Osztrák bajtársaink megkértek, írjunk pár sort erről az immár ötven éve hozzájuk települt - bár senki által nem hívott -, és az ő közéletüket is mérgező zsidóról. Elöljáróban meg is jegyezzük, hogy Lendvai se nem német, se nem magyar, hanem valami egészen különleges genetikai koktél, amelyet inkább a 'világpolgár' meghatározással szokás jellemezni...

Paul Lendvai 1929-ben született Budapesten. Újságíróként a Kossuth Népe, a Szabad Nép (a mai Népszabadság jogelődje) és az MTI munkatársaként dolgozott, ám 1953-ban internálták. Tudnunk kell azonban, hogy az ötvenes évek elején a szinte kizárólag zsidókból álló, magyarországi szovjetbarát kommunisták, akiket röviden csak cion-bolsevistáknak nevezünk, nemcsak hazafiakat és magyarokat internáltak, hanem a „magukfajták” közül is azokat a díszpéldányokat, akik veszélyt jelenthettek hatalmukra. A zsidó Rákosi Mátyás például maga is szabadkőműves volt, de mégis üldözte a páholy-tagokat, mivel rájött mekkora hatalmat képvisel a szervezetük. (Így került a recski munkatáborba a szintén zsidó és szabadkőműves Faludi György is.) Sztálin halála és Rákosi Mátyás félreállítása után, Nagy Imre idejében egy viszonylagos enyhülés következett be, és az internáltak jelentős része hazatérhetett, a munkatáborokat is fölszámolták - ennek hátterére most nem térünk ki az írás terjedelme miatt.

Lendvai a visszatérése után, az Esti Hírlapnál kapott munkát. Majd 1957-ben Bécsbe távozott, és újságíróként folytatta pályafutását - az osztrák rádiónál és televíziónál. Harminc esztendeje már, hogy az Europaische Rundschau főszerkesztője és társkiadója. Munkásságát, vagy inkább szabadkőműves aknamunkáját számos különböző díjjal és kitüntetéssel jutalmazták Ausztriában és Magyarországon egyaránt.

Lendvai fenti életrajzi adatai a szabadkőműves Pallasz-páholy oldaláról származnak, ahol még bővebben is méltatják 'érdemeit', nekünk azonban elég ennyi is belőle. Hasonló a hasonlónak örül – tartja a mondás.

Nemrégiben botrányt kavart és közbeszéd tárgya lett, hogy a Fidesz-kormányhoz közel álló sajtóban támadást intéztek ellene. Bemutatva és levéltári anyagokkal szemléltetve tevékenységét, mely szerint együttműködött a kádári időkben a kommunista államhatalmi szervekkel. Noha ezek nem bizonyítják egyértelműen, hogy a hagyományos módon beszervezett, ügynök személyről van szó, de az iratokat olvasva elénk tárul Lendvai „minden lében kanál” ügyködése, ami nem más, mint a klasszikus „oldás és kötés” szabadkőműves aknamunka. Meglehetősen jól be is határolható az a felforgató szabadkőműves banda, amelyik most is védelmébe veszi, és magyarázgatja bizonyítványát.

Tevékenységét rendkívül károsnak tartjuk (akárcsak fajta- és eszmetársaiét), amely egyaránt érinti a magyar és az osztrák népet, sőt bármelyik európai nemzetet, ahol „világpolgárként” megfordulhat. Nagyjából olyan mértékben tekinthető magyarnak, ahogy németnek, vagy akár franciának, vagyis sehogy. Sőt, kikérjük magunknak, amikor magyarként emlegetik. (Ennyi erővel Fekete Pákó is magyar.) Annyira nem magyar, és annyira nem magyar érdekű tevékenységet folytat, mint a szintén zsidó világfelforgató Soros György, vagy a már a pokol sűrű és forró bugyraiban fortyogó Tom Lantos.

A szem és az arc a lélek tükre, de Lendvai esetében lélekről a legkevésbé sem beszélhetünk, legalábbis magyar lélekről semmiképpen nem. Elég csak ránézni a minden fajta-jelleget magán viselő arcberendezésére, a jóérzésű embert elrettenti ez a visszataszító sátán-pofa. Mivel a Sátán az ő atyja, amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja – így nem adhat mást csak azt, ami az ő lényege.

Elképzelhető, hogy bűneink miatt, bennünket magyarokat az Isten olyan különös módon is büntet, hogy nem elég a közel ötszáz éve tartó megszállásunk és elnyomatásunk, de az ilyen Lendvaik, Sorosok, Lantosok elképesztő számban tenyésztek ki hazánk területén és a világba is szétáradva fejtik ki társadalmakat bomlasztó, ördögi hatásukat. A sors különös fintora, hogy őket rendre magyarként említik mindenhol, ezzel még inkább lejáratva és kigúnyolva szerencsétlen népünket. Nem lehet csodálkozni rajta, ha Magyarországot már Kis-Izraelnek nevezik, melynek fővárosa Judapest, alátámasztva azt, hogy Közép-Európa legnagyobb zsidó ólja Magyarországon van.

Paul Lendvai csak egy közülük, illusztris képviselője a sötétség erőinek, és ha majd követi Tom Lantost, ismét megkönnyebbül a világ.

Nyitrai Frigyes