szadista dolgokról nem írnék. Írtak erről mások, ajánlom ezen oldalakat a figyelmedbe (ha szörnyülködni akarsz): itt az egyik, itt a másik, erre pedig a harmadik összefoglalót találod. Tényként kell leszögeznünk: több ember haláláért felelős, akár több tíz vagy éppen több száz embert ölt meg (saját kezűleg) – és erre egy idő után a lengyel hatóságok is felfigyeltek. 1992-ig élt Lengyelországban, ott, ahol senki sem háborgatta. Igen, szadista volt, gyerekek és öregek, védtelenek gyilkosa, egy háborús bűnös, aki el tudott bújni a felelősségre vonás elől egy szocialista (támadhatatlan) országban. Igen ám, de elkezdtek más szelek fújni, hirtelen határok nyíltak meg, és Shlomo (aki ekkor már nem 26 éves táborparancsnok, hanem 73 éves nyugdíjas volt), menekülni kényszerült. Mit tehet a zsidó, ha jogosan akarják elkapni egykori bűneiért? Hát gyorsan Izraelbe menekül, a világ egyik legveszélyesebb, leginkább terrorgyanús, mesterségesen létrehozott államalakulatába. Mert ott a keblükre ölelik a haverok.Shlomo tehát 1992-től 2007-es haláláig élvezte a zsidók vendégszeretetét. Kapta a kislengyel izraeli nyugdíját (jutott a folyamatosan begyűjtött holokauszt-pénzekből, amit a világtól lopnak el)(a lengyel nyugdíj valamiért már nem járt neki), békésen éldegélt kicsinyke házában, reggelente fingott egyet, mielőtt köszönt volna a rá vigyázó tagbaszakadt Moszad-srácoknak – és sosem érezte azt, hogy ő valami rosszat tett volna. Valahogy egyetlen kibaszott zsidó sem érezte azt, hogy Shlomo tette háborús bűn lett volna. 1998-ban, tehát hat évvel a távozását követően végre felébredtek a lengyelek és nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki ellene, méghozzá háborús bűnök elkövetésének vádjával. Kérték is Izraelt, hogy adja ki a kutyát, de a zsidók határozottan közölték, hogy azok a bűnök már régen elévültek, és különben is: a kis Shlomo bácsi már öreg. Hagyják csak békén. (1600 rendbeli gyilkosság volt ellene a vád. Nem kis szám, ugyebár, még akkor sem, ha elosztod kettővel.) Így aztán ez a mocskos senkiházi békésen, zaklatások nélkül halt meg a házában és méltó temetést kapott a zsidóktól, amiért kínzott, erőszakolt, gyilkolt és felbujtott.Sosem állt bíróság elé.Megúszta. 
Azonban nehogy már minden terrorista, minden háborús bűnös, minden csirkefogó megússza, hogy rosszat tett! Így gondolkodnak a zsidók, miközben a fél világot tűvé teszik egy-egy Mengele vagy Eichmann után. A második világháború néven játszott felszabadító harcok befejezése után három évvel „létrehozták” (bár jogosultságuk nem volt hozzá) az Izrael néven emlegetett államot, amely valamiért jogot formált rá, hogy olyan bűnöket vizsgáljon ki, olyanokban hozzon ítéletet, amiket akkor követtek el, amikor még nem is létezett. A jobb megértés érdekében: a nemzetközi jog is csak röhög ezen (bár semmi mást nem tesz), hiszen Izrael nem ítélkezhet(ne) semmiféle olyan ügyben, amit 1948-as „alapítása” előtt követtek el – bárhol a világban.Mégis megteszi. Erőszakkal teszi, más államok területén teszi, és a világnak ehhez asszisztálnia kellene – aki nem tapsikol, az ellenség, valószínűleg megbélyegzett, terrorgyanús állam (Irak, Afganisztán, mostanában Egyiptom, Irán, Venezuela) Nem fogom sem kisebbíteni, sem pedig elbagatellizálni Képíró Sándor viselt dolgait. Egyesek azt állítják, hogy 1942 januárjában ő és haverjai tömeggyilkosságot követtek el főként szerbek és