Győri Nemzeti Hírlap, 1941. július 17.
A három folyó városában csak az iszapos vízpart jut a keresztény magyaroknak.
Kaptuk az alábbi levelet:
Mélyen tisztelt Szerkesztőség!
Győr környéki keresztény úriasszony vagyok. Nagyobbik lánykám menyasszony. Vele és kisebbik lányommal - kiket jónevű katolikus intézetben neveltetek és taníttatok - bejöttünk vasárnap Győrbe. Nagyobbik lányom vőlegénye t. i. katonai szolgálatot teljesít és egy napra itt tartózkodott Győrött, gondoltuk, eltöltünk egy kellemes napot a szép városban.
Ebéd után fürödni indultunk a városi medencés uszodába. Rettentő kép fogadott. A vőlegény dühbe gurult, én lányaimmal együtt pirultam. Ami ott van tisztelt Szerkesztőség, az megdöbbentő és elszomorító. Zsidó flanc, meztelenség, kártya, ízléstelenség és zsidó, zsidó mindenütt. Az asztaloknál a legjobb helyeket elfoglalják a zsidók, kártyáznak, hangoskodnak. Fürödni? No, nem mentünk bele a vizükbe. Elég volt tíz percre körülnéznünk és a lányaim szinte pityeregve kértek, hogy menjünk, menjünk innen.
Lányom vőlegénye csónakot szerzett. elmentünk a szabad vízre, gondoltuk, ott csak nem látjuk ezt a hangos és ízléstelen zsidó tömeget.
Csalódtunk. Ahol egy kis homok, vagy kavicsos rész van a vízpartokon, azt amint mondták mások is, reggel már ellepi a zsidóság.
Mi pedig nem akartunk keveredni, nem akartam, hogy lányaim a zsidó viselkedésnek legyenek kénytelen tanúi lenni, kikötöttünk sok más keresztény magyarral és bizony térdig iszapban gázolgattak be a gyerekek a vízbe.
Este aztán találtunk zsidómentes kerthelyiséget és mikor kocsink elhagyta Győrt, szinte egyszerre szólaltunk meg lányaimmal: Sokáig nem jövünk fürödni Győrbe!
Vagy talán nem tart már sokáig? Mert a mai állapot kedves Szerkesztőség, reméljük, másnak is bántó és csak összefog ez a város, hogy jóérzésű keresztény családok elvihessék lányaikat és elengedhessék fiaikat fürödni és ez a fürdés ne járjon bosszúsággal és egyéb veszedelmekkel. Vagy elégedjünk meg az iszapos partokkal? Meddig még?
Tisztelettel (teljes név és cím)
Egy partizán-támadás története
1943. július 17.
Az 1941. évi gyors német előretörés alkalmával keletkezett katlanokban sok partizán maradt vissza. Ezek állandóan kellemetlenkedtek a magyar és német megszálló csapatoknak. A tőlük való megszabadulás céljából 1942 nyarán három hónapnál tovább tartó tisztogatási műveleteket vezettek be a német és magyar csapatok. A folyóktól, vasúttól és erdőktől határolt vállalkozást a határok geometriai alakja szerint Dreieck és Viereck-Unternehmennek nevezték. Erről a vállalkozásról csak mások elbeszéléseiből hallottam, mert ekkor még nem voltam a fronton. Az erdőt átfésülő csapatok között természetesen maradtak hézagok is és így azokon sok partizán átszűrődött. A brjanszki erdőben, főleg a Beszna-folyó és a Brjansk Ligov vasútvonal közötti területen maradtak partizánok, akik a felégetett falvak helyén készített bunkerekben laktak. Saját repülőtereik voltak és ezekre szállították egész télen Moszkvából az élelmiszert és a lőszert. Csapataink november derekán vonultak téli bunkerszállásaikra. A tél csendesnek ígérkezett, de december 20-án még egy hatalmas támadást intéztek a partizánok állásaink ellen. Közvetlen a bunkerek előtt folyt a kézitusa. Visszavetették őket és ettől kezdve tavaszig csak vasútrobbantással, útaláaknázással szórakoztak, de formális támadást nem intéztek állásaink ellen.
