Judapesten javában zajlik a Mazsihisz áprilisi tisztújító választását megelőző korteskedés. A jó hír az, hogy értesülésünk szerint semmilyen posztra nem pályázik Zoltai Gusztáv, a szervezet ügyvezető igazgatója, obsitos munkásőr. A rossz hír az, hogy helyette sem jöhet sokkal jobb, s a távozását szorgalmazók most már a magyar nép szellemi értékeinek mocskolásától sem riadnak vissza. 

Naftali Kraus, a futóbolond hittérítő

Feldmájer Péter továbbra is a Mazsihisz elnöke szeretne maradni, ám neki elég sok külső és belső ellensége van. Így például Kardos Péter főrabbi, az Új Élet című zsidó felekezeti lap életfogytiglani főszerkesztője. Nos, Kardos, aki már a saját fiát, a tehetségtelen Lacikát is beültette az újság Síp utcai szerkesztőségébe, úgy szeretne megszabadulni Feldmájer anyagi és szellemi gyámkodása alól, hogy lejárató hangú közleményeket, információkat tesz közzé a magát Jeremiás prófétának képzelő vallási fanatikus, az izraeli futóbolond Naftali Kraus által jegyzett világhálós naplóban. Kraus naplójában, és neve alatt tehát a Feldmájer bosszújától tartó, gyáva Kardos Péter főrabbi is gyakran jelenteti meg a saját nézeteit tükröző bejegyzéseket.


Kardos Péter főrabbi,
Kraus szerzőtársaMinket persze nem nagyon érdekelne az, hogy ki lesz a Mazsihisz következő elnöke, vagy ügyvezető igazgatója. Ám azt már nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy egyes csatornapatkányok a választási hadjárat hevében mocskolják a magyar nép szellemi értékeit, amiként tette ezt legutóbb a Kraus-Kardos ikerpáros a Dohány utcai zsinagógában megtartott jótékonysági hangverseny apropóján. A Mága Zoltán szervezte zsinagógai koncert elleni támadás indítéka látszólag az volt, hogy a zsidó vallási törvényekkel ellentétben női énekesek is föllépnek Isten hajlékában. A valódi, a zsidó belháború sokkal prózaibb oka a Mazsihisz jelenlegi vezetőségének lejáratása volt, s a cél érdekében attól sem rettentek vissza, hogy besározzák a nemzeti érzelmű magyarság szellemi értékeit. 

A Kraus-Kardos kettős által írt világhálós naplóban a jótékonysági hangverseny után többek között azt olvashattuk, hogy a zsinagógában olyan „irredenta, náci és fasisztoid” dalok hangzottak el, mint például a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország és A csitári hegyek alatt. Nos, nem tisztünk és küldetésünk fölvilágosítani az „azesz pónem” (pofátlan) Kardos főrabbit és a futóbolond Naftali Kraust a fasisztoid, náci és az irredenta jelzők értelméről és jelentéséről, ám néhány gondolatot azért mégis megosztanánk ezzel a derék párossal. 

A Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország című dal még csak nem is irredenta, hanem inkább érzelmes, honszerető nóta, amelyben szó nincs a határok módosításáról. A nóta szerzői, Vincze Zsigmond zeneszerző és Kulinyi Ernő szövegíró, mindketten zsidók voltak. Közös művüket, A Hamburgi menyasszony című operettet röviddel a trianoni tragédia után, 1922-ben mutatták be a budapesti Városi Színházban. Az operett egyik betétdala, a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország később önállósodott, és ezáltal szerencsésen túlélte az egyébként igen gyengécske, bugyuta darabot. 
A Kraus-Kardos duó által irredentának, nácinak és fasisztoidnak nevezett dalt a nagy székely operaénekes, Palló Imre a két világháború között fölénekelte bakelitlemezre, ezáltal sokakhoz eljutott. A betétdalt Bartók Béla beleszőtte az egyik legnagyobb alkotásába, az 1944-ben bemutatott Concertóba. A második világháború utáni kommunista zsidó korszakban a dalt a Kraus-Kardos kettős által is hangoztatott vádak alapján betiltották. Ám az 1989-es változások óta ismét nagy sikerrel énekli a dalt többek között Máté Otília és a Kárpátia zenekar. De mi ebből a tanulság? Nagyon egyszerű: a Kraus-Kardos duó értékrendje szerint aki valamilyen módon kiáll a keresztény magyarság mellett, annak nincs helye a zsinagógában, az nem jó zsidó. 


A csitári hegyek alatt című szerelmes népdalt is a fentebb említett „náci, fasisztoid és irredenta” jelzőkkel illették Kraus blogjában. Szegény Kodály Zoltán a legrosszabb rémálmában sem gondolt volna arra, hogy egyszer majd kikezdik az általa 1914-ben, a Zoborvidéken gyűjtött népdalt, amelyet később a Székely fonó című dalművébe is beemelt. Ebben az egész történetben az a legszomorúbb, hogy a magyar nemzeti dalkultúra két értékét bemocskolni szándékozó páros egyikének, Naftali Krausnak néhány esztendővel ezelőtt Hiller István Izraelben személyesen adta át a Pro Cultura Hungarica-emlékplakettet. Kíváncsian várjuk, hogy a Hillerrel hasonszőrű Szőcs Géza mikor lepi majd meg Kardos Péter főrabbit valamilyen fényes állami kitüntetéssel. 

Ujj Ignác