Ellenállás klub

MINDENKI FELETTI DAMOKLÉSZIA

13 éve | [Törölt felhasználó] | 0 hozzászólás

MINDENKI FELETTI DAMOKLÉSZIACímkék: index10 megmondom

- jöttünk, láttunk, győztünk? - Kezdésnek hirtelen le kell fektetnünk egy meglehetősen egyértelmű, tagadhatatlan irányvonalat: ma a Földön szinte egyáltalán nem létezik demokrácia (állami szinten), és a demokráciával így-úgy (általában rossz irányból megközelítve) kacérkodó országok száma jelentősen csökken. Ha becsületesek akarnánk lenni, akkor bevallanánk, hogy ez teljesen természetes, és valahol az elménk alján/mélyén még tisztában is voltunk vele – hiszen pont a demokrácia ~~elvesztése~~ térvesztése miatt jöttek létre ezek a még mai (felvilágosult) szemmel is ocsmány backstab, liberális irányvonalak (és rendszerek).Tudod jól, hogy gyűlölöm a politikát, és nem kell megijedned, mert ez a cikk sem arról fog szólni, hogy egyes magyarországi többségben lévő narancszabálóknak hogyan kéne megtenniük, amit nem tesznek.Nem fogok politizálni.Csak mesélek. Mivel az emberiség jelentős része alszik, illetve ébren lévő agymosott (a zombi túl merész szó lenne, nem merem felvállalni), így tiszta ügy, hogy igen kevesen gondolkoznak el rajta: vajon ez itt körülöttünk, amiben élünk, ez mi a fészkes fene? Ki irányít, kit hatalmaztunk fel, ki mondja meg, mi legyen reggel, délben és este – ki meri még mindig hangoztatni, miközben kormányok és hatalmak dőlnek össze, miközben tüntetőket és békés polgárokat vernek/gyilkolnak/dugnak börtönökbe, hogy ez demokrácia?Gyere, olyat mondok, hogy több is lesz belőle!A végén meg elválunk haraggal.

Vannak olyan dolgok, melyeket még a legsötétebb diktatúrák sem mertek/mernek felvállalni. Ez tény. Az elmúlt közel 100 esztendőben „amerikai típusú”, „orosz típusú” és amolyan „kevert” (nem felrázott)(álmukból sem lehetett őket felrázni) diktatúrák születtek. Ezek mindegyike hasonlított egymásra – erőszak szülte őket, és némelyikük erőszakkal omlott össze. Egy kis felsorolás, hogy jobban lássunk (a teljesség igénye nélkül): Spanyolország, Chile, Németország, Olaszország, Algéria, Kuba és Észak-Korea, Kína, a Szovjetunió, Argentína, Szudán, Szomália és Egyiptom, Irak vagy éppen Pakisztán. Ezen országokban sorra születtek a diktatúrák (a történésznek ~~mondott~~ csúfolt senkiházik szeretik idesorolni a volt „kelet-európai” államokat is), melyek aztán lassan az enyészeté lettek.Ma úgy kell ezekről beszélnünk, hogy felszabadultak.De vajon tényleg ez az igazság? A mai eseményeket látva, mikor az arab világ (Egyiptom, Tunézia és Líbia) egymás után köpi ki magából az eddigi elnyomókat, azt kell mondanunk, hogy még nem fejeződött be ez a „felszabadulás”. Mondják, hogy nem minden a pénz – ahhoz, hogy megítéljenek (megítélhető legyél), elegendő önmagadat adnod. Nem kell hozzá pénz. Szorgalom kell, kitartás és természetesen egyfajta olyan terv, ami nem fog idő előtt dugába dőlni. Rengeteg ostoba diktátorra pontosan azért nézünk ma vissza undorral, mert semmiféle tervet nem követtek (nem állítottak össze), csak elnyomók, urak voltak pár évig/évtizedig a kakasdombon, mielőtt levágták volna őket.Nem minden a pénz és a hatalom. Lehetsz úgy is valaki, hogy megfelelően irányítod az életedet, a környezetedet. Erre a diktatúrákban is van példa – a legjobban Chile tetszik. A CHILEI DIKTATÚRA TÖRTÉNETEChilét előbb a spanyolok, később az amerikaiak fedezték fel maguknak. Míg a spanyolok kardot csörtettek, addig az amerikaiak általában a CIA jelzést használták (nem pajzson), mikor jöttek-mentek az országban – és nagyjából mindketten mindent letaroltak, ami letarolható (ellopható) volt.Igen ám, de a chilei hadseregnek nem tetszett, hogy az amerikai titkosszolgálat által támogatott emberke elcsalja a választásokat, így mozgósítani kezdtek. Több vezető tiszt fogott össze, hogy együttes erővel tegyenek rendet. Tettek is: Hamis Allende elnököt eltávolították a posztjából (az emberke öngyilkos lett)(gyáva féreg), majd kihirdették a katonai ~~diktatúrát~~ államtanácsot. Nosza. Úgy beszéltek össze, hogy váltják majd egymást, ám egy Pinochet nevű, egyébként a seregben is nagy tiszteletnek örvendő katonatiszt furfangos módon egyeduralmat kártyázott össze magának – szépen elnöki rangot adományozott önmagának, később pedig ő lett a „Capitán General”, ami tudjuk, hogy egy meghitt diktátori betegség elnevezése (minden nyelven máshogy hívják)(nincs rá egységes, latin szó).Pinochet hatalma alatt (1973-1990) Chile gazdasága elkezdett szárnyalni. Az addig sem éhező, nélkülöző ország hirtelen elkezdett toronymagasan kiemelkedni a környék gazdaságai közül, hiszen szépen visszavettek az amerikai bankok, az érdekes orrú „befektetők” feneke alól minden olyan céget, aminek köze lehetett a felemelkedéshez. Az államosítások olyan jól sikerültek, hogy a mai napig azt tanuljuk: Chile egy elnyomó diktatúra volt, ahol rossz lehetett élni.Hogyne. Mese vége. Ehhez hasonló diktatúrát csak Kínában próbáltak kiépíteni – lett is egy érdekes kanyar, pont a chileihez hasonló, mikor a túlzott gazdasági kényszer, a versenyhelyzet, a világban jegyzett némi érték és érdem miatt maga a diktatúra egy laposabb, felszínesebb és még a „demokráciák” által is elfogadottabb irányba terelődik. Egy olyan irányba, ami nem kimondottan demokrácia, de nem is holmi diktatúra. Ennél civilizáltabb. Több. Ezt nevezhetjük Puhapöcsű Elnyomásnak vagy A Nagy Vezérek Leülésének – mindenesetre az értelmesebbje általában átalakul. Önmagától.Nevezhetjük-e felszabadulásnak pölö azt a zsarnoki szabadrablást, amit a világ egyik leginkább elsötétedő, kifelé nyitottságáról és backstab nézeteiről híres USA követett el a volt kelet-európai államokban? Demokráciát jöttek teremteni, vagy csak elvinni, ami mozdítható? (Tudom, a válasz egyszerűnek tűnik: elloptak mindent, amit lehetett, de koránt sem ilyen egyszerű.) Kezdjük azzal, hogy mennyire lehet könnyű dolog irányítani egy országot. Figyeljük meg, mi kell hozzá, és értékeljünk!Elsőként szükséged van remek tanácsadókra. Azok jönnek csőstül, mert Pista Bácsi a földekről jó lesz mezőgazdasági miniszternek (látott már tehenet elleni)(videón), Mancika meg egészségügyi biztosnak, hiszen remekül térdel, és még a fogait is kihúzatta. A tanácsadókon kívül kell egy erős kiállású (erőskezű?)(erős a jobb kezem)(azzal verem) katonai és/vagy rendőri vezető. Ez legyen a Bolond ~~Áron~~ Peti, akinek már korán, még pelyhedző állú ~~szarjankó~~ kiskamasz korában elgurult a gyógyszere, mikor rájött, miért~~vagdalták meg késsel~~ bőrtelenítették odalenn, és mennyire utálja a magyarokat. Kellenek még ügyvédek, akik a külföldi befektetők pénzeit a te és barátaid, családtagjaid, haverjaid számláira terelik – és persze a bankárok, akik csak addig fognak rád mosolyogni, amíg „eteted” őket.Büdös, hájas disznók.Ezzel kész is vagyunk.

