Közismert, hogy a balkáni ország nem tartozik a legmódosabb államok közé és gazdasági szempontból is ezer sebből vérzik. A válság vesztesének számító ország vezetése, dacolva a társadalmi elégedetlenséggel, úgy döntött, hogy 400 db amerikai Abrams páncélost állít a kék-fehér lobogó alá.

Minden bizonnyal hidegzuhanyként hatott a biztonságpolitikai szakemberekre a görög vezetés döntése az amerikai acélszörnyek rendszeresítéséről. A négyszáz harckocsi a jelenlegi 1263 darabos állományt (170 Leopard 2A6, 183 Leopard 2A4, 520 Leopard 1A5 és 390 M48A5) „egészíti ki”. Athén igazán csábító ajánlatot kapott a jenkiktől, ugyanis a harckocsikat darabonként 50-150 ezer dollárért (kb. 11-33 millió Ft) kaphatják meg, felszereléstől függően. Természetesen használt lánctalpasokról van szó, amelyek modernizációra szorulnak, ami kb. félmillió plusz beruházást jelent darabonként. Az amerikai páncélos exportváltozatait a megrendelő igényeinek megfelelően átszabhatják, ám egyik külföldre szánt Abrams sem rendelkezik gyengített uránt tartalmazó vérttel. Ennek ellenére így is ütőképes páncélosállományhoz juthatnak a hellének.

A görögök rögtön a közepébe csaptak és az új páncélosokat már jövőre hadrendbe állítják, amelyek a tervek szerint 23 éven keresztül maradnának aktív állományban. A jenki acélszörnyek döntő többsége a félszigeten teljesít majd szolgálatot, de a nagyobb szigetekre is kerülnek majd belőlük. A vízzel körülvett területeken Leopard 1 A5-ösök alkotják a páncélosállomány gerincét, így ezek felváltása, vagy inkább új típusokkal való megerősítése már időszerű.

Athén 2005-ben már kötött egy hasonló kaliberű üzletet a németekkel, melynek keretében a Bundeswehr tartalékából 270 millió euróért, összesen 333 db – használt - Leopard (183 Leopard 2A4 és 150 Leopard 1A5) került a Balkán legdélebben fekvő országába. Ezt megelőzően, 2003-ban, szintén a germánokkal üzleteltek, 170 db Leopard 2A6-ost vettek – görög igény szerint átvarrva -, melyből 140 darabot Görögországban gyártottak le.

A görögök jobban jártak volna, ha megmaradnak a német típus beszerzésénél, mert így nagyjából egységes állományuk lett volna a sokak által a világ legjobbjának tartott acélszörnyből. Lehet, hogy borsosabb áron tudták volna beszerezni a német típust, ám így nem kellett volna teljesen új technikai, logisztikai és kiképzési hátteret felépíteniük, mely jelentősen megdobja a kiadásokat.

Biztonságpolitikai aggályok

A hellének páncéloserejének ily mértékű felturbózása biztonságpolitikai aggályokat vet fel sok szakértőben, ugyanis teljesen felboríthatja a térség egyébként sem stabilitásáról ismert egyensúlyát. Az új harckocsikat nem titkoltan a török fenyegetés feltartóztatása okán helyezik a nagyobb területű égei-tengeri szigetekre is (pl. Leszbosz, Szamosz). Egyelőre Ankara nem kommentálta az eseményeket, bár minden bizonnyal felkapták a fejüket a hír hallatán, mivel az említett szigetek szinte karnyújtásnyi távolságra vannak hozzájuk.

Közismert, hogy a törököknek az Égei-tenger szigetei miatt is határvitái vannak a görögökkel, ám eddig rendre csak a légierők gépei kakaskodtak a légtérben. A hellén lépés hátterében az is állhat, hogy néhány hónappal ezelőtt a törökök bejelentették, hogy nemcsak újabb Leopard 2-eseket vásárolnak a németektől, hanem azokat jelentős átalakítással maguk is gyártani fogják Altay néven(bővebb információk a kapcsolódó linkekben – a szerk.),ez pedig a szárazföldi erőket tekintve előnyhöz juttatja Bizánc birtoklóit.

Elgondolkodtató a kérdés, hogy vajon a görög vezetés mire készül, amiért 2012-ben már hadrendbe állítja a négyszáz amerikai acélszörnyet. Megdöbbentő, de érthető is lenne, ha egy esetleges erőfitogtatással vagy még inkább egy háborúval próbálná enyhíteni a gazdasági nehézségeit és a társadalmi elégedetlenséget. Több példa is volt már erre a világtörténelemben; 1982-ben az argentin vezetés szintén a társadalmi feszültségeinek enyhítése miatt indította meg offenzíváját a Falkland-szigetek ellen.

