Sokszor, sok embertől hallottam már: hogy ha eljön az ideje fegyvert fog, és elkergeti azokat, akik nyomorgatják az ország népét, és őt magát. Rendben, szóban annyira nem is hangzik rosszul. Az ördög viszont a részletekben bújik meg. Ilyenkor pár egyszerű kérdést szoktam feltenni az elképzeléséből kiindulva:

- Addig mit teszel?

Nem értik a kérdést, nem látják értelmét politikai tevékenységnek, tájékozódásnak, fizikai felkészülésnek. Ha ritka esetben úgy tűnik, részben látják, az inkább a ló túlsó oldala, mert vagy választási-párthívőhöz vagy szimplán 'tüntetőhöz' van szerencsém - komoly, gyakorlati szempontból ez a fajta aktivitás majdnem ugyanannyit ér, mint az inaktivitás. Ha valaki nem érti, hogy ugyan miért érne annyit, szívesen kifejtem a következő alkalommal.

- Mit fogsz csinálni egyedül?

Nem gondolnak bele, hogy az ember egyedül nem ér semmit, hamar elbukik. Nézzen szét maga körül, ugyan kire bízná rá az életét? És ki lehet az, akiben biztos, hogy nem árulja el őt?

- Tudod majd hogyan kell használni a fegyvered, és hogy ki van a jó, és ki a rossz oldalon, és kire kell lőni, és kire nem, ki akar rosszat, és ki akar jót?

Erre általában már csak hallgatás a válasz.

Ennek ellenére mindenki nagyon meg van elégedve önmagával, nem érzi szükségét utánanézni semminek. Van egy véleménye, amit szeret elmondani - és ennyivel be van fejezve. Viszont ez a hozzáállás előrevetíti egy olyan jövőbeli kaotikus állapot lehetőségét, amikor azok, akik nem a pincékben kuporognak majd, óriási káoszt okozhatnak az országban. Akár nemzeti jelszavak nevében is. A 2006-os és azt követő utcai események tanulságos példát mutattak, képzeljük el ezt egy-két nagyságrenddel nagyobb változatban, és durvább körülmények között.

Nemzeti radikális szervezetekkel ellentétben minket most nem fenyeget az a veszély, hogy a - mindenkinél mindent jobban tudó emberek - tömegesen elkezdenének jelentkezni. Hiszen itt dolgozni kell, és nem az a mérték, hogy ki hogyan tud helyezkedni, illetve kinek van a legnagyobb hangja az összes közül. A lusták, akik még közösségbe sem vágynak, és nem akarnak tenni semmit - esetleg szavazni, nos ők értelemszerűen eleve kiestek.

A végkifejletet tekintve: akármi is lesz, békés vagy éles átmenet, és ezek lassan vagy gyorsan történnek: szervezett, fegyelmezett, képzett és irányítható csapatokkal szemben a céltalan pusztításnak, és az egyének önzésének sok esélye nem lesz. Most még lehet össze-vissza beszélni, és lég-boxolni, szitkozódni, fenyegetőzni. Élvezze ki most amíg teheti, aki ennyire komolytalan. A vizsga napja nagyon valószínű, hogy meglehetősen közeleg.

Vésztői Gyula – Jövőnk.info