Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
13 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás
Kettős mérce zsidó módra: a cigány áldozatokra szabad emlékezni, a fajtársaik által meggyilkolt magyarokra nem
A cigányokat ért támadások fotódokumentumaiból szervezett kiállítás mintájára olvasónk egyesülete is szeretett volna egy tárlatot nyitni a cigányok által lemészárolt magyarok emlékére az esélyegyenlőség jegyében, ám ezt a holomúzeum nem tette lehetővé, mondván, a cigányok "nem cigány minőségükben" követték el a gyilkosságokat (sőt, talán nem is voltak cigányok), a magyarok viszont igen, és tombol az újnácizmus. A diszkriminált egyesület az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz fordult, amely - csodák csodájára - eljárást indított. Alább találják olvasónk levelét.
Nekik szabad - magyaroknak kuss
A Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA) ez év elején Miért? címmel kiállítást szervezett a cigányokat ért támadások fotódokumentumaiból, melynek a Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény Közalapítvány (HDKE) adott otthont. A kiállítást – többek között – Budapest Főváros Önkormányzata és a Szerencsejáték Zrt. támogatta.Írásban kértem a HDKE-t, hogy egyesületünk, a Pro Hungaricum számára is tegyék lehetővé egy fotókiállítás megszervezését, főhajtásként a magyar áldozatok előtt, valamint tiltakozásul a terjedő erőszak ellen, és felsoroltam – a „teljesség igénye nélkül” - 14 cigányok által meggyilkolt, meglincselt, megkéselt magyar áldozatot. Megerősítettem, hogy a kiállítással járó összes költséget az egyesületünk magára vállalja.
A HDKE válaszában megemlítette, hogy, bár nem vizsgálták a 14 magyar áldozatot követelő gyilkosságok etnikai oldalát, de – ennek homlokegyenest ellentmondva – megállapította, hogy azok bűnelkövetői „nem cigány minőségükben” követték el tetteiket. A levél végén pedig – a magyarság burkolt rasszistázása közepette – leszögezte, hogy a hat meggyilkolt cigány a mai újnáci erőszak áldozata. A cinikus és mellébeszélő válaszlevél ráadásul felszólított, hogy igazoljam egyértelműen a magyarok elleni gyilkosságok elkövetőinek származását.
A HDKE pontosan tudta, hogy ilyen bizonyíték hivatalosan nem létezhet, hiszen törvényellenes a bűncselekmények etnikai alapon történő nyilvántartása, arról nem beszélve, hogy a RPA számára ez nem volt feltétel kiállításuk megszervezésekor. Az pedig nyilvánvalóvá vált, hogy a HDKE az áldozatok etnikai hovatartozásától tette függővé a kiállítás engedélyezését.
Érdekes fintora a sorsnak, hogy az RTL Klub hírei szerint a cigánygyilkosságok fő gyanúsítottja életvitelszerűen, évekig élt Izraelben, ami magyar etnikum számára szinte lehetetlen. Ennek tükrében tehát a magam részéről megkérdőjeleztem a cigányok elleni bűncselekmények „újnáci” indítékát, ráadásul jogerős bírósági ítélet, és a gyanúsított erre utaló kijelentése nélkül.
Ráadásul mi köze a magyarságnak egy kérdéses etnikumú fiatalember cigányok elleni „újnáci” gyilkosságaihoz?
Miután a HDKE felhívta figyelmemet az ártatlanság vélelmének tiszteletben tartására, mely számára – ki tudja, miért, nem volt kötelező –, ezt a kérést fogalmazta meg: „.... akkor szíveskedjék.... hozzánk fordulni, ha minden egyes felsorolt bűnügyben megvan a végleges, büntetőbírósági verdikt...”
Vagyis: az RPA-nak nem kellett megvárnia egyetlen ítéletet, egyesületünknek kivétel nélkül mindegyiket. Az RPA-rak nem kötelező a gyilkosok származásának bizonyítása, esetünkben ez viszont módfelett kívánatos. A magyarok (?) „magyar” minőségükben követték el a gyilkosságot, a cigányok nem. Az RPA és a HDKE gátlástalanul semmibe veheti az ártatlanság vélelmét úgy, hogy Horvát Aladár az adófizetők pénzén az egész magyarságot sértő általánosító rasszista kijelentéseket tehet büntetlenül, miközben nekünk könyörögni kell ugyanazon jogok gyakorlásának lehetőségéért, melyeket a HDKE az RPA számára közpénzből finanszírozott.
