írta: gabeebee | Címkék: Hazai történetek

 

Kezd egyre szövevényesebbé, és ami a legszomorúbb, kezd egyre méltatlanabbá válni hozzánk az a történet, ami a Gárda kapcsán az elmúlt időszakban elkezdődött. Azt hiszem, mindannyiunknak szomorú látni, hogy az elmúlt 20 év egyik legjobb és legnagyszerűbb kezdeményezése hogy süllyed az idétlen szappanoperák szintjére, hogy hogy válik paródiájává önmagának és mindannak, amiért az elmúlt években nagyon sokan, nagyon sokat áldoztak.

Mert sajnos mára, ez lett a helyzet.

De még mielőtt tovább mennénk, még itt az elején szögezzük le: arról, ami most zajlik, nem a gárdisták tehetnek, nem az átlaggárdisták rontották el. Nem azok, akik tették és teszik most is, amit szívük diktál, amit a tisztesség megkövetel. A hal a fejétől bűzlik, mint mindig és mindenhol. És legalább magunkat ne áltassuk, mondjuk ki: radikálisok ide, gárdisták oda, ez ebben az esetben sincs másképp.

Amikor két hónapja nyilvánosságra került Kiss Robi feleségmegcsalós videója, akkor már láthatóvá kezdtek válni a bomlás virágai. És ma már tök mindegy, hogy a videó milyen aljas körülmények között készült, tök mindegy, hogy megvolt rendezve, tök mindegy, hogy olyan beállított volt, mint egy műtermi felvétel. Az a csók, ott és akkor elcsattant. Saját akaratból, saját elhatározásból. És ezen nincs mit színezni.

Mielőtt valaki félre értene. Nem akarom játszani az erkölcscsőszt és nincs jogom más magánéletében sem vájkálni. Emberek vagyunk, esendők és gyarlók. Azonban azt tudomásul kell venni, hogy akik legelöl mennek, azok nem hibázhatnak. Legalábbis ekkorát nem. Nekik sokkal nagyobb a felelősségük, ők nem csak magukat, hanem sok ezer embert képviselnek. Robi akkor érezte ennek a súlyát és lemondott úgy, ahogy azt ilyenkor a tisztesség megköveteli.

Azonban a történet, mint ma már világosan látszik, itt nem ért véget, hanem éppen ekkor kezdődött el, hisz szeptember végén Mészáros István, a Csendőrség ideiglenesen kijelölt országos vezetője minden egyeztetés nélkül kivonta a csendőri állomány nagyobbik részét, az akkor már Ináncsi József által vezetett Magyar Nemzeti Gárda kötelékéből.

A lépés előzményeként érdemes felidézni, hogy Kiss Robi lemondását követően, az ott jelen lévő megyei kapitányok egyhangúlag Ináncsit választottak új országos vezetővé. Néhányan, akik nem voltak ott, sérelmezték, hogy nem ismerik a lemondás körülményeit, hogy nem vehettek részt a döntésben, ezért egy új választás kiírását sürgették. Erre szeptember 5-én sor is került, ahol a megyei vezetők egy része Ináncsival szemben ellenjelöltet is állított. A jelölt Kiss Robi volt. A szavazás végeredménye végül az új vezetőnek kedvezett, aki immár másodszori megválasztása után nekilátott a munkának.

Hogy a háttérben ezután mi történt az még egyelőre nem derült ki, de a következő lépés a már fentebb említett csendőrségi kivonuló volt. Az ügyet tovább árnyalja, hogy azóta a csendőrség parancsnoka Kisst tette meg a szervezet adminisztratív vezetőjévé, és a Gárda helyett ez a szervezet volt az, ami biztosította a jobbikos önkormányzati választás eredményvárójának helyszínét, ahová Kiss-sel és a csendőrség vezetőjével ellentétben Ináncsi, az MNG vezetője meg sem volt hívva. Sőt, az MNG soraiból senki nem szerepelt a meghívottak listáján.

Mindezek után egy tegnap megjelent interjúban Vona Gábor kijelentette: „Nemrég leültem Ináncsi Józseffel, aki magát a szervezet vezetőjének tartja, és elmondtam neki, hogy természetesen a Gárda magának választ vezetőt, de nekem is van véleményem. Ez pedig az, hogy ő alkalmatlan a vezetésére, hiszen olyan szinten osztja meg az állományt, ami tarthatatlan. A megválasztása is elég zavaros volt, mint ahogy az azóta eltelt időszak is. Egy felelős vezető ezt belátná, és az egység érdekében hátralépne, de ő úgy tűnik, nem hajlandó rá.”

A történet jelenleg itt tart. Az, hogy egészen pontosan mi van a színfalak mögött, ma még szélesebb körben nem tudható, azt meg döntse el mindenki maga, hogy igazából kinek kéne felelős vezetőként hátralépnie, azonban mindezektől függetlenül egyet bizton kijelenthetünk: lényegében tök mindegy, hogy Kissnek, Vonának vagy Ináncsinak van-e igaza. Csak egy biztos, a dolgok nem jó irányba mennek és az sem kérdés, hogy ez ellen ők hárman tudnak a legtöbbet tenni.

Ennek az írásnak nem célja az állásfoglalás, nem célja az igazságtétel, ez pusztán csak egy kiáltás, hogy nem legyünk már hülyék, hogy emelkedjünk már felül a vélt vagy valós sérelmeken, hogy egyéni érdekek miatt ne romboljuk már le azt, amit oly sok áldozatvállalással felépítettünk.

És talán nem lenne nagy baj az sem, ha mindegyikük kicsit lehiggadna, és feltenne magának egy egészen egyszerű kérdést:

Kinek jó ez?

Kinek jó az, ha szétzüllesztjük a legsikeresebb nemzeti kezdeményezést, egy olyan közösséget, amire számíthattunk, akik ott voltak, amikor mozdulni kellett, akik nem egyszer példát mutattak összefogásból, szervezettségből és hazaszeretetből?

Akkor?

Mégis, kinek jó ez?