Elemzés az Unió romló pénzügyeiről, kínai szemszögből

Hogy miért fontos Kínának annyira Európa? Mert megfordult a régi trend. Ma már a kínaiak fektetnek be külföldön, s a legtöbb kínai befektetés már nem is Amerikába, hanem Európába irányul. Ezen belül is jórészt Magyarországra.

A nemrégiben Pekingben tartott 3. Kínai Külkereskedelmi Vásáron teljesen nyilvánvaló volt, hogy 2011-ben Európa a kínai vállalatok külföldi befektetéseinek legfontosabb célpontja. Egyebek között a technológia és a védett márkák, s licencek vásárlására fordították a legtöbb pénzt a kínai vállalkozók.

A legújabb statisztikai adatok szerint az év első három negyedévében a kínai fúziók és felvásárlások (M&A) száma összesen 35 volt, amiből több mint 10,3 milliárd dollár értékű gazdasági nyeresége származott a kínaiaknak.

Európa (és ezen belül Magyarország) lelkesen üdvözli a kínai befektetőket. Mentőövet lát bennük ahhoz, hogy a válságból kilábaljon, és újra rendbe hozza zilált pénzügyeit, s visszaépítse leépülő gazdaságát.

Ám a kínaiak óvatosak. Nagyon jól tudják, hogyha Európa gazdasága összeomlik, akkor vele zuhannak a mélybe az ő befektetéseik is, s ez komolyan érintheti Kína gazdaságát, melyre már komoly csapást mért az amerikai recesszió.

Az út az amerikai pénzügyi válságtól az európai adósságválságig:

Ez az út a következőféleképpen alakult. 2008 szeptemberében, amikor a Lehman Brothers csődbe ment, az egyértelműen jelezte, hogy az amerikai másodlagos jelzáloghitel-válság globális pénzügyi válsággá bontakozik ki.

A válság a következő tíz iparágat érintette a legsúlyosabban: a pénzügyi szektort, az ingatlanpiacot, a luxusipart, az építőipart, a gyáripart, az energiaipart, az idegenforgalmi ipart, a közlekedési és szállítási ipart, a szerencsejáték-ipart és az egészségügyi szolgáltatóipart.

A válság ugyanakkor nem érintette, illetve pozitívan érintette az ügyvédeket, a zálogházakat, a pszichológiai és tanácsadó ipart, a médiát, a biztonsági ipart, a gyorséttermeket, az egyes országokban már valóságos iparággá vált szervezett bűnözést, a közigazgatást, a temetkezési vállalatokat és a hadiipart.

A mostani európai adósságválság a 2008-as pénzügyi válság között négy fő különbség van:

1. Először is a két válság eltérő minőségű. A 2008-as válság egyszerű pénzügyi válság volt, a mostani európai adósságválság viszont már komplex válság, amelynek összetevői között pénzügyi és hitelezési válság, politikai válság és társadalmi válság is megtalálható (a morálisat és ideológiait már nem tették hozzá - szerk.).

2. A második különbség az igazán szembeszökő. A 2008-as pénzügyi válság oka az volt, hogy a bankok értékpapírként kezelték a másodlagos jelzáloghitelt. Ez olyan egy régi kínai mondás szerint; mintha egy 80 éves nőt 20 éves lánynak öltöztetnénk fel. A könyvvizsgálók magas színvonalúnak minősítették ezeket az értékpapírokat, vagyis tulajdonképpen azt mondták, hogy igazán „20 évesek", a biztosítók pedig garanciát vállaltak rá, hogy igazi „lányok". - A mostani válságot ezzel szemben az Európában, s főleg a Nyugaton régóta folytatott, a pénzügyi lehetőségeket meghaladó jóléti politika és a liberális politikai rendszer közötti ellentmondás, valamint az eurózóna valutapolitikájának egységesítése és a pénzügypolitika közötti ellentmondás okozta.

3. A harmadik különbség a két válság megoldásában van. A 2008-as válság után az országok egységesek voltak, a mostani válság során azonban minden ország elsősorban magára gondol.

4. A negyedik különbséget a két válságnak alakulásában találhatjuk. A 2008-as válság olyan volt, mint egy gyors lefolyású akut betegség, gyorsan jött, és miután az országok egységben léptek fel, az akut betegség hosszan tartó krónikus betegséggé változott. A többek között ezekből is összeadódó mostani válság viszont az eszkalálódó problémák miatt a krónikusan elhúzódó pénzügyi betegségből ismét heves tüneteket mutató betegséggé változott, ezúttal szinte a gyógyulás eshetősége nélkül.

Az európai adósságválság megoldására négy lehetőség adódik:

- Az első, hogy Görögország csődbe megy, és kilép az eurózónából. Ez talán ideig óráig megvédheti az eurózónát, s egyúttal meg kell akadályozni az európaiaknak azt is, hogy Görögország példája a 2008-as Lehman Brothers esethez hasonlóan láncreakciót indítson el, márpedig ez nagyon nehéz lesz. Sőt mondhatni, hogy ennek a valószínűsége eléggé kicsi.

- A második lehetőség, hogy Németország és az eurózóna más tagországai bizonyos mértékű engedményeket adnak, aminek viszont sem a segítséget nyújtó, sem a segítséget elfogadó országok állampolgárai nem örülnek. Mivel a pénzügyi segítségért cserébe megszorításokat kérnek, ezért ez a megoldás valószínűleg folyamatos zavargásokhoz, sőt a kormány lemondásához vezet.

- A harmadik lehetőség, hogy a nagy nehézségekkel kialakított eurózóna szétesik, de ha ez megtörténik, annak rendkívül rossz nemzetközi hatása lesz. Mondhatni azt is, hogy beláthatatlan következményei lesznek annak, ha mindegyik ország hirtelen a maga feje után kezd el majd menni, nemritkán a szomszédos államok kárára. Ebben talán csak Franciaország és Németország jelentenek kivételt, s kialakíthatják a csak erre a két országra érvényes eurozónát. Mely lényegében az Unió jogutódjának tekinthető majd.

- A negyedik lehetőség pedig az, hogy az Európai Központi Bank engedélyt ad a bankóprés beindítására. Ám ez azonnal el is indítja az inflációt. És ezáltal ha a fogyasztóknak nincs bizalma, a vállalatok sem szívesen fektetik be a pénzüket, akkor a többletpénz más országokba jut, és az eurózóna semmit sem profitál belőle, csak az infláció marad, ez pedig szintén katasztrófához vezet. És az infláció felgyorsítja a világgazdaság összeomlását, melynek beláthatatlan következményei lehetnek az emberiségre nézve. Eljöhet a világméretű anarchia és a háborúk ideje.

A China Broadcast nyomán

Fort András - Szabad Riport Tudósító Iroda