csütörtök, szeptember 20, 2012  #[ gabeebee ], Hazai történetek

 

Nem tudom, ki mennyire emlékszik rá, de még a nyár derekán az Amerikai Zsidó Bizottság, a B’nai B’rith zsidó szervezet és az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának Felsőfokú Holokausztkutató Központja levélben fordult Orbán Viktorhoz, kifogásolva a nemrégiben felavatott Horthy-emlékműveket, egyúttal felszólítva a kormányt, hogy távolítsa el azokat. A zsidók levelére természetesen válasz is született, melyet Martonyi János külügyminiszter, kormányzati zsidó főseggnyaló jegyzett. A váladékozás már július 18-án elküldésre került, de annak tartalma csak az elmúlt napokban került ki a magyar hírportálokra. Hogy miért e késlekedés, egyelőre még nem derült ki, de az kétség kívül megállapítható, hogy a válaszlevél, mondjuk úgy igazán beszédes. Mert az maga a gátlástalan megfelelni vágyás mintapéldánya…


Nem tudom, ki mennyire emlékszik rá, de még a nyár derekán az Amerikai Zsidó Bizottság, a B’nai B’rith zsidó szervezet és az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának Felsőfokú Holokausztkutató Központja levélben fordult Orbán Viktorhoz, kifogásolva a nemrégiben felavatott Horthy-emlékműveket. Az iromány tartalmát az aláírók nevében anno Paul Shapiro, felsőfokú holokausztkutató ismertette a szélesebb nyilvánossággal: „levelünkben egyrészt azt kértük, hogy a magyar kormány állítsa le a Horthy-emlékmű avatásokat, másrészt pedig távolítsa el a már felavatottakat. Továbbá felszólítottuk a magyar kormányt, hogy a stabil parlamenti többségére építve, fogadjon el törvényt arról, hogy Magyarországon a holokauszt időszakának gyilkosai ne kaphassanak emlékművet”.

A zsidók levelére természetesen válasz is született, melyet Martonyi János külügyminiszter, kormányzati zsidó főseggnyaló jegyzett. A váladékozás már július 18-án elküldésre került, de annak tartalma csak az elmúlt napokban került ki a magyar hírportálokra. Hogy miért e késlekedés, egyelőre még nem derült ki, de az kétség kívül megállapítható, hogy a válaszlevél, mondjuk úgy igazán beszédes. Mert az maga a gátlástalan megfelelni vágyás mintapéldánya, ami pontosan és részletekbe menően kirajzolja egy szolgalelkű kormányzat portréját.

Martonyi ugyanis ahelyett, hogy egyszerűen visszautasította volna a pofátlan utasítgatást, véget nem érő magyarázkodásba bonyolódott, és hosszasan ecsetelni kezdte, hogy a kormány mi mindenben kíván megfelelni a cionista érdekeknek: „a magyarok feltétel nélkül elkötelezettek a kisebbségek védelme mellett, a gyűlölet-bűncselekmények törvényi szabályozása a világon az egyik legszigorúbb, és a Velencei Bizottság nemrégiben állapította meg, hogy a kisebbségek jogairól rendelkező magyar jogszabály a lehető legteljesebb védelmet nyújtja, amelyet a nemzetközi szerződések előirányoznak”. Aztán, hogy egy szemernyi kétségünk se maradjon afelől, hogy ki hol áll, a ”magyar” külügyminiszter határozottan kijelentette: „a kormánynak nem áll szándékában Horthy Miklós rehabilitálása”.

De ezzel a térden csúszás, a megalázkodás még nem ért véget. Martonyi válaszlevelében innentől ugyanis egy új dimenzióba helyezte a hazaárulás fogalmát, miután bevezette a magyar társadalomra nézve a ”mi” és az ”ők” felosztást: „a kormány történelmi küldetése a szélsőjobboldali mozgalmak megerősödésének megakadályozása, ami óriási feladat. A szélsőségesek a közös ellenségeink. Ezért minden olyan állítás, amely szerint a kormány elnézi a szélsőjobboldali pártok akcióit, vagy valamilyen módon rehabilitálni akarja a vitatott történelmi alakokat, hamis, sőt rosszindulatú”.

Igen, jól érti mindenki.

Martonyi szemszögéből nézve vannak a ”mi”, azaz a magyar kormány és a zsidók, akiknek a magyar társadalmon belül vannak „közös ellenségei”. Ezek lennének Martonyi szavaival élve az ”ők”. Vagyis mi, magyarok, milliós nagyságrendben, akik elutasítjuk a zsidó térhódítást, a cionista érdekek kiszolgálását. A mi megerősödésünk, a mi szemnyitogatásunk megakadályozása immár deklaráltan is a magyar kormány „történelmi küldetése”.

Azt hiszem ezen nincs mit tovább elemezgetni. Martonyi szavai egyértelműek és félreérthetetlenek.

A gyanútlan szemlélődőben pedig, miután jól kikurvaanyázta magát, már csak egyetlen egy kérdés motoszkál: Vajon mikor lesz ennek az országnak végre olyan kormánya, amelyiknek az lesz a történelmi küldetése, hogy a magyar nemzet, a magyar emberek érdekeit képviselje bel- és külföldön egyaránt?