Rendszámváltás: országos ellenállást!

Miként az a formálódó IMF – EU-tárgyalások és a rövidesen tető alá hozandó hitel-megállapodás feltételeinek előzetes ismeretében várható volt, a kormány máris megkezdte, pontosabban folytatja az egzisztenciális végromlás és lelki tűréshatárának állapotán túljutott magyar társadalom újabb sarcokkal történő riogatását. A legújabb kormányzati „pénzügyi egyensúlyt javító” tervezetet, illetve agyrémet kötelező rendszámtáblacsere fantázianévre keresztelték.
Elöljáróban annyit, hogy épp két évtizeddel ezelőtt az MDF-érában már végigvertek Antallék a hazai társadalmon egy efféle „hatóságijelzés-reformot”, természetesen a magyar családok házi költségvetését terhelve meg annak pénzügyi velejáróival. Ami végképp érthetetlen számunkra. Amennyiben ugyanis az államhatalomnak ilyen jellegű igényei vannak, állja ő a járulékos költségeket, s ne hárítsa ránk, akiknek egyébként tökéletesen megfelelt a régebbi rendszámtábla is. Egy közismert példával illusztrálva a dolgot. Amennyiben valaki jelenleg ún. egyedi rendszámtáblára kívánja megújítani a meglévőt, annak költségeit teljesen érthető módon és jogosan ő fizeti. Abban az esetben viszont, ha az állam a kezdeményező fél, rendezze a számlát ő, ahogyan akarja és tudja, illetve ne hozakodjon elő hülyébbnél hülyébb ötletek robbanásveszélyes arzenáljával. S az efféle intézkedések kiötlésekor még a fényességes EU-ra sem hivatkozhatnak a miniszteriális útonállók, hiszen például Olasz- vagy Franciaországban többféle rendszámtála is használatos egyidejűleg, és az 1970-80-as években forgalomba helyezett autók is az eredetileg kiadott hatósági jelzéseikkel járnak a mai napig.
S miként az már az eddigi híradásokból is tudható, a rendszámtáblacsere nem csak rendszámtáblacsere lesz. Ugyanis értelemszerűen az új azonosító jelzéshez új forgalmi engedélyre, továbbá a műszaki vizsga érvényességét, illetve a jármű környezetvédelmi besorolását a rendszámtáblán feltüntető új matricára is szükség lesz. A fentieken túl – miként azt Gyulainé dr. Tóth Zsuzsanna, a Magyar Autóklub jogi igazgatója elmondta – a kormányzati agymenés kodifikálása esetén ki kell majd cserélni a kötelező- és casco biztosításokat, a parkolási engedélyeket és az éves autópálya-matricákat is. Mindent összevetve, az állampolgárokra rótt újabb sarc végösszege nagyjából 15-20 ezer forint körüli összegre fog rúgni. Vagyis ismét fizethetünk a semmiért.
A Magyarországon már polgárjogot nyert hallgatólagos társadalmi közmegegyezésen nyugvó hazugságbeszéd szerint a közlekedésért felelős Nemzeti Fejlesztési Minisztérium tájékoztatása alapján „a tárcák a rendszámok több lépcsőben, felmenő rendszerben és önkéntes alapon megvalósuló cseréjének lehetőségét vizsgálják, egyidejű csere kötelező elrendeléséről nincs szó”. E bikkfanyelven fogalmazott mondat jelentése magyarul a következő: fővesztés terhe mellett köteles lesz minden járműtulajdonos az autóján új rendszámtáblát elhelyezni.
Nos, úgy gondoljuk, hogy az össztársadalmi méreteket öltő globalista és állami sarcoltatásból most már valóban elég volt. Azt figyelembe véve, hogy ma Magyarországon mintegy 3 millió gépjármű van forgalomban, a tervezett kormányzati intézkedés minimálisan is a magyar társadalom felét érinti közvetlenül, indirekt módon viszont annak egészét, akárcsak a tűrhetetlen és pofátlanul magas üzemanyagárak esetében is ugyanez a helyzet. S ne legyenek illúzióink: ha hagyjuk, a fentebb említett tervezet mindössze szolid és könnyeden derűs előjátéka lesz a további, brutális állami aktusoknak. Jön majd az ingatlanadó, kerékpáradó, levegőadó, útadó és csak a Jóisten a megmondhatója, miféle harácskirovásokkal akarja „elitünk” most már biológiai létében is kiirtani a magyarságot a saját hazájában.
