A kódolás története

Ted Pike, a zsidóságról:

Gyűlölet alapú ideológiát gyárt a képmutató gyáva, aki nem meri felvállalni tetteit, hogy ezzel szentesítse, leplezze erőszakosságát és tűzzel-vassal való szerzési törekvéseit. Az ideológiát írásba foglalva sulykolja, eme ideológiának a változatait megpróbálja ráerőltetni a világra. Több neve is van, Tóra, Talmud névvel is illetik.

Nincs még egy olyan képmutató, aljas társaság a népek között, mely ezen ideológia követőihez fogható lenne gonoszságban, erkölcstelenségben és mohóságban. Ha egy népet ilyenek vezetnek és „kódolnak”, akkor ennek a népnek feltétlenül ilyenné kell formálódni.

A kódolás már gyermekkortól kezdődik. Ennek legfontosabb eszköze a tanítás, és kondicionálás. Amikor azt sulykolják a gyermekbe, hogy ő különb, mint mások, akik nem ehhez a csoporthoz tartoznak, megveti majd őket; amikor azt, hogy neki joga van ezek felett uralkodni, és bármit elvenni tőlük, akár az életüket is, akkor gátlástalanná válik, s minden további nélkül átgázol rajtuk; ha azt, hogy ezt eltűrniük elrendeltetés, akkor érzéketlenné és erőszakossá válik. Ha kiölik belőle a jót, akkor gonosszá. S mire felnő, már ez lesz számára a követendő, s utódainak továbbadandó minta.

Mint tudjuk, a nehezebb út az, melyet lélekkel, tisztességgel, a jó követésével járunk be. S akik ebben nőttek fel, azok számára nemcsak elfogadhatatlan és érthetetlen a másik út, de járhatatlan is. Akiket viszont a simább útra készítettek fel, azok megfosztattak a nehéz út sikereitől, szépségétől és nehézségeitől, melyek jobbá tesznek minket, és az e feletti jó érzésétől. Ennek azonban nagy ára van. Az erőszakos vagyonszerzésen alapuló életút nem ad boldogságot, őszinte megbecsülést és tisztelet, a nehéz út követői részéről, helyette utálatot, állandó háborúskodást és megvetést ad. Mert a kétféle út nem csak másféle gyümölcsöket érlel, s különböző jutalmakat oszt megtétele során, hanem legvégül máshová vezet, az egyik a fénybe, míg a másik a pokolba.

A kezdetek.

Egyiptom

József ármánykodása segítségével a zsidók elözönlötték Egyiptom földjét, ahol miután megszerezték a legjobb földeket, ahonnan sikeresen elűzték a korábbi tulajdonosokat, felélték a föld javait és kifosztották az elszegényedő, szolgaságba taszított egyiptomiakat (Kánanán földjét szintúgy) s nem mellékesen bevezették az adó intézményét is.

„És mikor elfogyott a pénz Egyiptom földjéről is, Kánaán földjéről is, egész Egyiptom Józsefhez méne, mondván: Adj nékünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, azért hogy nincs pénz?” Móz. 1, 47.15

Az új fáraó józan helyzetfelismerése következtében véget vetett ennek a dőzsölésnek és fosztogatásnak, és munkára fogta a zsidókat.

Kánaán

Mózes, aki a gyilkolástól sem riadt vissza, visszaélve az egyiptomiak (fáraó és családja) iránta tanúsított jó szándékával, kimenekítette a kemény munkától rettegő zsidókat, de nem ám csak úgy elkullogtak, hanem gazdagon megrakodva, Egyiptomot teljesen kifosztva, vérben gázolva álltak tovább. (Az első zsidó népszámláskor 603 ezer hadra fogható férfit számoltak össze.) Az ezt követő vándorlás és Kánaán földjének elfoglalása sem volt kevésbé vérengző, hisz az útjukba kerülőket megölték, kifosztották, Kánaán népét pedig kiirtották vagy elűzték. (Kánaán a mai Izrael, Palesztina, Jordánia, Libanon területét, Szíria nyugati részét valamint az egyiptomi Sínia-félszigetet foglalta magában.)

„Űzzétek ki akkor a földnek minden lakosát a ti színetek elől, és veszítsétek el minden írott képeiket, és minden ő öntött bálványképeiket is elpusztítsátok, és minden magaslataikat rontsátok el!” Móz. 5,33. 52

„Ha pedig nem űzitek ki annak a földnek lakosait a ti színetek elől, akkor, akiket meghagytok közülük, szálkákká lesznek a ti szemeitekben, és tövisekké a ti oldalaitokban, és ellenségeitek lesznek néktek a földön, amelyen lakoztok.” Móz. 5,33. 55.

Utasított a gyűlölet istene.

És ez, még csak a kezdet volt…

Audie – Mahdi Ibn Husam – Szabad Riport Tudósító Iroda