Mikor, kik, kiket is lőttek a Dunába: mi a sábeszeseket, vagy ők minket?2011. május 26. 23:35
Ifj. Tompó László - Hunhír.info

Bitó László néphazugságbeli, a „Szálasi-vészkorszak diabolikus nacionalizmusá"-t kárhoztató gágogására válaszul nem árt végre tiszta vizet öntenünk a pohárba és kissé körüljárnunk, mikor, kik, kiket is lőttek a Dunába: mi a sábeszeseket vagy ők minket?

1944-1945 fordulóján szerinte halomra lőtték őket a Dunába a „vészkorszak” démonjai, a „szomszédom szomszédjának szomszédjától hallottam” című meseregény prológusához igazodva, mi azonban nem szorulunk e műfaj remekeire, nekünk elég maga az igazság is, vagyis ha az 1919-es sábeszuralom áldozatai közül azokat idézzük, akiket ők viszont valóban belelőttek a mieink közül.

Íme néhány példa erre az elsősorban Váry Albert vizsgálóbíró, koronaügyész-helyettes „A vörös uralom áldozatai Magyarországon” és Gabányi János: „Mártírjaink” című forrásmunkája alapján a jeles magyar katolikus teológus, Luzsénszky Alfonz „A zsidó nép bűnei” című történelmi tanulmányából.

»1919. április 20-án végezték ki Budapesten Dobsa Miklós 19 éves zászlóst a „Lenin-fiúk”. Húsvét vasárnapján apjával a Duna-korzón sétált, amikor igazolásra szólították föl. Minthogy szerencsétlenségére igazolványát elveszítette, a vörösök bevitték Schön-Goldberger politikai megbízott elé. Dobsa védekezése közben véletlenül mosolygott s ezért levitték a pincébe, össze-vissza verték a karját, állkapcsát eltörték, azután agyonlőtték s hulláját a Dunába dobták. 

A vörös uralom utolsó gonosztettei közül ki kell emelnünk a legbrutálisabbat, Fery Oszkár csendőraltábornagy, továbbá Borhy Sándor és Menkina János csendőrezredesek legyilkolását[április 22-én – Ifj. T. L.]. Névtelen följelentésben ellenforradalom szervezésével vádolták meg a derék tiszteket. Három napig vallatták őket, mialatt hozzátartozóik minden követ megmozgattak, azonban még Romanellinek [utalás a Dunába lövőkkel leszámoló Guido Romanelli (1876- 1973) olasz alezredesre – Ifj. T. L.] sem sikerült megtudnia, hol tartják őket fogva. Háromnapi kínzás után éjnek idején egy Mozdony utcai pincében akasztották fel őket a vízmelegítő csőre. A kötelet maguknak kellett a nyakukra tenni s még azután is kínozták, pofozták, szurkálták őket, holttestüket pedig teherautóra rakták s bedobták a Dunába. A tettesek közül Cserny József, Schőn-Goldberger Gábor, Groó Géza, Mészáros Sándor, Lőbl Mór, Steiger János, Papp Sándor, Küvér Lajos, Max Miksa, Bonyháti Tibor, Kakas Ferenc, Csomor Gábor, Neumayer Géza és Löscher Márton életével lakolt a gaz gyilkosságért.

Április 23-án éjjel Budapesten Cserny József különítményes nyolc budai polgárnak túszként való letartóztatásával bízta meg egyik legvérengzőbb segédjét, Lázár Andor 25 éves sábeszes terroristát. A nyolc túsz közül csak négyet találtak otthon s ezért féltek, hogy Cserny nem lesz munkájukkal megelégedve. Két túszt tehát, a két Hollán Sándort agyonlőtték s holttestüket a Dunába dobták. Cserny ezért megdicsérte őket s cigarettával kínálta meg. 

Május 3-án Budapesten Bodnár Gyula ácsmestert elhurcolták s meggyilkolták, hulláját a Dunába dobták. A tettesek közül kettőt kivégeztek. 

Június 18-án Sarud községben Kovács Jánost lőtték agyon, június 10-én a fővárosban Effinov Grigory és Jukelsohn Isay ukrán tiszteket Kun Béla egyenes parancsára elfogták, levezették őket a Duna partjára, levetkőztették, kezeiket összekötözték és miután köveket akasztottak nyakukba, beledobták őket a Dunába.«

Ki tudja, hány hasonló eset történt, annyi azonban így is bizonyos, hogy a sábeszesek valóban a bűnátruházás bűvészei, vagyis saját bűntetteiket mindig másokra ruházzák át, mint a tolvajok, akik azokra haragszanak, akiket megloptak.