Miután közöltem még a HDKE-val, hogy egyesületünk nem üzleti javaslatot tett, hanem ugyanazon jogokhoz ragaszkodik a magyar áldozatok nevében, mint amit a romák megkaptak, megemlítettem, hogy a 2003. CXXV törvény alapján az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH) fogok fordulni.
Elképesztő pimasz módon a HDKE hibaként rótta fel nekünk, hogy az általunk felsorolt bűncselekmények egyenként jól beazonosíthatók, miközben az RPA kiállításakor nekik szabad volt nemcsak beazonosítható módon, hanem név szerint mindenkit felsorolni. Az EBH-ra utalásunkat üres, kétségbeesett fenyegetésnek, egyben a jóhiszemű együttműködés alternatívájának nevezve még rosszallásukat fejezték ki, amiért az ártatlanság vélelmével tévesen manipuláltunk!
A levélváltások a fenti stílusban 2010. május végéig folytatódtak úgy, hogy a HDKE utolsó levelemet olvasatlanul visszaküldte, ami nálam – divatos kifejezéssel élve – nemcsak a biztosítékot csapta ki, hanem az egész trafóház is leégett.
Az utóbbi években már annyira elegem lett a magyarság folyamatos, arrogáns és gátlástalan, közpénzzel finanszírozott rasszistázásából, hogy elhatároztam, esetünkben akár az emberi jogi bíróságig elmegyek. Undorító volt tapasztalni, hogy a hazánkban élő kisebbség úgy rekeszti ki a magyar áldozatok hozzátartozóit a RPA-HDKE mutyi által, hogy közben minket vádol a médiát teleharsogva diszkriminációval.
Teljesen egyértelmű, hogy Magyarországon, de ha úgy tetszik, a Kárpát-medencében egyetlen egy rasszistának és kirekesztőnek nevezett etnikum él, melyet rasszista módon kirekesztenek, és az a magyar. A magyarba akár nemzetközi porondon belerúghat cigány, zsidó, szlovák, román, miközben megkövetelik ennek elviselését, cinikusan „toleranciára tanítva” a magyar népet. Példának okáért emlékezzünk csak a budapesti Lauder Javne iskolára, ahol a diákok felvételének előfeltétele a zsidó származás. Próbálnánk meg mi hivatkozni a magyar származásra egy iskola diákjainak felvételekor!
Tehát bevallom, nem sok reményt fűztem az eljáráshoz, de Lege Artis beadtam a panaszomat az EBH-nak. Védett tulajdonságként utaltam a vonatkozó törvényben egyébként nem szereplő „magyarságra, mint politikai kisebbségre”, megemlítve, hogy meggyőződésem szerint a magyar áldozatok számára azért nem volt lehetséges a kiállítás megszervezése, ha úgy tetszik, azért rekesztette ki a HDKE őket, mert magyarnak születtek.
Nem akartam hinni a szememnek, amikor az EBH-tól megkaptam a szóbeli tárgyalásra idéző végzést, melyben egyben értesítettek a HDKE ellen indított eljárásról! Az első tárgyalás elhalasztását kérte a HDKE, mondván, nem tudtak kellőképpen felkészülni, és különben is, a HDKE igazgatója külföldön van. Ez utóbbi kifogást nem értettem, mert a második nekifutásra már megtartott tárgyaláson sem volt ott az igazgató úr, pedig már hazaérkezett...
A tárgyaláson a HDKE ügyvédjei ugyanazokat a kifogásokat sorolták fel, mint amit levelezésünk során már a HDKE már megtett, kiegészítve azzal, hogy a RPA kiállításának többek között azért adtak helyt, mert a felhasznált fotók „művészi szintűek” voltak. A hatósági főreferens által feltett kérdésre, miszerint egyesületünk fotóit bekérték-e, hogy azok művészi színvonaláról is meggyőződhessenek, „nem” volt a szomorú válasz.
Eddig a történet, hiszen még várom az EBH döntését. Túl bizakodó most sem vagyok, de egy biztos: megyek tovább, ha elutasítanak. Akárhogy is lesz, közlöm majd az eredményt.
Szebb jövőt mindenkinek!
N. A.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Köves Slomóék Izraelben folytatták az antimagyar szervezkedést - külön dicséretet kaptak a Kuruc-ellenes fellépésért
Szertartás és zsidó szokások, avagy nem akarok hávdálát
Moszkva háborús bűnössé nyilvánított egy izraeli-ukrán oligarchát
Újabb zsidóinvázió: tízezer tetűhintást szabadítanak rá a fővárosra ebben a nagy melegben