A Kisalföld május 5-i számában egy hosszabb írás jelent meg a térség lövész egyleteinek ellehetetlenítéséről, melyet az érthetetlen fegyverkorlátozási törvény váltott ki. Sem a sportlövők, sem a versenyzők nem értik a szigorítások okát, mivel eddig is Európa legszigorúbb törvényei voltak érvényben. És a jövőben további szigorítások várhatóak.

A közelmúltban ismertettük a Lex Lázár néven elhíresült törvénytervezetet, melynek a célja minden katonai jellegű sport és közösségi tevékenység törvénytelenné tétele, és a katonai jellegű tudás terjesztésének szigorú tiltása. A rendszerváltásnak nevezett módszerváltás után húsz évvel. Eddig a politikai vezetés részéről semmiféle indokot nem hallottunk azzal kapcsolatban, hogy milyen okok alapján kívánják ezt a törvénytervezetet elfogadni. Mert a kétharmados Fidesz többség bármilyen törvényt elfogadhat, egyedül az Alkotmánybíróság állíthat némi akadályt a korlátlan törvényalkotások elé.

Minden gondolkodó magyar előtt nyilvánvaló, hogy ezt a törvénytervezetet a félelem szülte. Kérdéseink: mitől és miért fél a hatalom? Van-e oka a félelemre? Mielőtt ezekre a kérdésekre a hatalom helyett mi fogalmaznánk meg a válaszokat, keressünk történelmi párhuzamot.

1956-ban a kádári hatalom együttműködésével a szovjet hadsereg leverte a magyar szabadságharcot. Budapesten több hétig tartó súlyos harcok során sikerült csak megtörni a felkelők ellenállását. Az új rezsim a stabilizálódása után egy rövid időre megtiltotta még a légfegyverek forgalmazását is. Okaként a felkelés leverésekor szerzett tapasztalatok közül a felkelők katonai eredményeit emelhetjük ki, különös tekintettel az utcai harcokban megmutatkozott jó lőkészséget. A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány hamar rájött arra, hogy ez nem megoldás, és pontosan az ellenkező oldalról megközelítve ezt a kérdést, 1957 nyarán létrehozta a Magyar Honvédelmi Szövetséget. Ez a tömörülés a magyar fiatalok katonai előképzését tekintette céljának, semmiféle feltételt nem támasztott a tagságával szemben. Rövid időn belül tömegszervezetté vált, és meghatározó szerepet játszott a katonai jellegű sportok (lövészet, öttusa, sportrepülés,stb.) világviszonylatban is sikeres szereplésében. Nem csak a városokban, hanem még a falvakban is sorra épültek az MHSz-lőterek, megnyíltak a repülőterek, a gépjármű-vezető képző iskolák. A fiatalok szinte ingyen jutottak olyan ismeretek birtokába, melyeket ma csak a leggazdagabb réteg engedhet meg magának. Lövész, gépjármű-vezető, búvár, modellező, repülős, ejtőernyős, rádiós szakosztályok minden támogatást megkaptak.

Honvédelmi ismeretek tantárgy lett az iskolákban. Az MHSz megalakításával és tömegszervezetté növelésével egy olyan eredményt értek el, melynek hatásai mind a mai napig érvényesülnek. Az egészséges fiatalemberek vonzódnak a fegyverekhez, mert a férfiasság legnyilvánvalóbb szimbólumának tekintik (Afganisztánban az apa ma is egy géppisztollyal ajándékozza meg férfivá nőtt fiát). Nem kellett felkelésben, forradalomban gondolkodni a fiatalembernek, ha fegyverhez akart jutni, csak el kellett mennie az iskola, vagy a munkahely MHSz felelőséhez, és másnap már a lőtéren tehette a dolgát. Ezzel a politikailag zseniális megoldással még a szabadságharc emlékét is sikerült a fiatalok világából eltávolítani. Politikai üzenet is volt egyben: mi megbízunk bennetek, fegyvert, repülőt, rádiót adunk a kezetekbe, legyetek méltóak a bizalomra. A magyar fiatalok méltónak bizonyultak, és világraszóló sikereket értek el.