A túlélésnek, megmenekülésünknek egyetlen útja maradt immár: a totális és általános össztársadalmi ellenállás, az állampolgári engedetlenség fegyverének bevetése a kormányzati terrorizmussal és despotizmussal szemben. Bármennyire is tiszteletreméltó és becsülendő emberi és hazafiúi szándékok motiválják is a szervezőket, ki kell jelentenünk a tisztánlátás végett, hogy vonulós békemenetekkel és félpályás útlezárásokkal nem megyünk az égvilágon semmire. Az esemény után szépen hazamegy mindenki, az állami show-műsor pedig folytatódik tovább addig, ameddig valamennyien bele nem döglünk. A tervezett rendszámtáblacsere kapcsán az egyetlen járható, eredményes, s egyben erőszakmentes út: ne hagyja egyetlen autós sem lecserélni a jelenlegi hatósági azonosítóját, és ne fizessen semmit a politikus és mérvadó nemzetközi szakértők néven eufemizált útonálló rablóbagázsnak! Ha mindez – a fentebb említett 3 millió járművet figyelembe véve – csak több százezer érintett részvételével megtörténik, megbénul az egész rendszer, és a kormány meghátrálásra kényszerül. Az ideális és üdvös megoldás természetesen az volna, ha minden egyes sarcra ítéltetett autós csatlakozna egy ilyen országos állampolgári engedetlenségi mozgalomhoz. Most már ugyanis nincs hová hátrálnunk, a falhoz állítottak minket. Ébresztő, Magyarország!
Lipusz Zsolt – Kuruc.info
Epilógus
A mindenkori hatalmasok népnyúzó kormányzati filozófiáját példázatos jelleggel ekképpen fogalmazta meg Heltai Gáspár Száz fabula című, 1566-ban Kolozsvárott kiadott munkája második, A farkasról és a bárányról szóló meséjében.
Egy farkas igen szomjú elméne innya a patakra. Midőn ivott volna, alátekénte a patakon nagy messze és láta ott egy bárányt, hogy innék a patakból. Alásiete ez okáért a bárányhoz és mondá annak: Miért zavarod fel a vizet énnékem? Miért nem hagysz innom? Mondá a nyavalyás bárány: Hogy zavaríthattam volna fel a vizet tenéked, holott ide alá ittam legyen, te kedig tova fel, honnét aláfoly ide a víz. Mondá a farkas: Micsoda? Lám szömbe mersz szökni velem; miért szidogatsz? Mondá a bárány: Jaj, nem szidlak, jó uram. Mondá a farkas: Mind te, mind szüleid, és minden nemzeted ellenségim voltanak énnékem: az apád is ugyanezen bosszúságot művelé rajtam hat hónappal ezelőtt. Mondá a bárány: E világon sem voltam én akkor. Mondá tovább a farkas: Mindenütt kárt tész: vetésemet sem tarthatom meg miattad, mert mindenütt elrágod. Felele a bárány: Hogyhogy rághatom el a vetésedet, holott nincsen fogam? Megbúsulván a farkas, mondá: Pokol érne ok-adásoddal; bezzeg megfüzetsz; s ottan megfojtá és megövé.
Értelme:
E fabulával írta meg Ezópusz e világi dúsoknak és kegyetleneknek hamisságát és kegyetlenségét, hogy nem gondolván sem az Istennel, sem annak igazságával, a szegény ártatlanokat minden ok nélkül megnyomorítják: Dühös nevet költenek az ebnek, csakhogy megölhessék. Vagy ötte meg a hájat avagy nem, de pálcát keresnek neki. Ugyan bűnös a csősz, vagy vétközett a szegény ember, avagy nem. Pauper ubique iacet. Jaj e nagy hamisságnak.
A mai kormányzati krédó lényege is éppen ez: ki akarlak fosztani, el akarlak pusztítani, de ezt a tényt a maga nyers, brutális mivoltában nem mondhatom ki, ellenben meg kell hozzá találnom az álcázó, jól hangzó, hazug ideológiát. Martonyi Jánost, „jeles” külügyérünket idézve: megmérettettetek és könnyűnek találtattatok…
Lipusz Zsolt - Kuruc.info


További részletek: http://kuruc.info/r/7/91030/#ixzz1k6h4vdkk

Válasz