Összeomlás-elmélet (A Jövőnk.info-n megjelent: 2010.11.23.)

Ahogy lecseng a választási „eredmények” keltette eufória, és az újonnan választott kormány lassan leveti álarcát, és párhuzamosan bebizonyosodik a „nemzeti ellenzék” tehetetlensége, mind nyilvánvalóbbá válik, hogy a demokratikus változás alternatívája hamis illúzió volt. Pontosan úgy, ahogy azt ezen az oldalon előrevetítettük. Helyzetértékeléseink és következtetéseink beigazolódásával mind többen fordulnak felénk, válaszokat várva. Mi az, ami várható, hogy lehet felkészülni rá, mit kell tenni. Ezekre a kérdésekre válaszokat adunk. Tettük azt eddig is, ezután még konkrétabban igyekszünk ezt megtenni. Ismertetjük a várható jövőt (nem jóslatszerű pontossággal, hanem a várható folyamatokat), a feladatokat, az ellenállásban való részvétel lehetőségeit, de életviteli útmutatást is adunk, segítve nem csak a közösség, de az egyén bűnös rendszerből való kilépését és az ellene való küzdelmét is.

Ezúttal az összeomlás-elméletről ejtsünk szót. Mire alapozzuk, mikor várható, milyen körülményekkel jár.

Mozgalmunk világlátása több ponton (jóformán mindenben) eltér a megszokott politikai erők elképzeléseitől – beleértve a különböző, nemzeti jellegű szerveződéseket is. Ennek oka egyszerű: ezek politikai szervezetek (még akkor is csupán azok, ha tényleges és jelentős problémákat feszegetnek, vagy elmúlt idők világnézeteiért rajonganak), jobb-rosszabb meglátásokkal, mi pedig egy új világnézetet képviselünk. (Továbbá egy életviteli rendszert is, ami még meghatározóbb, de jelen esetben nem ez a téma.) Az új világnézetből értelemszerűen adódnak az egyéni, markáns meglátások, melyeket a többi vagy nem ért meg, vagy évekkel lemaradva ismeri fel azok jelentőségét, esetleg kétségbeesett igyekezettel próbálja azokat másolni, a hozzáférhető elemeit, de elsősorban a retorikáját másolva.

Helyzetértékeléseink már eltérnek a megszokottól – és rendre beigazolódnak, legyen szó hazai vagy nemzetközi történésekről. Nem jósdát működtetünk, csak összerakjuk a képet. Az egyes információkat pedig érzelmi töltésű magyarázás helyett beillesztjük a rendszerbe. Így kapunk egy képet, mely, ha nem is tiszta minden pontján, de kivehető, mit ábrázol. Azaz látni engedi a folyamatokat.

Ez meghatározza a tennivalókat is. Ha tudom, hogy eső lesz, nem tervezek kapálást – de öntözést sem. Ha tudom, hogy összeomlóban a rendszer, nem akarok oda bekerülni – de annak támadására sem érdemes nagy energiákat fektetnem.

Mindenekelőtt nézzük (újra), mire alapozzuk az elméletet? Két fontos meglátásunk van, ami történelmi jelentőségű változásokról szól. Az egyik az, hogy a világban nagyhatalmi átrendeződés van. Az USA és Izrael kulcspontú nagyhatalmi képlet az EU-val együtt lehanyatlik, és helyét átveszi Kína és Oroszország, többek között az iszlám világ és a dél-amerikai államok támogatásával. Erről a folyamatról sok évvel ezelőtt írtunk tájékoztatóinkban, mielőtt azok megkezdődtek, illetve lendületet vettek volna. Ma már ez gyakorlatilag tényként kezelhető, az itthoni politikai erők is felismerték az elmúlt egy-két évben.

A másik meglátásunk pedig a polgári demokratikus rend összeomlására vonatkozik. Nem „fülkeforradalomról” beszélünk, de nem is egy rendszerváltásról. Olyan korszakfordulóról, mint a feudális társadalmi rend bukása volt. Ugyanúgy eljött az ideje a polgári társadalmi rend bukásának is. Meglátásunk szerint ennek óráit éljük ma. Az érintett országokban (Európa és Észak-Amerika államai) a folyamatok maguk alá temetik a rendszert, az éppen uralkodó réteggel együtt (kormányostul, ellenzékestül). Ez egyúttal a demokratikus berendezkedés végét is jelenti.

Ennek jelei érzékelhetőek szerte a világban. A gazdasági válság csak a csúcsa mindennek. Társadalmi feszültségek, robbanásig feszült etnikai konfliktushelyzet, és nem utolsósorban totális erkölcsi, morális válság. Szellemi szegénység, lelki kiégettség, nihilizmus, hedonizmus, eluralkodó dekadencia. A regnáló hatalmak (materialista mivoltukból eredően) a gazdasági helyzetet tartják a legnagyobb problémának, de megoldás arra sincs. Rendszerüket anyagi szempontból gyakorlatilag az általuk gyűlölt, feltörekvő konkurens országok tartják életben. A többi tünet kezelésével vagy elkéstek, vagy egyáltalán nincs rá hajlandóságuk.

E problémák létét láthatja mindenki, ha nem teljesen vak. Vagy inkább, ha nem teljesen hülye. A különböző politikai erők (a rendszer részei, bármilyen oldalt képviselnek) is ezekre keresik a megoldást – vagy legalábbis erről beszélnek. Hogy a helyzet súlyosságát megértsük, tegye fel magának mindenki a kérdést: mi várható? Lesz-e gazdasági fellendülés? Lesznek-e új munkahelyek? Mindez miből? Vissza fogják-e fordítani az uralkodó kormányok az általuk is gerjesztett folyamatokat? Például hajlandóak lesznek-e radikálisan kezelni a cigánykérdést? Tesznek-e bármit a népességfogyás megállításáért (amit a világon semmi nem indokol!), illetve a népszaporulat fellendítéséért? Fel fognak-e lépni a dekadencia, az erkölcsi hanyatlás ellen?

