A cionista Izrael történelme során igazi katonanéppel még soha nem került konfliktusba. Ezért a katonai vezetés által elkészített kiképzési tervek, valamint a vezérkar által kidolgozott stratégiai és taktikai rendszerek az eddigi háborús és polgárháborús tapasztalatokra épülve készültek el. Ezeknek a rendszereknek és terveknek az alaptényezője a brutális, minden szabályt és nemzetközi ajánlást figyelmen kívül hagyó, rendkívül agresszív kezdeti fellépés, és hasonló szellemiségű folytatás. Ez a módszer az alapjaiban békés természetű palesztin néppel szemben eddig sikeresnek bizonyult, csakúgy mint a térség hasonló mentalitású népeivel szemben.

A török nép kemény katonanép, bizonyítja ezt az antant megszállók ronggyá verése az anatóliai tengerparton. A Palesztinának életbevágóan fontos törökországi kikötőkből indított segélyszállítmányokat nem katonaság, hanem az ottani segélyszervezetek aktivistái kísérték, akik alapjában véve békés emberek. Sokan közöttük elég liberális gondolkodásúak. Ugyan ez vonatkozik az európai országokból érkezett aktivistákra is.

Ezt az izraeli politikai vezetés is tudta, és ezért még a legrosszabb álmában sem gondolt azokra az eseményekre, melyek bekövetkeztek. Felesleges és önáltató katonai demonstrációt akartak bemutatni, melynek az erőfitogtatáson kívül a segélyszállítmányokat támogatók megalázása volt a célja. Ez sikerülhetett volna, ha a hajókon helyi (palesztin) személyzet a szállítmány kísérete. A világraszóló botrány másik kiváltó oka, hogy az izraeli vezetés mindenáron bizonyítani akarta erejét. Ez magyarázható azzal, hogy Izrael valóban háborúra készül Irán ellen, és ezért nem engedheti meg azt, hogy közvetlen közelében egy ellenséges gócpont megerősödjön. Az iráni háború kimenetele bizonytalan, és ha Izrael iráni akciója kudarccal végződne, akkor ez olyan harci kedvet ébreszt a gázai palesztinokban, mely ellen akkor már nem lehetne sokat tenni.

Nem számoltak azonban a török nemzetiségű személyzet elszántságával. Nem félemlítette meg ezt a legénységet a harci helikopterek látványa, sem a köteleken csüngő deszantosok érkezése. A művelet parancsnoka pillanatokon belül óriási pácba került. A fedélzetre érkező első deszantosok a kötélről elszakadás pillanatában teljesen kiszolgáltatottak, ha nem fedezik őket. A hajó legénysége nem elmenekült, vagy bamba módon feltartott kézzel várta volna a történet folytatását, hanem minden keze ügyébe került eszközzel ütni kezdte a fedélzetre érkezőket. Teljesen jogosan, hiszen nemzetközi vizeken voltak. A parancsnoknak dönteni kellett. Ha nem ad utasítást a tüzelésre, a török legénység agyonveri az embereit és őt hadbíróság elé állítják, ha viszont tüzet vezényel, óriási lesz a nemzetközi botrány.

Nem tudjuk, hogy kapott-e utasítást a politikai vezetéstől, de akár kapott, akár nem, a felelősség nem őt terheli. Úgy járt el, ahogy minden katonai parancsnoknak el kell járnia, ha az emberei életveszélybe kerülnek. Köztudott az izraeli hadsereg arroganciája és nagyképűsége, de ebben az esetben mindez lényegtelen tényező volt. Minden felelősséget ezért a támadásért az izraeli politikai vezetésnek kell viselnie. Aljas banditatámadás volt, melyet semmiféle magyarázkodással nem lehet kisebbíteni. A szomáliai kalózok kifogástalan úriemberek ezekhez a banditákhoz viszonyítva. Jogos a kérdés: miért nem várták meg, míg a hajók izraeli felségvízre érnek, és akkor a parti őrség a haditengerészet egységeinek fedezete mellett jogosan átvizsgálhatta és visszafordíthatta volna a segélyszállítmányt? A válasz csak az lehet, hogy akkor nincs erőfitogtatás. Nincs reklám, világhírnév. Tudták, hogy a hajókon több tv-riporter és újságíró tartózkodik, megcsinálták volna a hőn óhajtott reklámot az izraeli kommandósok sikeres akciójáról. De nem hírnév, hanem hírhedtség, nem reklám, hanem világbotrány lett az egészből. Kontárok!

Az éhező, gyógyszer nélküli gázai lakosság megsegítésének akadályozása már maga is kimeríti a népirtás bűncselekményét. Betegek halnak meg a kórházakban, 700 ezer gyermek éhezik, a másfél millió palesztin éhhalálra van ítélve. Egy Debrecen nagyságú területre bezárva. Állandó bombázás, tüzérségi csapások, embervadászatok súlyosbítják a helyzetet. Ez a totális blokád, mely sokkal rosszabb, mint a világháborús német munkatáborok voltak.

Népirtás (genocídium), az ENSZ határozatok semmibe vétele, atomfegyverkezés és atomzsarolás, háborús hisztériakeltés, terrortámadások atomerőművek, hajók, lakott települések ellen, föld és országrablás, hazugság, rasszizmus. Ez Izrael. Pozitívum? Nincs tudomásunk ilyesmiről. Ez a most elkövetett nagy és súlyos politikai hiba (mely több, mint bűn) Izrael valódi, negatív képét tárta az egész világ elé. Az izraeli tervek vonatkozásában a lehető legrosszabbkor. Amúgy is recseg-ropog az egész cionista tákolmányuk, és relatívan -de úgy nagyon-, zsugorodik a világuk. És rothad.

Libanoni vereségük után egy kis ideig csöndben voltak, leváltották a vezérkari főnökeiket, és úgy csináltak, mint ha nem történt volna semmi. Most úgy vélték, a világ elfelejtette ezt a fiaskót, jöhet valami nagy erődemonstráció. Jött is, de ezt a segélyszállító hajó török legénysége mutatta meg az egész világnak. Botokkal "felfegyverkezve" a high-tech-super felszereltségű, ölésre kiképzett izraeli kommandósokkal szemben. Kézitusa nem igen megy ezeknek a kommandósoknak, mert ahhoz erő és bátorság szükségeltetik. Így aztán a helikopterekről és a fedélzetre érkező kommandósok tűzétől meghalt 19 ember, és több mint ötvenen súlyos lőtt sérülésekkel kerültek kórházba. Ebben az összecsapásban a törökök győztek, mert hősként álltak helyt a rablógyilkosokkal szemben. A túlerő ugyan elnyomta őket, de a végsőkig helytálltak. És megszégyenítették, a végsőkig megalázták a támadókat, akik csak az ölés eszközeivel tudtak úrrá lenni a náluk jóval kisebb létszámú, de katonai szellemiségű török legénységen. Iránban a törökökhöz hasonló szellemiségű emberek élnek, de fegyverzetük is kiváló. Ha Izrael oda menne, ott is maradna. A meszesgödrökben.

V. István – Jövőnk.info