az elmaradhatatlan (ártatlan) zsidók ellen, melynek „végeredménye” közel 3,5 ezer halott lett. Most a szembeállításnak kéne jönnie… nem teszem. (Shlomo több száz embert ölt meg saját kezűleg, a mi Képírónk pedig… hm… egyelőre nem tudjuk. Csak az biztos, hogy „ott volt”.) Amit nem árt tudnunk.A „vérengzés” ügyét már 1942-ben tárgyalták Magyarországon. Volt egy kis vállveregetés, pár láda francia pezsgő meg szép lányok, így a vizsgálatokból semmi sem lett. Senkit sem vontak felelősségre. Így aztán 1943-ban ismét vizsgálóbizottságot hoztak létre az ügyben, megint megnézték, mi történt pontosan, és Képíró Sándor (akkor már százados) is a vádlottak padján ült. A fő felelősöket halálra ítélték – ezek elmenekültek Németországba. (Később, a háború után a srácokat kiadták Jugoszláviának és Tito bérencei kegyetlenkedtek velük kicsit, mielőtt négyfelé vágták volna a testüket, hogy négy várkapu fölé elhelyezzék azokat.) Egyszóval valaki kiadta a parancsot, valakik meghúzták a ravaszokat (nem a rókát), valakik meghaltak, és aztán valakik ezt az ügyet nem hagyták szőnyeg alá söpörni – holott háború volt, természetesnek tűnhetett volna egy ilyen hétköznapi mészárlás. Megtették ezt a szovjetek is Sztálingrádnál, az amerikaiak is mind Normandiában, mind Olaszországban, az angolok ott Afrikában, a japánok Kínában…Senkit, de senkit nem vontak felelősségre, sehol sem tárgyalták az ügyeket, csak itt nálunk – mert a magyar ennyire becsületes. Ennyire gerinces. Valaki hibázott, valakik segítették a hibáját, ezért büntetés jár. Ennyi a történet. Képíró Sándor után 1943-től közel egy éven át vizsgálódtak, hogy mit tett a vérengzés alatt, és a végén 10 év börtönbüntetést kapott. A fröcsögők itt támadási pontot kapnak, mert nem töltötte le a büntetését, hanem helyette egy miskolci csendőrképzőnek lett a parancsnoka. Miközben tehát Shlomo azon mélázott, hogyan is kezdjen neki a ”felszabadított” Lublinban az erőszakokhoz, kínzásokhoz, addig Képírónk szépen elkönyvelte, hogy vége a sulinak, mert jönnek az oroszok.Summa summarum: a beözönlő szovjet horda elől Nyugatra menekülő férfi végül Argentínában kötött ki, ahol annak rendje és módja szerint megnősült, éldegélt, dolgozgatott a textilgyárban, esténként pedig arról álmodozott, hogy ő magyar – milyen jó lenne otthon élni. Távollétében a magyar bíróság 14 év börtönre ítélte – akkoriban még így mérték a „zsidóirtást”. Természetesen nem jött haza, hogy Vácon becsöngessen és üljön.1996-ban aztán a honvágy felülkerekedett, és miközben Shlomo menekült, hiszen tudta, hogy egy rohadt háborús bűnös, addig Képíró Sándor nyugodt lélekkel hazaköltözött, mert tudta, hogy nem követte el azokat a bűnöket, amikkel 1943-ban, majd a háborút követően is megvádolták. Az ő lelkiismerete tiszta – miközben a zsidók persze azt szajkózzák, hogy ez nem így van. A jelenlegi helyzet adott. Képíró Sándor a legkeresettebb terrorista háborús bűnös (annak lett nyilvánítva, holott még nem dőlt el, hogy ki vagy mi is valójában), a zsidók örülnek, amiért végre (megint) bíróság elé állították. Fiatal zsidók elvetemült csoportjai sárga csillagokat tűztek a mellkasukra, jelezvén, hogy ők minden náthánál nehezen tüsszentenek és többnyire maceszon meg hasonló érdekes eledeleken rágódnak otthon, miközbenfotosoppolt képet mutogatnak a mi Képírónkról, ahogy gárdaruhában veszélyesen néz ki a fejéből – ezzel is jelezve, hogy nincs itt semmi