Ismét nem járt a HÉV, mert ellopták a kábeleket. Felmerül bennünk egy kérdés is, vajon  mi kerül többe, a potyázók kiszűrése, vagy az ilyen rongálások? A rengeteg ellenőrt, meg "metro rendőrt" inkább át kéne irányítani pályamunkára, pályaellenőrzési feladatokra. Eléggé ijesztő, hogy az emberéletek védelme, testi épségük, vagy javaik védelme semmit sem számít a "gazdálkodóknak".

Mert a "kábellopás" persze nem közüzem akadályozása, sem veszélyeztetése (sic), terrorizmus meg pláne nem. Emlékszünk, mikor 2008. október 6-án történt Monorierdőn a vasúti szerencsétlenség több halálos áldozattal, akkor is kábellopás volt előzőleg.

Nem közüzem akadályozása, nem terrorizmus, hiába halt meg több ember. Szimpla kábellopás. Ezzel szemben Budaházyék pukkancs labdái meg terrorizmusnak számítanak. Az uszítás klasszikus formája.

Nos, a kábellopás, súlyos és szándékos veszélyeztetés, ahogy az is az volt, mikor a zsilip ajtó végezte a MÉH-ben. Végül is az árvízkár költsége nem a "gazdálkodót" terhelte, mint ahogy a MAL katasztrófa esetében sem kellett a milliárdos tulajdonosoknak a zsebükbe nyúlni, és nevetséges 10 milliós biztosítással elintézték a felelősség kérdését, és magasról tettek saját tározóik védelmére, és biztonságos kezelésére, karbantartására.

Egy rövid kitérő erejéig megjegyezzük, hogy nemigen hallani a fémfelvásárlók ellenőrzéséről sem. S ez nem is csoda! Olyankor, amikor a kormányzatban ülő politikusok üzlete szenvedhet csorbát emiatt (gondoljunk csak a Veress klánra a Nyírségben). Egyetlen hatóságot sem érdekel az eredete az egészben, vagy darabokban felvásárolt közlekedési tábláknak, műszaki berendezéseknek, szobroknak, s ki tudja még mi mindennek, amiről a vak is látja, hogy nem tisztességes úton került az eladóhoz. De az sem érdekel egyetlen hatóságot sem, hogy a felvásárló cseppet sem finnyás ezek eredetére, s nem szúr szemet, hogy az eladók rendszerint ugyanazok a személyek.

De térjünk vissza a költségekhez. Ha megnézzük egy-egy közszolgáltató számláját, kiderül, hogy a veszteségeiket, és járulékos költségeiket laza mozdulattal szemérmetlen nagyságú összegben betolják a havidíjakba.

Régebben még külön számlasor is volt a veszteség elszámolására. Holott a saját vezetékeiket nem ellenőrzik, épp folyamatos a veszteség.

Naponta láttam, hogy távfűtő csövekből állandóan folyik a forró víz, szökik a gőz, és folyamatosan vandál módon leszedik a csövek fém burkolatát, megsértve a szigetelését. De minek is törődnének ezzel a szolgáltatók, mikor ezeket a költségeket minden további nélkül átháríthatják a lakosságra...

Emellett ténylegesen nem kötelezik őket a saját berendezési tárgyaik védelmére, és rendbentartására, vagy ha van rá szabály, akkor ezt évekig büntetlenül figyelmen kívül hagyhatják. Hisz a kiszabható büntetések, környezeti bírságok mértéke elhanyagolható ahhoz a költségmegtakarításhoz képest, melyet a gondos kezelés, vagy az ehhez szükséges személyzet munkabérén megspórolnak.

Ezen a vonalon továbbtekintve, a törvények sajátos értelmezése a gazdálkodók részéről ugyanígy milliárdok megspórolását jelenti számukra.

Régebben azt tapasztaltam, hogy bizonyos költségek meg nem fizetése hosszú évekig több milliárd megtakarítást jelentett egy cégnek. Ráadásul a vizsgálatkor már csak az eltelt 5 évre visszamenőleg bírságolták őket. Tehát a megelőző években megspórolt költségeket már senki sem kérte számon. A multi nem hülye, pontosan tudta mit csinál, végez is rá számításokat, mennyit takarít meg így, és ezzel szemben mekkora büntetésre számíthat. S mivel bőségesen megtérült a törvényszegése, ezért magasról tett az előírásokra. Az meg a vezetőségből senkit sem érdekelt, hogy a társadalomnak, az államnak ezzel mekkora kárt okozott. Amúgy meg még a bírságot is jól "lealkudták". Tiszta haszon volt a cégnek, és egyértelmű kár a társadalomnak.

Nem véletlen, hogy a legnagyobb környezetszennyező és emberkárosító gazdálkodó cégek is pont ilyen hozzáállással viseltetnek az emberek, és a társadalom biztonságával és javaival szemben. És ezek még szolgáltatásnak, és hasznosnak merik nevezni azt a kártékonyságot, ahogy "dolgoznak".

Ha van terrorizmus, akkor ez az! Alattomos, aljas, és előre megtervezett vegytiszta terrorizmus. Gazdasági terrorizmus.

Tévedés azt hinni, hogy csak az öngyilkos, vagy nem öngyilkos merénylők veszik el az emberek életét, vagyis ez a terrorizmus. Ölni, embereket kiirtani a fenti módon is lehet. Mérgezett környezettel, élelmiszerrel, gyógyszerrel, pocsék szolgáltatással (akár egészségügyi-, akár gazdasági szolgáltatással, vagy akár a rosszul végzett és nem ellenőrzött tevékenységgel). Idetartoznak a multik, - élükön a bankokkal -, az úgynevezett közszolgáltatók és más hasonszőrűek.

Az emberekből kisajtolni az utolsó fillérjüket ilyen-olyan módszerekkel, irreális árakkal, fizetési kötelezettséggel, melynek azt eredményezik, hogy nem marad pénzük egészséges élelemre, önellátó gazdálkodásra, közlekedésre, munkába járásra - és még nagyon sok másra sem -, ugyanilyen terrorizmus. Különösen azt figyelembe véve, hogy ezzel egyidejűleg folyamatosan kényszerítik és befolyásolják őket a "szemét áruk" vásárlására, hitelek felvételére, egy olyan életvitel és életszemlélet sulykolásával, mely nem egyeztethető össze sem hagyományaival, sem a természettel.

Elmondhatjuk, jelenleg az állam a legnagyobb terrorista, mert nemcsak eltűri, de még támogatja is mindezt a maga eszközeivel. Az az állam, az a kormányzat, mely ebbe a csatasorba lépett, és a fenti gazdálkodók szolgálatába állította magát, terrorista, s mint ilyen, megérett a pusztulásra!

Audie – Szabad Riport Tudósító Iroda