A levert szabadságharc után a társadalom felfegyverzése (1957 januárjában megalakított Munkásőrséget is beleértve) elérte a célját. Hosszú távra stabilizálta a rendszert. Az átlagban 130 ezres létszámú honvédség, nagyjából ilyen létszámú munkásőrség és több százezres létszámú MHSz tagság valóban komoly erő volt. Nem idegenek, nem zsoldosok, hanem teljes létszámában magyar emberek (erkölcsiségüket most nem tárgyaljuk ki).

A Kádár-rezsimnek jó oka lett volna félelemre, mert sok vér és gyalázat árán került hatalomra. Mégis meghozta a fent ismertetett intézkedéseket, tehát minden ok ellenére a félelme nem volt meghatározó, mert nem érezte magát bűnösnek. Mekkora lehet akkor az a bűntudat, mely a totális lefegyverzés mellett dönt, és tiltja még a katonai ismeretek megszerzését is. Iszonyatosan nagy! Nagyságrendekkel nagyobb a kádári bűnöknél.

A Lex Lázár törvénytervezet nem más, mint elismerése annak, hogy félniük kell, mert nagyon nagy bűnök terhelik őket. Ettől a törvénytől a bűnök súlya nem csökken, hanem növekszik. A törvénynek különben sincs semmi értelme, a mai világban -különösen az ismeret-szerzés területén- tehetetlen minden hatalom. Kádárék ezt ötven évvel ezelőtt már felismerték és számukra jónak bizonyuló döntéseket hoztak. Igen komoly oka lehet a hatalomnak -a bűnökön kívül is-, hogy meg sem próbálkozik a kádári szisztéma átvételével. Ez a hatalom idegen érdekeket szolgál, melynek a legékesebb bizonyítéka pontosan ez a törvénytervezet. Kádár rezsim ezekhez viszonyítva magasan magyar érdekűnek nyilvánítható. Minden esetre megőrizte az országot magyarnak, és óriási nemzeti vagyont hozott létre. Mindez hová lett?

Téves az a vélemény, hogy Kádár mögött ott állt a Szovjetunió óriási ereje, és a magyar kormányok mögött nincs ilyen erő. De van! Az EU terrorszervezete, az Európai Csendőrség, melyet pontosan a népi ellenállások leverésére hoztak létre. Terror minden mennyiségben. De csak Magyarországon és Németországban.

A környező országok lőterei már jelezték a fogadókészségüket. Az air-soft gyakorlóterek szintén. Minden "nemzetbiztonsági átvilágítás" nélkül fogadják a magyarokat, és az áraik is sokkal elfogadhatóbbak, mint a hazai lőtereknek és pályáknak. Sok olyan település van az országban, melyekhez közelebb van egy külföldi lőtér, mint egy hazai. Ennek ellenére a hazait részesítette mindenki előnyben, de ezzel ennek is vége. Szlovákia, Horvátország és esetleg Románia várja a magyarokat a lőtereire. Ukrajnában sincsenek különösebb gondok, és Szerbiával is csak az a baj, hogy még nem szívesen fogadják a magyarokat, pedig a lőtereik, fegyvereik jók, és nagyon sok van belőle.

Lesz-e Lex Lázár? Minden bizonnyal. Minden olyasmi megvalósul, ami nemzetellenes, ésszerűtlen, erkölcstelen, vagy nevetséges. Más semmi! De hát ez kell ennek a választópolgárnak. Erre szavazott. Fiaik a katonai-műszaki ismeretek, a lőtér-fegyelem, a sportszerű életmód helyett majd megismerkednek a nemibeteg gondozó titkaival, a kábítószerek színes világával és a nihilizmus, vagy a gátlástalan önzés csodás érzéseivel. És esetleg az AIDS gyógyszereivel is. A szüleik legnagyobb örömére.

V. István – Jövőnk.info