igazság, igazság keresése, ártatlanság vélelme, hiszen az öreg egy szadista gyilkos, aki ráadásul veszélyes gárdista is lehetne (ezzel már-már a cigányölés témakörébe kanyarodva, ami annyira nonszensz, hogy meghaladja a görbe orrúak értelmi képességét). Emlékszel még azokra a gyerekkori őrült nótákra? Hogy is szólt? „Egy a jelszó, a béke…” Hát nem őrület? Addig nem lesz béke ezen a világon, amíg többes mércéket használva zsidó származású, többnyire zsidó katonai egyenruhában feszítő (mai) háborús bűnösöket segítünk és bújtatunk, védelmezünk és próbálunk mosdani, miközben kényszeredetten visszanyúlunk a történelembe, de csak olyan embereket kapunk onnan elő, akik nem zsidók. Akik „bizonyítottan” tettek valami rosszat a zsidók ellen, vagy ha véletlenül mégis árják lehettek, akkor „meglehet, ott sem voltak” (gondolok itt az Ausztráliában élő Zentai Károlyra)(mellette az egykori zsidó külügyminiszterre, Cipni Livnire, aki ellen nemzetközi elfogatóparancs van érvényben háborús bűnök miatt). Nem azt pofázom én itt, hogy hagyjuk a bűnöket elévülni (bár a zsidó bűnösökre mindig ezt varrják rá)(lásd azt a momentumot, amikor Izrael közölte, hogy Shlomo már öreg s beteg, ráadásul a bűnei elévültek – szerintük), hanem azt, hogy legyen egységes vizsgálat. Legyen háborús bűnös egy olyan ország vezetője, aki folyamatosan mészárolja a civileket egy távoli, idegen országban. Most nem vagdalózunk Irakkal meg Afganisztánnal, mert jobban tetszik az, hogy: Pakisztán. Hogy: Líbia. Hogy: Egyiptom.Legyen háborús bűnös az, aki hagyja éhen halni az embereket, miközben a világ több tíz segélyt szállító hajót, repülőt, kocsikaravánt tudna felajánlani. Megint nem pofázhatok én Gázáról. Ebben az esetben magáról Izraelről és a palesztinokról is beszélhetünk. Legyen háborús bűnös, aki háborúban bűnt követett el! Legyen.De mindenki ott legyen a vádlottak padján, ne csak az, aki a zsidóknak nem tetszik! Ez így már mindjárt más. Ebben az esetben minden hozzám hasonlóan gondolkodó ember (a felébredtek) azt fogja mondani: bűnhődjön. Legyen igazságos ítélete. Pontosan úgy, ahogy elítélték Shlomót, ahogy elítélték Ben-Guriont, ahogy elítélték Pereszt, Busht, Sztálint, Titót… (sorolhatnám?) A végére egy érdekesség.Megint csak baj van a matematikával. Ez az én felelősségem, hogy civilizált ember lévén időnként gondolkozom, és ha már gondolkozom, számolok is. Most is megtettem. Azt mondom, voltak a háború után olyan táborlakók, akik túlélték a holokauszt névre keresztelt őrületet. Ez rendben is van. A mai holokauszt túlélők folyamatosan követelik és kapják a kárpótlásokat, amiért még most sem akarnak dolgozni nem tudnak nyugodtan aludni, rémálmok gyötrik őket szappan és barikás lámpaernyő képében. Ez rendben is van – az „emberiség” elkövetett ellenük valamit (mindenki bűnös, aki nem segítette őket, hogy megszabaduljanak a nácik okozta rettegéstől)(ezt jobb, ha tőlem tudod), tehát lakolnia kell, vagyis életük végéig fizetni. Most jön a matek.Rendben van, 100 „túlélőre” (csak és kizárólag zsidó túlélőre) jusson 20 őr. 20 katona. Ez egy teljesen rendben lévő szám, hiszen pontosítva az egyenletet rájövünk, hogy nem 100 rabra jutott 20 katona, csak 100 zsidó rabra – hiszen voltak ott nem zsidó származásúak is (a szám így máris magasabb lehet, akár 150-180 is). Csak ők nem kapnak kárpótlásokat. Semmit.Tovább haladva tehát. A 100 „túlélőből” ma még mindig éldegél