Egy lehetséges háború koreográfiája

Nos, ha egy háborún töri fejét Athén, akkor két olyan ellenség jöhet szóba, amelyek ellen épkézláb jogalapot formálhat. Az egyik Macedónia, a másik pedig Törökország. Bár kevésbé ismert tény, de az előző állammal szemben is területi követeléseik vannak, sőt olyan hangok is megjelennek, amely Macedónia létét is megkérdőjelezik és azt szakadár területnek tartják. A törökökkel vívott harcokra viszont már jelentősen nagyobb az esély, "európaiság" ide vagy oda. A két ország közötti lappangó feszültség 1974-ben háborúvá eszkalálódott, a háborús ok akkor Ciprus volt.

Ha megnézzük a két ország haderejét, akkor látható, hogy a görögök némileg hátrányban vannak, ami az idő teltével egyre nagyobb szintű fegyveripari lemaradást jelent Ankarával szemben. A törökök páncélosokat tekintve két és félszeres, tüzérség tekintetében kétszeres fölényt élveznek. Légierejük szénája is jobban áll, mert 156 görög F-16-ossal szemben 220 török Falcon van. haditengerészete is erősebb Ankarának, mert több tengeralattjárót, fregatott és rombolót tud felvonultatni. A teljes haderő állománya a görögöknél 177 ezer fő, amíg a törököknél 622 ezer, nem számítva a tartalékosokat. Sokat elárul az is, hogy Törökország évente több, mint 12 milliárd dollárt költ fegyverkezésre, addig a görögöknél alig haladja meg a hét milliárdot.

Jogos kérdés, hogy a két ország közötti fegyveres összecsapásokat mennyire tolerálná a NATO, vagy éppen az Európai Unió? Az előző szervezet, az 1974-es konfliktust sem tudta megakadályozni, ráadásul akkor még korántsem kellett olyan mértékű gondokkal megküzdenie, mint most (hiába volt még Szovjetunió). Az EU hozzáállását viszont teljesen más szemüvegen keresztül kell szemlélni. Egy „belháború”, amely nem húzódik el túlságosan hosszú ideig, kifejezetten jót tenne az összeurópai – és persze az amerikai – gazdaságnak, nem is beszélve a harcászati tapasztalatszerzésről (pl. Leopard vs. Abrams). Ez utóbbi azért is fontos, mert pl. Irán komolyabb haditechnikával rendelkezik - pl. mint Irak -, így a NATO, szinte fotelben ülve nézheti, miként is csapnak össze a nyugati harceszközök.

A két leendő hadviselő haderejének felszerelésének és fegyverzetének jelentős része európai vagy amerikai, amit pótolni kell, a járművekhez alkatrészek is kellenek stb. Továbbá, iszonyatos mennyiségű üzemanyag is elfogy még egy rövid ideig tartó konfliktus esetén is, ez pedig az olajipari cégek számára jelent milliókat. Arra nagyon kicsi esély mutatkozik, hogy akármelyikük is megpróbálkozzon egy komolyabb szárazföldi offenzívával a másik ország területén. Ezzel szemben az égei-tengeri szigetek – és környékük – akár mészárszékké is változhatnak, sőt arra is számítani lehet, hogy légicsapásokat mérnek egymásra.

Athén már határozottan tagad

Nyilvánvalóan a görögök is rájöttek arra, hogy a hadseregük ekkora mértékű megerősítésének kiteregetése nem volt okos ötlet. Október 11-én, a Der Spiegel német sajtóorgánum világhálós oldalának a görög védelmi minisztérium sietve elmondta, hogy nem fogják megvenni az amerikai harckocsikat. Az indokot az ismert gazdasági nehézségekre alapozták. Az amerikaiakkal hivatalosan mégis nyélbeütnek egy üzletet, ami húsz darab AAV7A1-es típusú páncélos megvételéről szól, mely szám később akár százra is emelkedhet. Mindenesetre a görög harckocsik egy részének lecserélése már esedékes, így a téma nincs végleg elvetve.

(HTKA, Háború Művészete nyomán Szent Korona Rádió)

• Új harckocsi született „Európában”
• Tíz év múlva lecserélődik az orosz harckocsik döntő többsége
• Láthatlan harckocsikat fejlesztettek az angolok
• Német Leopárd 2 harckocsikat vásárolnánk?
• Vége a nyugati harckocsik fölényének?
• Visszaköveteli trónját a német harckocsigyártás
• Beatrix királynőnek egyetlen harckocsija sem marad
• Üzemanyagcellás amerikai páncélos
• Megint kakaskodtak a török és a hellén vadászgépek