Az elmúlt napokban, aki fontosnak érezte már megszólalt Kertész Ákos-ügyben. Vélemények sora hangzott el pro és kontra, az ügyeletes megmondó emberek boncolgatták a kérdést, de a radikális portálokat leszámítva igazából sehol sem hangzott el a lényeg: Kertész Ákos egy szarházi, aki teljesen méltatlanul birtokolja nemcsak a nemzeti elismeréseket, hanem még szerintem a magyar állampolgárságot is.

Ennyi. Ezen nincs mit színezni. Aki képes leírni olyanokat, mint amilyeneket Kertész kiöklendezett az Amerikai Népszava oldalán, az méltatlanná válik ahhoz, hogy a neve mellett a ”magyar” szó bármilyen kontextusban is megjelenjen.


„A magyar genetikusan alattvaló. (...) A magyar a legsúlyosabb történelmi bűnökért sem érez egy szikrányi lelkiismeret furdalást, hogy mindent másra hárít, hogy mindig másra mutogat, hogy boldogan dagonyázik a diktatúra pocsolyájában, röfög és zabálja a moslékot, és nem akar tudni róla, hogy le fogják szúrni. Hogy se tanulni, se dolgozni nem tud és nem akar, csak irigyelni, és ha módja van legyilkolni azt, aki munkával, tanulással, innovációval viszi valamire.”
[a teljes írásért katt IDE]

Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzátenni. Ezt nem kell magyarázgatni, ezt nem kell elemezgetni. Ez első olvasásra is teljesen világos és minden kommentár nélkül értelmezhető szöveg, amire egy normális országban csak egyféle válasz létezhetne: a szerzőjét megfosztják minden állami elismeréstől és támogatástól, a vezető értelmiségi körök pedig politikai oldaltól függetlenül, egyhangúlag ítélik el a provokációt.

Azonban nálunk nem így működnek a dolgok. Ez itt Abszurdisztán.

Kertész szövegét a honi liberáltak Tamás Gáspár Miklóssal és Andrassew Ivánnal az élen sunyin félrenézve, „kiragadott mondatok”, „egy elkeseredett ember szerencsétlen megnyilvánulása”, „azt ő nem is úgy értette” mosdatószövegek mentén kommentálták és mentegették a menthetetlent.

De volt olyan is, mint Bartus László, aki a gyalázkodó írásban egyenesen „a mély hazaszeret, a magyarság volt és bekövetkező sorstragédiáiért érzett fájdalom és felelősség” kifejeződését látta és megállapította, hogy mi vagyunk a primitívek, mert nem értjük ennek a nagyszerű embernek a gondolatait. Bartus szerint „a magyar nép köszönje meg Kertész Ákosnak, hogy ilyen világosan és tisztán elé teszi bajainak okát, megadja a diagnózist és a terápiát.”

Persze ha jól belegondolunk a történetbe, akkor mi, magyarok akár tényleg meg is köszönhetnénk Kertész Ákosnak az ő „szenvedélyes igazságbeszédét”, hisz ezzel újra és talán végérvényesen mindenki számára bizonyítást nyert a ”magyar” liberális értelmiség kettős mércéje, aljassága és árulása.

De az írás kapcsán kirobbant vita rávilágít a politikai paletta narancsos felének az álságosságára is. A kormánypárt részéről ugyanis eddig egyetlen megszólalásra futotta, amit L. Simon László a parlament kulturális bizottságának elnöke jegyzett: „Azt, hogy a levélben megfogalmazottak teljességgel elfogadhatatlanok és menthetetlenek, nem kell különösebben bizonygatni, hiszen nem az eredeti szövegkörnyezetükből kiragadott, manipulált idézetekről van szó. Az ügy ráadásul nemcsak azért szomorú, mert a szerző kollektív ítéletet mond a magyarság felett, ezzel vélhetőleg szándékosan felkorbácsolva az indulatokat, hanem azért is, mert ezt ismert íróként teszi, nem számolva azzal, hogy tettével alááshatja a kultúra képviselőinek tekintélyét”.

Ennyi. Magyarország kormányának ennyire, egy ejnye-bejnyére futotta.

Kertész Ákos 2008-tól a Kossuth-díj birtokosa, 2002-től Budapest díszpolgára. Hazám-, Arany János- és József Attila-díjas, mi több, a Magyar Köztársasági Érdemrenddel is kitüntetett író.

Még mindig.

És ahogy a dolgok mennek, valószínűleg az is marad.

És persze provokál tovább, mint kedden reggel az ATV szennycsatornán, ahol arra a riporteri kérdésre, hogy „genetikusan mi is a magyar”, a következőket találta mondani: „Egyáltalán van-e genetikusan olyan, hogy magyar? Szerintem nincs. Mert az a néhány finnugor törzs, amelyik elfoglalta az országot, az olyan kisebbségben volt számbelileg az itt élő szláv többséggel szemben, szláv, avar és mindenféle többséggel szemben, hogy genetikusan az el is enyészett annak a genetikája annak a honfoglaló társaságnak.” [a teljes interjúért katt a linkre]

Vajon meddig lehet még egy ilyen ember a Kossuth-díj birtokosa? Meddig lehet még egy ilyen ember Magyarország fővárosának díszpolgára?

Vajon minek kell még Kertész Ákos szájából elhangzani, hogy a narancsos kormányzat végre lépéseket tegyen?