legalább 75. Erre vannak szép, hosszú és unalmas kimutatások, ahol megtudhatjuk, hogy bár a mai holokauszt túlélők nagyon is öregek, de még mindig élnek – ahogy élni fognak 20-30-50-100 év múlva is, hiszen az emberi elme, az agymosás nem ismer határokat.Visszatérve. A 75 hetyke kis túlélőnkre mennyi egykori őrszemnek kéne jutnia? Legyen (csak a rend kedvéért) 15. Vagyis ma legalább 15 háborús bűnös egykori katona/őr/szadista létezik, akik élik öregecske világukat valahol a bolygón. Hm… Vagy mégsem? Hogy a fenébe lehet, hogy az őrök időközben mind megöregedtek és meghaltak, nem lehet már számon kérni, hogy hangosan csukták be a zárkák ajtaját, ezzel zavarva az elgázosításra és nagy hőfokon való égetésre kijelölt rabok éjszakai álmát? Hogyan lehetséges, hogy az őrök, akik sok esetben fiatalabbak és életerősebbek voltak a raboknál, ma már mindannyian halottak – Képírót is az egyik utolsó olyan háborús bűnösként aposztrofáljuk, aki még él? Hol vannak a többiek? Miért haltak meg olyan korán? Hogyan lehetséges, hogy az évekig szenvedő, alig étkező, betegségekkel küzdő zsidó rabok ennyire szívósak, miközben az őrök mind egy szálig „kipusztultak”?Valami nem stimmel a matematikában. Valami nem stimmel a genetikában. Ugye? Abban az esetben ugyanis, ha az őrök közül még mindig él 3-5-7, ha nem mindegyik halt meg időközben, akkor ők is háborús bűnösök, nemde? Vagy az rendben van, hogy az ’50-es években megbűnhődtek már? Rendben van, hogy leültek 5-10 éveket, aztán elvegyültek a civilek között? Pont azt tették, amit akár Képíró is megtett volna, ha éppen nem jönnek a szovjetek és a srác el nem menekült volna a „biztonsági zónába”, Nyugatra, ahol nagyjából működött egy olyan szekta, ami fenntartotta a demokrácia látszatát – mint manapság.Valahol biztos vagyok benne, hogy egy igazságos háború végén Képíró Sándor leülte volna azt a rá kiszabott tíz év büntetést, amiért ott volt és végignézte a mészárlást. Biztos vagyok abban is, hogy ha a szovjetek elbuknak, ha Normandia pokoli katlanná változik és a háború még elhúzódik a ’60-as évek elejéig (erre lett volna lehetőség), Képíró nem menekül el – ahogy sokan gondolják, a büntetés elől. Shlomo, a mészáros viszont büszke lehetett rá egész életében, hogy mit tett, mennyi embert ölt meg – hiszen azok védték, akik erre felbérelték. A lengyel felszabadulás után persze fordult a kocka, és a zsidó menekülni kényszerült – miközben (nem győzöm hangsúlyozni) Képíró nem menekült, hanem hazajött. Emelt fővel, mert bár nem ülte le a büntetését, de hihetett benne (ha már a zsidók logikája is ezt sugallja), hogy elévült a tette. Nem mentem tehát ezt a ma már 97 éves öregembert. Csak azt mondom, hogy ha büntetünk, a büntetést egyenlően osszuk – és akkor jobbról és balról is kussolnak majd az emberek. Nem kell sárga csillaggal rongyrázni, nem kell feleslegesen bekiabálni a zsidóknak, nem kell kirakatper, nem kellenek politikai foglyok egy demokráciában, nem kell cigányügy, nincs szükség semmiféle felesleges felhajtásra. Gerincre lenne szükség. Arra, hogy felállj, és kimondd: magyar vagyok. Gerinces.Na, ez… ez kellene. 
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Találja ki, hogy miről rendez konferenciát a Tom Lantos Intézet!
Kitüntették a zsidók a zsidót
Kiegészítések Tom Lantos hivatalos életrajzához
Meglepetés a Tom Lantos konferencián: „A holokauszt hazugság” – mondta a Wafd párt elnöke