(A Jövőnk.info-n megjelent: 2009.11.01.)

A közelmúltban a Jobbik megváltoztatta az alapszabályát, melyben a tagságot kizáró okok között szerepel a korábbi MSZP, SZDSZ vagy MDF tagság, de kikerült közülük a hajdani MSZMP-ben való tagság. A változás élénk nemtetszést váltott ki nemzeti körökben. Csakúgy a Magyarok Szövetsége vezetőjének azon kijelentése, miszerint soraikban baloldali emberek is vannak.

Közöltünk már több válaszlevelet, írást baloldali olvasóink leveleire, melyben a múlt rendszerhez való viszonyukról beszélnek, kiemelve az általuk abból az időből értékesnek számító dolgokat, és megjegyezve egy fontos körülményt: az akkori közösségi életnek, az emberek munkakedvének nem sok köze volt a kommunizmushoz, nem ideológiai alapokon állt. Ezen olvasóink az elvileg ellentétes oldalon való elhelyezkedés (ez a berögződés egyébként egy baromság, ahogy azt lejjebb elemezzük) ellenére egyebek mellett pozitívumként említették, hogy oldalunkon nem találkoztak a más nemzeti médiumokban megszokott köpködéssel és sárdobálással. Ennek két oka van. Egyrészt nem tartjuk taktikusnak és alkalmazandónak az indulati alapokon álló politizálást. Másrészt – vagy talán pont ezért – látjuk, tudjuk és értjük, mi az, ami miatt az emberek egy része nosztalgiával tekint a múltra, magunk pedig elvakultság nélkül igyekszünk elemezni a történelmet.

A szóban forgó kort illetőleg mindenképpen pozitívumként lehet megemlíteni, hogy a magyarok újjáépítették a háborúban lerombolt országot, volt munka, és a magyar munkakedv lehetőséget kapott. Az ember családot vállalhatott, el tudta tartani, még nyaralásra is futotta. A degenerált, kisembert lenéző Horthy-rendszerrel ellentétben az egyszerű munkás megbecsülést kapott. Volt honvédség is, nem neveletlenül hülyegyerekként nőt fel a fiatalember, mint manapság. Igen, közben a rendszer egy gyilkos ideológia istenítését írta elő. Ami azonban a legkevésbé sem fogant meg az emberek lelkében! Akik nosztalgiával gondolnak a Kádár-rendszerre, akár még ha kommunistának gondolják is magukat, általában a legkevesebbet sem tudnak az ideológia mibenlétéről, egyetlen sort nem tudnak idézni Marxtól, sőt egyáltalán nem is érdekli őket. Ők nem az ideológiát élték meg, hanem a hétköznapokat! Ami sokkal különb volt, mint ma!

A végére hagytuk a legfontosabbat, ami az embereket a múlthoz fűzi: a közösség! Amit a mostani rendszer teljesen elvett az emberektől. A múlt rendszereit, lett légyen az nemzetiszocialista vagy kommunista, a közösségi érzés hatotta át. Ennek hiányában a társadalmat átjárja az elhidegülés, a másik lenézése, törtetés, ellenségeskedés, közöny és gyűlölet. Ez az, ami a legjobban hiányzik az embereknek. Épp ezért, jóval többre becsüljük a közösségben gondolkozó, baloldali munkásembert, mint a hedonista-nihilista semmihez nem kötődő szabad polgárt, még ha elől-hátul összetapasztgálja is a kocsiját Nagy-Magyarország matricával.

Nem tartjuk elítélendőnek, ha valaki tagja volt a pártnak, de akár a Munkásőrségnek – mely szintén a közösségi élet egy megnyilvánulása volt, méghozzá egy katonás formában. Tudomásul kell venni, ezek az emberek egyszerű magyar munkások voltak. A kommunizmus bűnei az ideológiai kiagyalóié, a vezetőié és az embertelen végrehajtóké, akinek teljesen mindegy volt, milyen ideológia alatt garázdálkodhatnak. Nekik a néphez, az egyszerű magyar munkásokhoz semmi közük!

Kevesebb megértéssel, de ugyanezt elmondhatjuk a mai pártok tagságáról is. Ha pártpolitizálásban gondolkodunk, teljesen felesleges ilyen kizáró okokkal szelektálni a magyarságot. Akár az MSZP, Fidesz vagy MDF tagjai, butaság azt hinni, hogy tudatosan szolgálnák a rosszat. Ezek a pártok nemzetvesztő úton járnak, vezetőik közönséges bűnözők, és igen, a helyi vezető tagság jó része is törtető, könyöklő, haszonleső érvényesülő. De senki nem gondolja komolyan, hogy az – amúgy csekély számú – párttagságuk tudatos rosszakarók. Egyszerűen rövidlátók, mondhatnánk, hogy döbbenetes módon. De ez természetes tünete a kornak. Mindenesetre velük szemben a megértésünk jóval kisebb. Ahogy nem tartjuk elfogadhatónak azt sem, hogy valaki Balónéra szavazzon.

Pártpolitizálást nem folytatunk, így ez a kérdés számunkra gyakorlati jelentőséggel nem bír. Ezen pártok tagjai a legritkább esetben gondolkodnak közösségben. Ellentétben a fent említett, ’baloldali’ emberekkel.

A történéseket elemezve érdemes még egy dolgot megjegyezni: fent ismertetett meglátásainkat igazolja többek között, hogy a hajdani Szovjetunió utódja, Oroszország és a nevében ma is kommunista Kína a világ legkeresztényibb és kifejezetten nemzetiszocialista jelleget felmutató hatalmai. Magyarországi viszonylatban pedig azt tartjuk érdemesnek megjegyezni: a Thürmer-féle Kommunista Munkáspárt megállapításai sokkalta közelebb járnak az igazsághoz, mint némely nemzeti szervezeté.

Azt is tudni kell, hogy a polgári rendszer bukása után felálló új társadalmi rend erősen szociális jellegű lesz.

Fentieken lehet megbotránkozni, attól ezek tények maradnak. És ezt azok jelentik ki, akikről a politikai elemzők vészharangjai azt hirdetik: az igazi szélsőjobb még csak most fog felbukkanni. Ez az erő pedig közösségben gondolkodik. Mert az ország nem jobb- és baloldalból áll. Hanem emberekből. Magyarokból. A kérdésünk: akarsz-e országot, hazát? Akarsz-e jövőt, magadnak, gyermekeidnek? Kész vagy dolgozni és harcolni érte?

Bükkfalvi Roland – Jövőnk.info