50 éve kezdtek neki a berlini Fal építésének. Ebből az alkalomból Florian Geyer egy korábbi cikkével emlékezik portálunk.
A második világháború, tisztességesebb nevén az európai honvédő háború lezárása – akárcsak az első világégés vége – nem hozta meg a szabadságot az európai népeknek. Kontinensünk keleti felét a kommunista diktátorok karmai közé taszították azok a nyugati hatalmak, melyek Európa szabadabb felét aztán a kamat és a pénz fegyverével gyűrték le. A Fal és a kettéosztott Berlin majd' egy fél évszázadon át hűen tükrözte, hogy miért is kellett Hitlert legyőzni. Míg a fejlettebb nyugatiak a diktatúra rejtettebb módszereit nem átlátva kerültek a szellemileg lezüllesztettek táborába, addig Keleten megvalósult Orwell 1984-e, az állam, amely totális kontroll alatt tartja alattvalóit.
1990 október 3-án azonban egy pillanatig úgy tűnt, hogy Berlin és a két Németország egyesülésével újraéled a nemzetek szabad Európája. Nem így lett, s bár ennek okait most nem taglaljuk részletesebben, az alábbi virtuális kiállítással ismertetjük meg olvasóinkkal, hogy mi is volt az a Fal, hogy jutottunk el a felépítéséig, majd miként omlott le a többezer éves európai kultúra szégyenépítménye.
Hitler, hogy ne kerülhessen élve a szovjetek kezére, öngyilkosságot követ el bunkerében. Keitel aláírja Németország feltétel nélküli kapitulációját, ezzel a Harmadik Birodalom átmenetileg legyőzetik. A koncon marakodó szövetségesek hűek maradnak az első világháborús szokásaikhoz, és „győzelmükkel” elvetik egy újabb – ezúttal „csak” hideg háborúnak nevezett – konfliktus magvait.
Keitel aláírja Németország kapitulációját
1945. július 17. és augusztus 2. között Potsdamban találkozik a három „győztes”:. Truman amerikai, Churchill angol és Sztálin szovjet diktátorok visszaállítják a háború előtti határokat, és gyakorlatilag elismerik a németek kiűzését a lengyel, cseh, magyar és román területekről. A három vezér között már ekkor megjelennek az ellentétek, nem tudnak megállapodni a még megmaradt német ipari létesítmények leszerelésében és elosztásában.
Zsákmányállatok: Churchill, Truman és Sztálin
Ahogy az Magyarországon is történt, szovjet recept szerint bedarálják a német szocdemeket, így aztán semmi sem áll a német kommunisták útjába, hogy állampárttá válhassanak. Wilhelm Pieck bekebelezi Otto Grotewohl szocdempártját.
A szocdem Otto Grotewohl kapitulál a komcsi Wilhelm Pieck előtt
1949 október 7.: A kommunista Wilhelm Pieck államfő lesz, a szocdem Otto Grotewohl pedig miniszterelnök – mindez Berlin szovjetek által megszállt részében. Így születik meg a második német állam, az NDK.
Megszületik az NDK
1952. május 27.: A szovjetek kelet-német bábállama lezárja határait, elkezdik építeni a Berlinen kívül eső fal részeit. Akik a demarkációs vonal öt kilométeres körzetében laktak, azokat erőszakkal kiköltöztetik a „Aktion Ungeziefer” fedőnevű akció keretében.
Az NDK lezárja a határait
Konrad Adeauer, a szövetségi németek kancellárja és az izraeli külügyminiszter aláírják a luxemburgi szerződést, amit a kor újságírói a történelem legnagyobb kárpótlásának neveznek. A németektől kicsikart 3,5 milliárd márkára igencsak szüksége van a fiatal Izraelnek, megalapozni a palesztin nők és gyerekek elleni háborúját. Néhány zsidó hangosan tiltakozik ez ellen, mondván nem lenne szabad a „véres pénzt” elfogadni. Természetesen, Izrael figyelemre sem méltatja őket. A németek sem adják be könnyen a derekukat, a szerződés ratifikálása alig pár fős többség szavazatával történik meg, számos konzervatív képviselő visszautasítja az Izraelnek fizetendő sarcot. A szerződés azonban életbe lép, a zsidók megkezdik az európai nemzetállamok pénzpiaca feletti uralmuk visszaszerzéséért a harcot, hogy mi lett a vége, azt ma mindannyian tudjuk és érezzük.