Ha valaki ezekre igennel válaszol, akkor felesleges tovább olvasnia, feküdjön vissza szépen aludni! Alternatív válasz lehet még: majd a következő választás után… Persze. Vagy a következő, vagy az utána jövő, vagy majd azután. Kérdések: ki fogja addig húzni a rendszer? Kerülhet helyzetbe valamikor is olyan politikai erő ezekkel a játékszabályokkal? Fogják azt hagyni érvényesülni? Valaki így gondolja? A „hatalmas sikerű” demokratikus választás után fél évvel is? Akkor megint csak vissza lehet feküdni…

A helyzet változására, a folyamatok visszafordulására a dolgok jelenlegi állása szerint nincs kilátás. A rendszer kérlelhetetlenül szét fog csúszni! A polgári társadalmi rend ideje lejárt. Az adódó kérdés, hogy fog a változás lezajlani, mivel fog járni, mikor következik be, és hogy fog kinézni az új rend?

A rendszer összeomlása lehet lassabb, fokozatos leépülés, enyhébb kísérőjelenségekkel, finomabb átmenettel, vagy lehet gyorsabb, hirtelen bekövetkező összeomlás, drasztikus körülmények mellett, radikális átmenettel. Ez függ többek között a problémák súlyosságától, és a hatalom hozzáállásától is. Ha józanabb egy hatalom, akkor előbbi valószínűbb. Minél elvakultabb azonban, annál inkább a másik szélre tolódik a dolog. Az összeharácsolt vagyon átmentését célozza, vagy foggal-körömmel ragaszkodik a hatalomhoz? Az előző kormány inkább az előbbi kategória volt (megfontoltság helyett nemtörődömséggel jellemezhető, ugyanakkor taktikus), a jelenlegi hatalom viszont diktatúra kiépítésével a hatalom megtartására rendezkedik be.

Az enyhébb esetben társadalmi szerveződésre helyezett hangsúllyal fog dolgozni az ellenállás, felkészülve a nehéz körülményekre is (pl. önellátás). Ez azonban korántsem a megszokott értelmű politikai szervezés lesz, hanem valódi társadalmi mozgás, népmozgalom. Mely ideologizálás és filozofálgatás helyett a rend szellemében fogja egyesíteni a nemzetet. Támogatva a védelmét biztosító fizikai erővel. A hatalom bukik, eltakarodik, a rendért küzdők pedig felülkerekednek a jelentkező anarcho-bolsevizmus (különböző indíttatásból zavargók) hordáin.

Radikálisabb esetben a vér és a vas fog dominálni. A feszültségek robbanáshoz vezetnek, szétvert tüntetések, tömegbe lövés, etnikai villongások várhatóak, elszabaduló bűnözés. Mindennek tetejében a hatalom a rendért (a magyarok életének védelméért, gyereklányok megerőszakolása ellen) küzdő hazafiak ellen fog fellépni, mozgósítva a magánhadseregét, az országban tartózkodó zsidó önvédelmi csoportokat, „őrző-védőket”, milíciákat.

Az események időpontját illetőleg szintén nincs jóslatban rögzített dátum – bár következtetni lehet. Ezt szintén több tényező befolyásolja. A dolgok jelenlegi állása szerint ebben a kormányzati ciklusban vége lesz a dalnak. A borulás a ciklus közepe felé várható, de már jövő év közepén, de legkésőbb ősszel történhetnek rendkívüli események.

A változások lezajlásával új társadalmi rend felállása szükséges. Ha a népi-nemzeti ellenállás elbukik, jó ideig az anarcho-bolsevizmus fog tombolni. Rosszabb lesz mint a tatárjárás és a szovjet megszállás együttvéve. A hatalom átmenti magát (nemzeti színbe csomagolva), és újra felkapaszkodik, és az új társadalmi rend már eleve sikertelenségre ítélt. A magyar nemzet ez esetben halott.

Ha a rend erői győznek, akkor a változások viharában újra összeforr a nemzet. Az új koreszmére alapozva új rendszer épül ki, és megszületik a szociális társadalmi rend. Felszámolásra kerülnek az anarcho-bolsevizmus megnyilvánulásai, és új fejezet kezdődik a nemzet életében.

Ezek az alternatívák. A szélsőségek között bárhogy lefolyhatnak a történések. Mint mondtuk, csak a folyamatokat lehet valószínűsíteni, mind a körülmények, mind az időpontok több tényezőn múlnak. Ettől függetlenül a feladat adott. Változásra kell készülni. Minden eshetőségre, ne érjenek meglepetések. Sem bárgyú naiv semmittevésnek, sem elvakult világvége-várásnak nincs helye.

Az életünket pedig ennek tudatában, de az állandó alapnormák szerint kell élni. Ugyanúgy, akkor is, ha holnap vége mindennek, akkor is, ha húsz évig nem történik semmi. Hogy mi lesz, hogy lesz, mikor lesz, az Istentől vezérelt lélek számára majdhogynem mindegy. Az életünk útja adott. Hogy azon mi jön, ott fent tudják. Nekünk végig kell rajta menni. Ugyanazokkal a normákkal, akár békét hoz, akár háborút. Az út vége ugyanott van!

Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info