Önéletrajzi könyvet adott ki a Szcientológia Egyház vezetőjének, David Miscavige-nek unokahúga, Jenna Miscavige, aki a világszerte sokat vitatott hitközösségen belül nőtt fel. A könyvben kemény fizikai munkával, büntetésekkel és agymosással teli gyerekkor tárul elénk.

Jenna hét évesen írt alá egy szerződést, mely arról szól, hogy attól fogva a "Sea Organisationnak", azaz az egyház hatalmi központjának szenteli magát "a következő évmilliárdokra". Most, húsz évvel később megírta a sokak által szektának nevezett vallási szervezetből való "drámai menekülésének" történetét "My Secret Life Inside Scientology and My Harrowing Escape" - magyarul körülbelül: "Titkos életem a szcientológiában és drámai menekülésem" - címmel. A Lisa Pulitzerrel közösen szerzett önéletrajzi írás "zavarba ejtő betekintést nyújt egy szervezetbe, mely az idomításra, a félelemre és a külvilágtól való izolálásra" építi fel hatalmát - írja a német Focus magazin, amely több epizódot is felelevenít Jenna szcientológusok közt telt mindennapjaiból.

Szülők nélkül kellett felnőnie

Mivel a szcientológusok abban hisznek, hogy az ember lelke a test halála után is továbbél, azok, akik az egyháznak szentelik magukat, összes rákövetkező életükre elköteleződnek. És a Miscavige család pontosan eszerint járt el. Így került a kis Jenna igen hamar a szcientológia befolyása alá. A lány egy kétszobás lakásban élt együtt testvéreivel és szüleivel, de mivel utóbbiaknak az egyház tagjaként napi 14 óra szolgálatot kellett teljesíteniük, a kétéves Jenna és két idősebb mostohafivére csak éjszakánként láthatta őket. Egészen addig a gyerekek a szcientológusok által fenntartott gyerekfelügyelet alatt állnak.

Az egyház minden hívőt képességeinek megfelelően alkalmaz. Jenna apja számítógépes szakember lesz, a szülők hamar felemelkednek, és nemsokára költözhetnek is a nemzetközi menedzsment főhadiszállására. Csak éppen a gyerekek nélkül. Ugyanis a menedzsmentközpont helyét olyannyira titokban tartják, hogy még családtagok sem tudhatnak arról, hol van. A közösség magyarázata szerint így próbálják megvédeni a kívülállóktól, akik árthatnak az egyháznak. Jenna szülei így indokolták ekkoriban mindezt lányuknak: "Ezek az antiszociális személyek utálták, hogy mi másoknak segítünk, emiatt kellett mindent titokban tartanunk." A szülei ekkoriban szombat este érkeztek haza a gyerekeikhez, vasárnap délelőtt pedig utaztak is vissza. "A legtöbb vallásban a család és a gyermekek központi helyet foglalnak el, ezzel szemben a szcientológiában fel kell őket áldozni. Hasonlóképpen a ‘Sea Org'-tagok hosszú munkanapjai és alacsony bérei is a szcientológia jólétének növekedését szolgálták" - írja később Jenna.

Mindennapok az internátusban - munka és büntetés

Jenna leírja, milyenek voltak a mindennapok a "Cadet Organization" falai között, amelyet magasrangú szcientológusok gyerekeinek tartottak fenn, és ahol korántsem volt leányálom felnőni. A szerző szerint az intézet leginkább egy katonai táborra emlékeztetett, ahol a gyerekekkel rendszeresen edzőgyakorlatokat és kemény fizikai munkát végeztettek. A gyakorlatok, a szolgálatimunka, a tanítás és a házi feladatok elkészítésének ideje percre pontosan volt beosztva. A gyerekmunka, ami alól egyébként semmilyen körülmények között nem kaphattak felmentést, a szcientológusok számára úgy tűnik, normális dolog volt. Jenna szerint olyan körülmények között dolgoztak, melyek egy felnőtt férfi számára is keménynek mondhatók, de bármi panasz, kérdés vagy ellenkezés azonnali fegyelmi eljárást vont maga után. A büntetési formák sem voltak átlagosak: vödörnyi jéghideg víz a fejre, éjszakáztatás a denevérektől hemzsegő, romos disznóólban. Mivel a gyerekeket kötelezték arra, hogy minden "etikátlannak" tűnő dolgot jelentsenek, hamar besúgó lett belőlük. Szinte mindenre engedélyt kellett kérniük, a szerző azt írja, a mai napig rákérdez, hogy elmehet-e wc-re.