A luxemburgi szerződés: aláírása óta fizet Izraelnek Németország a holomese miatt
1953 június 17.-én felkelés tör ki Kelet-Németországban. A híradások szerint fél- és egymillió fő közötti tüntető tömeget a szovjet csapatok és a kommunista rendőrállatok kíméletlenül szétverik. A kelet-német hivatalos jelentések 29, míg a nyugatiak 500 halálos áldozatot tartanak számon. A mai napig összesen 55 halálesetet sikerült bizonyítani.
Felkelés az NDK-ban
A nyugati irányba 1961. augusztus 13-ig nyitott határ egyre több fejfájást okoz a kommunista apparátusnak. Csak július folyamán több mint 30 ezren szöknek át Nyugatra. Az augusztus 12-éről 13-ára virradó éjszaka az NDK lezárja a határokat, és elkezdik építeni a berlini falat. A kommunista rezsim bezárja saját polgárait.
Alig pár nappal később, augusztus 22-én megvan a Fal első áldozata. Egy berlini asszony (59 éves), a Bernauer utca 48. szám alatti lakásának az ablakából, a harmadik emeletről át akar ugrani a szemközti járdáig, ami már Berlin nyugati részéhez tartozik. Előzőleg matracokat dobál ki, hogy legyen ami felfogja az esést, ám az ugrást elvéti és halálra zúzza magát a fal karimáján. Ida Siekmann emlékét egy tábla őrzi – mind a mai napig.
A fal első áldozatának az emlékére
Egy forró októberi nap, 1961-ben. Az amerikai tankok megindulnak a keleti irányba, átkelnek a Checkpoint Charlie-n, mivel előzőleg néhány amerikai tisztnek megtiltották, hogy belépjen a kommunista részbe. Pár perc múlva szovjet tankokkal találják szembe magukat és 50 méteres távolságra egymástól farkasszemet néznek. Tizenhat órányi erőfitogtatás után, mindkét fél visszavonul. Az amerikai külügyér szerint szerencse, hogy nem tört ki az atomháború.
Erőpróba Berlinben (1961)
1963. június 26.: Kennedy elnök Berlinbe látogat, ahol elmondja híres beszédét amivel a fallal körülzárt Berlint a nyugati szabadság szimbólumává emeli. „Ich bin ein Berliner” - mondja a jóindulatú, ám később meggyilkolt elnök.
Kennedy Berlinben
A Fal utolsó áldozata egy bátor fiatalember, aki hőlégballonnal kívánt átkelni Berlin nyugati részébe, ám a kísérlet sikertelenségéért életével fizetett. Előzőleg egy német fiatalembert hátba lőttek, aki megpróbált átmászni a falon. A Fal áldozatainak száma mai napig vita tárgyát képezi, mint az egyéb kommunista bűnök bármelyike. Legkevesebb ezer embert öltek meg a német-német határon.
A fal "áldozatszámlálója"
Ami már jelezte a sötét jövőt, de sokan még nem láttuk akkoriban. Horn Gyula, akkori külügyér és osztrák kollégája, Alois Mock átvágják a magyar-osztrák határon húzódó szögesdrótot. Horn Gyula évtizedekig elél az itt megszerzett politikai tőkéjéből, az '56-ban játszott szerepéért soha nem vonják felelősségre. Igaz, az új rendszer élén is saját elvtársai állnak. Az ember, aki előre látta a kommunizmus szükségszerű bukását, felidézte magában a zsidó leckét: ha valamit nem tudsz megakadályozni, állj az élére.
Amit nem tudsz megakadályozni, állj az élére!
Pufajkás Gyula épp megfogadja e tanácsot.
A „hétfői tüntetések” kezdete. A lipcsei Szent Miklós templom előtti téren, 1989 szeptember negyedikén mintegy ezren tüntetnek. Ettől kezdve minden hétfőn demonstrálnak itt, a tüntetők száma egyre nő. Alig több mint egy hónappal később, már 120 ezer fő kiabálja: „erőszak nélkül” és „mi vagyunk a nép”. A karhatalom nem avatkozik közbe. A korszakot feldolgozó, nemrég megjelent nagysikerű német játékfilm is ezt a címet választotta: „Wir sind das Volk”.
