Négy nappal ezelőtt, miközben megpróbáltam használni a kártyámat az egyik ATM-nél a metróban, arabok támadtak rám. Egy zsúfolt és türelmetlen városban, mint London, a következő eset nem váratlan, de a sértés, amit a fejemhez vágtak, igencsak meglepett. Egy csapat muszlim legidősebb férfitagja, aki a szokásos nevetséges muzulmán maskarában volt, egyenesen a szemembe nézett és egészen tiszta angolsággal mondta, hogy "takarodj az utunkból, te hitetlen rabszolga!"

 Úgy nézett ki, hogy a rám szánt 10 másodpercnél többet töltöttem az automatánál és három termetes férfi félrelökött. Amikor mindezt szóvá tettem, akkor szó szerint lenyomtak a padlóra és elkezdték használni az automatát.

El lehet képzelni, hogy hogyan éreztem magam, miután a saját fővárosomban így megsértettek. Csak nagyon nagy erőfeszítések árán tudtam féken tartani magam, nehogy csináljak valami olyat, amit esetleg később megbánnék.

Mivel tudtam, hogy az egész esetet a metrórendőrség kamerái felvették, ezért három órával később, amikor befejeztem az ügyes-bajos teendőimet, elmentem a Broadway-ra a Közlekedési Rendőrségre, hogy panaszt emeljek. Csak azt nem tudom így utólag, hogy miért is tettem ezt. Nemcsak, hogy senki sem volt hajlandó komolyan venni a "támadási és sértési" panaszomat, még arra sem voltak képesek, hogy egyáltalán belekezdjenek a papírmunkába, arról meg ne is beszéljünk, hogy abszolút nem érdekelte őket, hogy megkeressék és megnézzék a videófelvételeket. Mitöbb, a rendőrtiszt akivel beszéltem azt mondta, hogy "nyeljem le a büszkeségemet" és fogadjam el, mivel - és most szó szerint idézem - "egész egyszerűen rasszista vagy és ne felejtsd el, hogy ez náluk része a kultúrának" (you are just being racist and you have to remember that it's cultural with them).

Ekkor azt mondtam nekik, úgy éreztem, hogy fizikailag bántalmaztak és nagyon örülnék, ha kivizsgálnák a panaszomat. Itt jött el az a pillanat, amikor kezdett tele lenni a hócipőm. Amikor a fentieket ki mertem mondani, a tiszt figyelmeztetett, hogy ha továbbra is bosszantom őket, akkor az 1976-os Faji Kapcsolatok Törvénye (Race Relations Act), valamint a 2000-es kiegészítése alapján, be fognak perelni.

Feladtam. Időnként a visszavonulás hasznosabb, mint a bátorság. De végülis mi a fenét csináljak? Hát nem ők nyertek? A saját hazámban azok a hatalmak kényszerítettek bele a dhimmi (rabszolga) pozícióba, amelyeknek meg kellett volna védeniük.

Dominic

(harcunk.info)