Két zsidó, egy eset - avagy mi mozgatja a zsidó „lelkiismeretét”?

Két zsidó az elmúlt napokban tett nyilatkozatának tárgya a Gázai-övezet ellen végrehajtott terrortámadás.

Miután a palesztinok által sűrűn lakott terület a Hamasz ellenőrzése alá került, 2007 júniusában Izrael teljes gazdasági ostrom alá vonta azt. Szabályosan befalaztak 1.5 millió palesztint, megfosztván őket a legalapvetőbb emberi jogaiktól, igényeiktől, életfeltételeiktől: ivóvíz, élelem, hajlék, energia, gyógyszer, oktatás, köztisztasági alapszolgáltatás, szabad mozgás, kapcsolat a külvilággal... A zárlat végzetes csapást mért Gáza amúgy is gyötrelmes humanitárius és gazdasági helyzetére.

Ám az izraeli politika fölöttébb elégedetlen volt az eredménnyel, hiszen még ilyen szörnyű körülmények között is, ennyire kilátástalan helyzetben is a palesztinok bizony konokul gondoskodnak az egymást követő nemzedékekről (tiszteletre méltó, követendő példa!). Azokat már zsenge korban túlélésre, az ellenség biztos felismerésének képességére, vakmerő ellenállásra, harcra és áldozatvállalásra nevelik úgy a szülők, mint a nyomor és nem utolsó sorban maguk a zsidó hódítók.

Így 2009 fordulóján „Öntött Ólom Művelet” fedőnéven az izraeli gyalogság benyomult a körbezárt területre, de olyan megalázó veszteségeket szenvedtek, hogy a további mészárlást inkább a légierő és a tengerészet foszfor-bombáira és egyéb tömegpusztító fegyverekre bízták. Három hét alatt a lakosság elleni szándékos támadások több, mint 1400 főleg civil palesztin halálát, és 1.6 milliárd USA dollárnyi anyagi kárt okoztak (ami egy már eleve kivéreztetett „gazdaság” esetében hatalmas pusztítást jelent!).

Korábban olvashattak a szánalmas Goldstone nyilatkozatról...

Ezzel párhuzamosan Ehud Olmert korábbi izraeli miniszterelnök kiemelte egy mindenre kiterjedő, a Gázai-övezet elleni totális háború elkerülhetetlenségét.

„Ha létezik egy dolog, amit sajnálok - az az, hogy nem fejeztük be akkor a munkát - nem háríthatjuk a feladat véghezvitelének szükségességét”, utalt az ő hivatali ideje alatt zajló gázai háborúra. Szerinte „nem véletlenszerű harci cselekmények, hanem ellenőrzött, pontos és szervezett, megfelelő erővel rendelkező akciók kellenek ahhoz, hogy megváltoztassák a valóságot Gázában.”

Míg az egyik zsidó nyilatkozata szerint megbánta, hogy hivatalosan elismerte és bizonyította Izrael nyilvánvaló tömeggyilkos terrorista mivoltát és népe bocsánatáért esedezik emiatt, a másik „lelkiismerete” azért háborog, mert nem élt annak lehetőségével, hogy a palesztin népet végleg kiírtsa és most arra buzdítja fajtestvéreit, hogy  céltudatosan végezzék el a piszkos „munkát”.

Ami ezt a fajta „munkát” illeti, nekem csak az jut eszembe, hogy nagyon közeleg a várva várt fizetés napja.

Iráni hírforrás alapján

Bartha László