Tüntetés Leipzigban
1989. szeptember 30. - a tömeges exodus napja. Legkevesebb négyezer kelet-német zsúfolódik össze a prágai nyugat-német nagykövetségen, menedékjogot követelve maguknak. Hans-Dietrich Genscher kihirdeti, hogy mindenkinek megengedik a szabad kivándorlást. A keletiek ellepik a szocialista blokk országaiban található nagykövetségeket, az NDK az utolsókat rúgja.
Németek a prágai nagykövetségen
1989. november 9. - történelem: a Fal megnyílik. A keleti vörös rezsim egy képviselője kijelenti, hogy azonnal megadják a távozni kívánók számára a vízumot. Berliniek ezrei tódulnak a fal átkelőként szolgáló kapuihoz, ahol némi tétovázás után megnyitják a határt. Tömegesen kelnek át azon az estén Nyugatra a németek, családtagok, távolabbi és közelebbi rokonok, barátok láthatják újra egymást. A hatás leírhatatlan, Berlin polgármestere szerint „a német nép ma a világon a legboldogabb”
Egy rémálom vége: megnyílik a fal
Gorbacsov közel áll ahhoz, hogy elveszítse Moszkva feletti uralmát, Bonn újabb márkahitelekkel segíti ki az orosz vezért. Gorbacsov kaukázusi vadászházában Kohl kancellár aztán eléri azt, ami addig lehetetlennek tűnt: Németország visszaszerzi teljes függetlenségét, legalábbis papíron és a NATO-tagsága elé sem gördítenek akadályt. Moszkva azonban nem adja ingyen jóindulatát, a németek 63 milliárd márkát adnak Oroszországnak, többek között olyan címen, hogy az építhessen lakásokat a volt NDK területéről hazamenő szovjet katonáknak. (Kis kiegészítés: Gorbacsov nem sokkal később csakugyan elveszti hatalmát, tegyük hozzá: a német egység támogatásával valamint Rudolf Hessnek, a spandaui remete néven is ismert, Hitler egykori helyettesének a tervezett szabadon engedésével igencsak magára haragította az angolszász dominanciáért aggódó, és nem mellékesen németgyűlölő Margaret Thachert)
Kohl és Gorbacsov
1990. október 3. Németország, 45 évnyi kettészakítás után újra egyesül.
Az első közös ünnep: 1990. október 3.
Ami eddig történt, az már történelem. Ami ezután, az is. Hogy mi, magyarok miért nem éltünk a számtalan lehetőséggel, hogy egyesítsük területeinket, hogy miért jutottunk oda, hogy a szovjetbolsevizmust felváltotta a judaista bankokrácia és csak nüansznyi különbségek vannak a két korszak között, az nem e cikk feladata elemezni. A németek ma szintén a judaista gazdaság átkaitól szenvednek, az agymosás ott már szinte tökéletes eredményt ért el, elég ha megnézzük, hogy milyen sikere volt az egykori kelet-német utódpárt mai változatáénak, a Die Linke-nek. Európa ébredése még várat magára, ám mint a fenti képek is bizonyítják, nem csak sikertelenség várhat egy nemzetre, ha megküzd saját céljaiért!
(Írta és szerkesztette: Florian Geyer, képek: saját anyag és Szabad Európa Rádió, Deutsche Welle archívuma)
Kapcsolódó hírek:
Köves Slomóék Izraelben folytatták az antimagyar szervezkedést - külön dicséretet kaptak a Kuruc-ellenes fellépésért
Ez a "magyar" sajtószabadság: dokumentumokkal alátámasztott Kuruc-cikket akar eltüntetni az ügyészség, mert a zsidóknak nem tetszik az Auschwitz-hazugság leleplezése
Magyargyalázás és istenkáromlás, avagy ízelítő a szabadelvű humor legújabb terméseiből
Franciaországi zsidók tízezreit "menekítik" Izraelbe - a "mieinket" se hagyják itt, hiszen köztudottan dühöng az antiszemitizmus!