1943. május 1-jén (január közepétől én is a fronton vagyok) valószínűleg a kommunista ünnepnap demonstrálására generális támadást indítottak állásaink ellen. Négy oszlopban támadtak igen nagy erőkkel.
Szép tavaszi este volt. A hold éjfél felé eltűnt az égről. Jótékony sötét borult a tájra. Igazi partizán idő. Szűk bunkerszobában az igazak álmát aludtam, amikor röviddel éjfél után a telefonközpont kapcsolója azzal ébresztett fel, hogy szakadt a vonal a hadosztály felé. Nem volt nagy újság, mert ezt a tréfát majdnem minden éjjel megcselekedték. Azonnal intézkedtem, hogy a rádió lépjen működésbe, amint az vezetékszakadáskor mindig történni szokott. Újra álomra akartam hajtani fejemet, de ágyúdörgés, puskaropogás, golyószóró, orosz géppisztoly zaja hallatszott. Rövidesen általános riadót rendeltek el. Kivonultunk a bunker tetejére és tájékozódtunk. Keletről és nyugatról a szomszéd zászlóaljak ellen intézett támadást hallottunk. Tőlünk északra is ropogott a géppisztoly. Kb. 4 km távolságról a partizánok nehéz gránátvetővel lőtték a mi légvédelmi gépágyunkat. Persze mellélőttek. Nagyon megharagudott rájuk az ütegparancsnok, Pattantyús János főhadnagy, akinek mellét már régóta a vaskereszt díszíti és néhány sorozatot odaeresztett. Nem is mukkant többé az erdőben senki.
Még virradatig hallottuk a harci zajt jobbról és balról. Másnap tudtuk meg, hogy a tőlünk keletre lévő ukrán polic alakulatnál volt a legerősebb támadás. Páncéltörő ágyújukat is elvitték a partizánok, de árkászaink rövidesen visszaszerezték. A négy polic halott volt, de nyolc policot magukkal cipeltek. Ugyanakkor azonban még februárban partizánfogságba került négy magyar tüzér szökött vissza, mert a partizánok őket is magukkal vitték a harcba. A közeli faluból kijött még aznap délelőtt a policfőnök és kihallgatásokat eszközölt a gyenge ellenállás miatt. Egyik polic rajparancsnokot, mert megfutamodott, a helyszínen sajátkezűleg agyonlőtte. Néhány hét múlva kiderült, hogy ez a polic-főnök élelmet szállított a partizánoknak és rádiója útján összeköttetésben állott az orosz repülőkkel. Kétszínű játékának felfedezése után őt is felkötötték. A szerencse forgandó. Ténykedése mindenesetre érdekes fényt vet az itteniek mentalitására.
A partizánok május elsejei vállalkozása balul ütött ki. Ott vétették el, hogy négy oszlopban támadtak és így erőik megoszlottak. Ha egy helyen támadnak nagy erővel, akkor talán át tudták volna küzdeni magukat a déli csoporthoz.
Később zsákmányolt iratokból azt is megtudtuk, hogy az egész támadás irányítója Duka nevű partizánvezér volt, aki tőlük alig 6 km-re lévő Worki nevű helységben ütötte fel azon éjjelre főhadiszállását. Dukával még rövidesen találkozni fogunk.
Gauder Andor
(Kuruc.info)
Kapcsolódó hírek:
Köves Slomóék Izraelben folytatták az antimagyar szervezkedést - külön dicséretet kaptak a Kuruc-ellenes fellépésért
Szertartás és zsidó szokások, avagy nem akarok hávdálát
Moszkva háborús bűnössé nyilvánított egy izraeli-ukrán oligarchát
Újabb zsidóinvázió: tízezer tetűhintást szabadítanak rá a fővárosra ebben a nagy melegben