Sehol a nagy háborús szólamok, a beavatkozásra felszólító államfői kirohanások. Itt-ott halkan hallani kisebb rosszallást, némi kis tiltakozással karöltve, de sehol egy komoly fenyegetés, Európa csendbe burkolózott. Eközben Putyin kijelentette, nem csak a Krímet fogják megszállni, hanem minden olyan területet, ahol oroszok kerülhetnek veszélybe. Vagyis egész kelet Ukrajnát.

Már a magyar sajtó is kiemeli, hogy Orbán Viktor mélységes csendben van az orosz bevonulással kapcsolatosan. Hol van már az az Orbán, aki 2008-ban az Európai Néppárt alelnökeként felszólalva nagy hangon NATO-beavatkozást követelt Grúzia miatt? Sehol... elfújta a szél. Az is elképzelhetetlen volt pár éve, hogy Orbán olyan levelet írjon a Mazsihisznek, amelyet a mostani tiltakozásuk kapcsán megfogalmazott. Ha mindezt mint folyamatot szemléljük, kibontakozik előttünk a teljes átrendeződés képe. Nyugat-Európában kisebb elhatárolódások hallhatók ("mégis mondjunk valamit" alapon), de a lényeget mindenki látja. A nyugat energiafüggőségének csapdájában van. Ha felrémlik előttük, hogy nem lesz olaj, nincsenek orosz megrendelések, ha a németeket, franciákat, no és Orbánt holnap kihajítanák egész pereputyával együtt, olyan pillanatok alatt állna be a csőd, hogy fel sem lehetne eszmélni, már ott is lenne a nyakunkon. Egész Európa-szerte.

Amerikai cionisták persze kiabálnak, de könnyen teszik, kibicnek semmi sem drága. Ha valakinek halni kell, nem ők lesznek ott elsőnek. És ha ott lesznek, akkor sem a zsidajaik fognak az első sorban elhullani, hanem az amerikai fehér fiatalok. Európának még különösebb háború sem kellett, az összes tőzsde meredeken kezdett zuhanni az ukrajnai események miatt. A német sajtó nem rejti véka alá, hogy jobb a stabilitás a gazdaságnak bármi áron, mint szélsőségesekkel vitatkozni a hatalmon, és közben összedönteni egy amúgy is rogyadozó gazdaságot. Persze ezzel nem értünk egyet, és főleg azzal nem, hogy gazdasági alapon mondjanak ki ítéletet egy ország népe felett. Szó sincs itt gazdasági kérdésekről, és mert a nyugat nagyon ebbe az irányba akarja eltolni a kérdést, még inkább gyanússá válik a dolog.

Egyértelmű, hogy a volt ukrajnai vezetést a nyugat döntötte be. Erről ha valaki vitát nyit, arról állapítsuk meg rövid úton, hogy egy barom. Akkor hogyan lehetséges, hogy most mégis mismásolnak, semmi konkrét fellépés, határozat, összefogás. Vagy a nyugat már csak levitézlett Líbiákkal képes erőt fitogtatni? Ott sem boldogultak, a mai napig romokban hever minden, olaj meg sehol. Látni kell, hogy a nyugatnak egyszerűen nincs problémakezelő-megoldó képessége. Van egy másik lehetőség. Annyira dilettánsok, hogy képtelenk voltak felmérni a következményeket. Nem számoltak azzal, hogy a liberálisok mennyire gyengék, és azzal sem, hogy a soviniszta banda fogja kézbe venni a dolgokat, amely most politikai elefánt lett a porcelánboltban. Tehetetlenség, gyávaság tükröződik minden nyilatkozatban. Ha az új vezetés mellé állnak, akkor a soviniszták mellé álltak, és elvesztik a moszkvai lehetőségeket. Ha Moszkva mellé állnak, akkor saját magukat szúrják hasba, és minden igyekezetüket, elvesztik egész Ukrajnát. Inkább csendben vannak, bomlasztanak, támogatják tovább csendben az ellenzéket, és reménykednek, hogy nyugat Ukrajna valahogy a kezükön maradhat majd. 

Az oroszok csak addig vonulnak be, amíg megalakul a kelet ukrajnai kormány. Saját hadsereggel, flottával és légierővel. A hadsereg folyamatosan áll át a keleti oldalhoz, a nyugati oldal lassan teljesen magára marad mindenféle erő nélkül. Reggel egy ukrán különleges alakulat is jelezte, hogy nem hajlandóak a Krímben az orosz katonák és az ottani oroszok ellen fellépni. Amint megalakul Harkov, Donyeszk városaiban, krími alapokon az új ellenkormány, ők követeléssel léphetnek fel a kinevezett cionista kormánnyal szemben, és szépen bevonulnak Kijevbe, majd a többi területekre. A Magyar Külügyi Intézet munkatársa, Póti László szerint Moszkva már vesztett az ügyben. Ukrajna nem orosz periféria lesz, hanem EU periféria. Póti László azonban nincs tisztában az orosz lehetőségekkel. Egy gyors EU-csúcsot akarnak összehívni Ukrajna ügyében. Csakhogy nyíltan kimondják, az EU nem tud pénzt adni Ukrajnának. Márpedig Ukrajnának pénz kell, méghozzá sürgősen. Moszkva azonban már holnap azonnali több milliárdos rendkívüli hitelt ad a krími kormánynak.  

Mindezt megérzi az orosz gazdaság?  Bizonyosan. De nem érdekli őket, nekik nem számít, hogy minden második évben vesznek-e új autót. Az orosz néplélek még elevenen él, nem sikerült elnyomnia a zsidó maszlagnak. És az orosz néplélek tudja; "Ha háború van, akkor háború van". Régi orosz mondás szerint. Elég megnézni az orosz fiatalok beszédeit, akik sorra önkéntesként özönlenek szolgálatra jelentkezni. Az orosz hazafiság rendkívül erős, azzal nemigen érdemes kötekedni. Ezt pedig nemsokára megtapasztalja egész Európa.

Kemény Gábor