A gyerekeket teljes mértékben izolálták a külvilágtól és a napi szolgálat mellett az egyházalapító Ron L. Hubbard műveit kellett tanulmányozniuk. Azt is megtanulták, hogy a hívőkön kívül álló emberek még nem világosultak fel, és "megtisztításuk" egyszer az ő feladatuk lesz. A mindennapi tanulást egy elektropszichométer nevű eszköz segítségével kontrollálták. Ez a szerkentyű egyidejűleg mutatta, ha a gyerek hazudott a felügyelői kérdéseire válaszolva, és vezetett áramot a testbe, ha éppen büntetni kellett. A kérdezés során komoly pszichés terrornak vetették alá őket, folyton visszatérő, gyakran nagyon személyes kérdésekkel zaklatták őket. Jenna azt írja, a módszer eredménye az volt, hogy gyakran maguk is kételkedtek benne, hogy ártatlanok lennének, és olyan volt, mintha egy párhuzamos világban valóban valami szörnyű bűnt követtek volna el, csak éppen nem tudtak róla.
Fizikai és lelki terror, izolálás

Tizenkét évesen otthagyta a tábort, a nevelés egy auditor-képző központban folytatódott. A lány szerint túl sok különbség nem volt a kettő közt: "Alapjában véve csak egyre inkább robotokká váltunk. A reakcióink automatizálódtak, és minden, amit mondtunk, egy bizonyos forgatókönyvet követett." Olyan üléseken is részt kellett venniük, amelyeken különböző módon provokálták őket, mint például nevetségessé tették, vagy szóban szexuálisan sértegették őket. Emellett gyakran kellett kiszolgálniuk a vezetőséget: kitakarítani az irodájukban, lemosni az autójukat, kimosni a szennyesüket. Mindezt nagyon kevés pénzért, de volt olyan is, hogy hetekig fizetés nélkül kellett kijönnie.

Az egyházvezető unokahúgaként Jennának ráadásul több elektropszichométeres ellenőrzést kellett elviselnie, mint másoknak. Idővel azonban nem csak neki kezdett egyre több problémája támadni a közösségen belül - egyszer rajtakapták, hogy kikezdett egy diáktársával, holott a szcientológusoknál még a flört is tiltott -, fivéreit és édesanyját is büntetésben részesítették, utóbbi büntetőtáborba is került, ahol fizikailag megterhelő feladatokat osztottak rá. Végül az egész család kilépett a szcientológia egyházból, kivéve Jennát, aki - mint később leírta - ekkor még nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy kilépjen abból a világból, amelyikben felnőtt, és elmenjen egy olyan iskolába, ahol a múltja miatt cukkolják. Csak akkor, amikor - addigra már az ekkor még szintén szcientológus férjével együtt - egy vallási célú kiküldetés során szembe találkoznak a külvilággal, döntöttek úgy közösen, hogy kiválnak az egyház kötelékeiből. A szervezet azonban még ezalatt is sorozatos nyomást gyakorolt rájuk.

Élet a szcientológia után

Jenna azóta Kaliforniában él férjével és közös gyerekeikkel. Nehéz újrakezdésről számolt be, mely során fokozatosan jöttek rá az egyház és a szcientológia tanainak visszásságaira, valamint arra, milyen kegyetlen módszerekkel próbálja az egyházhoz láncolni saját családtagjait az egyház vezetője. Jenna már csak az egyháztól való szakítása után eszmélt rá, hogy mekkora hatalma van nagybátyjának, aki kiskorában egyébként mindig kedves és szeretetteljes volt hozzá, ugyanakkor érezni lehetett, hogy mindenki fél tőle.

A szcientológiáról röviden: A szcientológia tanain alapuló egyházat L. Ron Hubbard (LRH) alapította, aki az úgynevezett dienetika atyja. Eszerint az embereknek meg kell szabadulniuk minden szenvedéstől, hogy azok ne akadályozzák személyes fejlődésüket. Mindezt lehetővé teszi a szcientológiai központ, ahol speciálisan képzett auditorok tárják fel a képzés résztvevőinek jelenlegi vagy korábbi életükben megélt fájdalmas tapasztalatait, és addig szembesítik őket ezekkel, amíg meg nem tisztították a szellemet. Ily módon szerintük legyőzhetőek a pszichoszomatikus betegségek, a neurózisok és pszichózisok, sőt, az intelligenciaszint is növekedésnek indul. A beavatott akár a teljes múltjára is képes visszaemlékezni. Különböző szinteket lehet elérni a folyamatban, a legvégén pedig elénk tárul "a leplezetlen igazság". Az a személy azonban, aki elérte a legfelsőbb szintet, semmiképp sem oszthatja meg élményeit alacsonyabb szinteken lévőkkel, mert súlyos zavarok, adott esetben halál léphetnek fel.

Forrás: focus.de, hir.ma, magyarhajnal.com