Az idei évben késve érkezett a meghívó, de a veterán bajtársak nem felejtettek el minket. A rövid határidő ellenére sikerült összeállítani a megemlékező egységet. Szekszárdról, Paksról, Pécsről, Dombóvárról, Kaposvárról, Siófokról, Szigetvárról, Tamásiból és Budapestről érkeztek bajtársak a Fejér megyei településre. Immáron több mint tíz esztendeje emlékezünk meg Dégen az elesett Hősökről.

Mivel a régió csoportjai tudtak csak gyorsan mozdulni, így a csoportok Dombóváron találkoztak, majd konvojban haladtunk a megemlékezés helyszínére. Örömmel konstatáltuk, hogy idén a hatalom csupán egyetlen ügynököt küldött a nyakunkra, aki a fényképezésen kívül nem zavarta a megemlékező bajtársakat.

A megérkezés után sorakozó és az eligazítás következett, majd felsorakoztunk a község központjában található magyar hősi emlékműnél, ahol egy rövid megemlékezést követően leróttuk tiszteletünket az elesett magyar hősök előtt. A hagyományok szerint a szovjet hősök emlékművénél folytatódott a Dég Község Önkormányzatának megemlékezése. Ahogy megemlékező beszédekben is többször elhangzott: "A elesett katonák többé nem ellenségei egymásnak." Minden nemzet gyermeke, aki az életét áldozta a harcokban tiszteletet érdemel. Ezt követeli meg tőlünk a katonai szellem és Mozgalmunk erkölcsisége. A német és az osztrák veteránok után Mozgalmunk is elhelyezte koszorúját a szovjet emlékműnél. Ezt követően a Hősök Napi megemlékezés a Festetics kastély parkjában található német-magyar emlékműnél folytatódott.

Idén bajtársaink adták a díszőrséget az emlékmű mellett. Bajtársaink délelőtt 11 órától délután fél háromig, azaz három és fél órán keresztül álltak a tűző napon lazítás nélkül. A megemlékezés végeztével a veterán bajtársak tiszteletüket és elismerésüket fejezték ki bajtársaink iránt. A megemlékezés ezúttal is magas színvonalú volt, amiért tiszteletünket fejezzük ki a község korábbi és jelenlegi vezetésének egyaránt.

A felszólaló veterán bajtársak mondanivalójukban kifejezték, hogy a hűség és a becsület olyan alap értékek, melyek minden katona és nemes ember életét meghatározzák. Burkoltan vagy nyíltabban, de ostorozták a jelenlegi rendszert és a nyugati nagyhatalmakat, melyek egy új világrendet kívánnak építeni, ahonnan a becsület és a tisztesség értékeit száműznék. A háborúban elesett hősök vádlón tekintenek le reánk, mert nem ezért haltak meg.

A megemlékezés végén koszorúzó díszegységünk elhelyezte az MNA koszorúját is a hősi emlékműnél, majd a már hagyományosnak tekinthető módon egy Waffen-SS harckocsizó veterán bajtárs koszorúját is bajtársaink vitték ki. A koszorúzást követően a hagyományoknak megfelelően az emlékmű körül kézen fogva elénekeltük a Hűség dalát. Felemelő pillanatok voltak ezek. Wehrmacht és még élő Waffen-SS veteránok kezét megszorítani. Könnyes pillantások és meghatott tekintetek. Ezt az érzést nem lehet leírni.

A megemlékezés végeztével a német bajtársi közösség zászlaja levonulása után bajtársaink is menetalakzatban elhagyták az emlékmű előtti területet. A fiatal, edzett, fegyelmezett egyenruhás közösség megjelenése örömkönnyet csalt több megemlékező szemébe. Az alakzat felbomlása után a veterán bajtársak kérésére újra sorakoztunk az emlékmű előtt és percekig csak fényképek készültek. A fényképezés után átadták ajándékaikat, de mi sem feledkeztünk meg róluk. Meghívásuknak engedve idén is együtt fogyasztottuk el velük az ünnepi ebédet.

Szomorúsággal tölt el minket, hogy minden évben egyre kevesebb az ismerős arc, egyre kevesebb a megemlékező. Egy büszke korszak utolsó virágait veszítjük el évről-évre. Tisztelettel adózunk emlékük előtt. Az elesett hősök véréből mára új hajtás sarjadt!

Sólyom Gábor – Jövőnk.info