Egy hétre rá, hogy megalakult a Gárda Szövetség, a Jobbik megint kevert egyet az általa generált kulimászon.

Vona három évvel ezelőtt, a korabeli „vándorsólyom” munkáját mintául véve meghirdette a Magyar Gárdát. A létrejövő alakulatnak aztán semmi köze nem lett a meghirdetett ifjúsági mozgalomhoz, hanem masírozó operetthadsereget csináltak belőle, hogy a cigánykérdést tovább gerjesztve, parlamentbe juttassa a hullámokat meglovagoló józsidós pártot.

Aztán a feleslegessé vált segédszervezet kegyvesztett lett, nem volt többet szükség rájuk. A cél – a parlament – elérve, jöhetnek a „nagyok”… Pont úgy cserbe lettek hagyva, mint Szimáék, vagy a letagadott nemzeti radikálisok. A „szívüknek kedves gyermek” mellet korábban sem álltak ki, ha néhány szavazat volt a másik serpenyőben. A szakadások, botrányok ellen semmit nem tettek, a választás után pedig hamar híre ment, hogy eleresztik a Gárdát, vagy – hivatalosan is kimondva – „más tevékenységi kört kap”.

Azonban idővel kiderült, hogy a parlamenti érvényesülés nem működik, a párt népszerűsége csökken. Vissza kellene hát menni az utcára… Ehhez pedig jól jönne megint a Gárda! A próbálkozások azonban kudarcot vallottak. Korábban az Új Magyar Gárdát szintén letiltotta a hatalom, a Magyar Nemzeti Gárda pedig koránt sem hozta a várt érdeklődést, újbóli fellendülést. Nem is hozhatta, sem a párt által okozott csalódás, de főleg a miatt a trauma miatt, ami a rengeteg jó szándékú, tenni akaró fiatalt érte a Magyar Gárda előre programozott szétbomlása kapcsán (nem volt szükség milliárdok ráköltésére), ami egy életre elvette a kedvüket minden közösségi tevékenységtől.

A Jobbiknál maradt gárdarészt tehát tovább bomlott és sorvadt. Újabb botrányok, újabb szakadások. Amit a párt még támogatott is, talán az újabb botrányt is maga generálta. Egyszeriben aztán „újra kellett szervezni” a Gárdát, új főkapitány, csinnadratta, miegyéb.

Egy héttel korábban… A szétszakadt gárdarészek hosszas egyeztetések után végre asztalhoz ülnek. Az egyeztetés rendben zajlik, vitázás és szétszéledés helyett megegyezés születik. Létrejön a Gárda Szövetség, első lépéseként az egyesülésnek. Annyi torzsalkodás, százfelé szakadás és ellenségeskedés után valami történik, az egység útjára lépnek az érintettek. A bejelentést mindenki örömmel fogadja – majdnem mindenki… Rákövetkező héten Vona bejelenti az Új Magyar Gárda újjászervezését és új főkapitány választását (akinek személyéről már a választás előtt döntöttek).

A dolog már csak azért is érdekes, mert a „Jobbik gárdája” eddig is megvolt. Létezett, működött, volt főkapitánya is. Miután az Új Magyar Gárdát a hatalom szintén betiltotta, ahelyett hozták létre a Magyar Nemzeti Gárdát, ez köztudott.

Most valamiért, egy meglehetősen szabadon értelmezett bírósági ítéletre hivatkozva (mely nem a szervezetet rehabilitálta, csupán három gárdistát mentett fel), az Új Magyar Gárdát szervezik újjá. Ami teljesen érthetetlen, annak a függvényében, hogy a szintén általuk meghirdetett Nemzeti Gárda létezik.

A MNG vezetőjéről, Ináncsiról még csak azt sem lehet mondani, hogy Jobbik-ellenes lenne, de még csak azzal sem vádolható, hogy hungarista. Bár a Gárda Szövetség vezetői közül egyedül, de ő még bízik a Jobbikban. Úgy tűnik azonban, Vonáéknak ez kevés. Ha eddig az „Őrzők” mellett a másik fő vonalat „Jobbikos” jelzővel különböztettük meg, akkor most be lehet vezetni a „még Jobbikosabbat”…

Tegyük még hozzá: állítólag a Magyar Gárda független a Jobbiktól. Joggal merül fel a kérdés: mi köze akkor pártnak ahhoz, hogy milyen szervezeti kerettel működik, ki vezeti? Miért Vona dönti el, hogy alkalmas-e a vezető, vagy sem?

„…a Jobbik és a Gárda közötti testvéri kapcsolatot olyan erősnek látom, amelyet nem lehet szétverni.” Nem, mert ha szerveződés megunja a hazudozást és áltatást, vagy egyszerűen csak valóban önálló szeretne lenni (mint ez esetben), akkor egyszerűen alapítanak egy másik gárdát. Nehogy beválthassák az ígéretüket, és számon kérjék a párton az elégtelen parlamenti produkciójukat…

A Gárda Szövetség józanul és taktikusan döntött, amikor meghívták a legújabb, „még Jobbikosabb” gárdát a szervezetbe. Rajtuk nem múlt.

Végül még egy kérdés: milyen érdekek diktálják, hogy véletlenül se lehessen egység?

Bükkfalvi Roland