Mielőtt még túlfutna rajta az idő, azért emlékezzünk meg egy gondolat erejéig az elvtársak hétvégi összejöveteléről, ahol a párt országos választmánya döntést hozott az Elqró által összegründolt Demokratikus Koalíció Platform további, párton belüli sorsáról. Az eseményt megelőzően a baloldali agyhalottak kisebb lázban égtek amiatt, hogy hogy dönt majd a választmány az új, szoclib szerveződés ügyében, hisz sokan már azt vizionálták, hogy a kezdeményezés majd elbukik a vezetés vélt böszme ellenessége miatt és ezzel már kész is a szörnyű pártszakadás.

Tovább borzolta a mélyen felvilágosult kedélyeket Puch elvtárs azon kijelentése is, melyet Gyurcsány "az MSZP átalakításával a Fidesszel szemben álló, demokratákat összegyűjtő, lényegében új pártot kell létrehozni" szövegére adott válaszul: "ha valóban ilyesmi jár a fejében, talán az lenne a legjobb, ha ránk hagyná a baloldal képviseletét, ő pedig megalakítaná a maga liberális-demokrata pártját.”

Ilyen előzmények után szombaton végül nem történt semmi meglepő, hacsak azt nem nevezhetjük annak, hogy az elvtársak végül ellenvetés nélkül, egyhangúlag támogatták Elqró legújabb agymenését, és ezzel visszaengedték őt egy kicsi még kapirgálni a szemétdombra.

Az egész történet pedig igazából ott érdekes, hogy az mintegy kórkép jelenik meg a mai magyar közélet, a mai magyar társadalom állapotáról, pontosan leképezve a honi baloldali állapotokat. Az elvtársak úgy újulnak meg, hogy a szart ugyanazok kenegetik tovább, mint akik az elmúlt évtizedekben is tették. A sok agymosott pedig elhiszi nekik, hogy ez így a nagyon felvilágosult, a nagyon demokratikus. Sőt, csak ez a demokratikus.

De hát az elvtársak ezt is megtehetik. És igazából ez a döbbenetes az egészben.

Ma Magyarországon van egy olyan sokszázezres réteg, akik olyan kritikátlanul követik az emeszpét, olyan elvakultak, hogy a párt nem tud olyan gazemberséget elkövetni, amit ne tolerálnának. És az elvtársaknak ezekért az emberekért meg sem kell küzdeniük, nyugodtan szarhatnak is rájuk, csak arra kell vigyázni, hogy a párt nevében mindig ott legyen a „Szocialista” jelző. És persze mellettük, biztos szavazóbázisként ott van az a liberális réteg is, akik szintén mindig kéznél vannak, és akik megadják a párt alapfilozófiáját: modern idők, minden erkölcsi érték nélkül.

Mint ahogy a hétvégi eseményekből is jól látszik a párt igazából értük van. Az ő elvárásaik, az ő elképzeléseik érvényesülnek még akkor is, ha van egy-két erőtlen, tiltakozó hang. Az agymosott és megkockáztatom részben jószándékú tömegek meg észre sem veszik, hogy ők csak eszközei az egész színjátéknak, ami a hatalom megszerzéséről szól és a tényleges vezető szerepet betöltő liberális elit ugyanúgy rühelli őket is, mint azokat, akik a politikai térfél másik oldalán állnak.

A műsor pedig szépen folyik tovább.



Döbbenetes módon azon az oldalon, az átlagember szintjén még annak az abszurditása sem zavaró senkinek sem, hogy Gyurcsány az 1989-es alkotmány értékeikre épülő új köztársaság megvédéséről és értékeiről beszél. Arról a húsz évről, amit egyszerűen ő maga és a tettestársai loptak el, ahol a hazaárulás, az ország idegeneknek való kijátszása volt az érték, ahol a gaztettek számában és a gátlástalanul lenyúlásokban pedig nem volt mérték.

De a felvilágosult baloldali népeket ez nem érdekli. Ők csak mennek a vörös kolomp után, mint a birkák. És még annak a tragikomédiája sem nem tűnik fel senkinek sem, amikor Simon Gábor szombaton a választmány nevében külön felkéri a párt alelnökét, Kovács Lászlót, hogy „nemzetközi tekintélyével segítse az ország presztízsének javítását”. Majd ezután közli, hogy Mesterházy ugyanerre kéri a volt MSZP-s kormányfőket, Gyurcsány mellett Medgyessy Pétert és Bajnai Gordont is.

Igazából nem tudom eldönteni, hogy sírni kéne vagy nevetni.

Az elvtársak aduászai: Kovács László, Elgró, Medgyessy és Bajnai. Na meg a tekintély. Amivel majd ők segítik az ország megítélésének javítását…

Azt hiszem, megérkeztünk...

Ennél tényleg nincs lejjebb.