Azt mondom, valami fergeteges oknál fogva semmi különbség nincs az egyik és a másik elnyomó hatalom között. Mert nyugodtan odavághatjuk, hogy a saját érdekeiket védi mindkettő, erővel és legtöbbször fegyverekkel óvja hatalmát, korlátozza a mozgási és gondolkodási szabadságot – és természetesen politikai foglyokkal rakja tele a börtönöket.Politikai fogoly. Már a szó is röhejes.Egy valódi diktatúrában a politikai foglyok olyan emberek, akik szavakkal (ritkábban: tettekkel) léptek fel a mindenkori hatalom, az elnyomók ellen. Ez Magyarországon sincs másként. És ezzel még nem azt akarom mondani, hogy az ország egy fertőzött diktatúra. Dehogy. Én ezt nem merném. Hanem a politikai foglyok megítélése elég érdekesen alakul. Első körben megnézzük, hogyan lehetne definiálni a „politikai fogoly” fogalmát. Tudod, hogy van ez: ahány ház, annyi szokás – ahány ország, annyiféle felfogás. A magyar felfogás szerint (most kicsit udvariatlan lettem és ezzel kezdem) a politikai fogoly egy olyan ember, aki papíron és az Interneten szervezkedik, mozgósít, hallatja a hangját, és természetesen rá lehet fogni, hogy látott már koktélt, amire azt írták (ló betűkkel): Molotov. Jobb körökben az ilyen embert nem politikai fogolynak, hanem baleknak nevezik – erre most nem térek ki.A politikai foglyokat sokszor összekeverik a lelkiismereti foglyokkal, olyan emberekkel, akiket nem a politikai nézeteik, hanem a faji, vallási, nyelvi vagy szexuális beállítottságuk miatt csuknak börtönbe. Több országban direkt keverik őket, és egyenlő elbánásban van részük, holott nem ugyanaz a definíció. Politikai fogolynak azt az embert nevezzük, aki fegyveres ellenállást szervezett (és esetleg még vezetett is) a fennálló politikai hatalom, erőszakszervezetek ellen, hadat üzent az elnyomóknak, a rezsimnek, aztán elbukott. Azt az embert nevezzük így, aki nem olyan birka volt, mint némelyik szánalmas figura ott a „narancsültetvényesek” között, hanem felismerte, hogy a dolgok kegyetlen, nagyon rossz irányt vettek, és ezért felemelte ~~a seggét~~a hangját, tett ellene – csak éppen rosszul számolt és elbukott.Politikai fogolynak olyan embereket nevezünk, akiket börtönbe dugtak (akár az előző rezsim hű kiszolgálói)(talán ugyanazok, mint akik a mostanit szolgálják?), és semmiféle bizonyíték nincsen a fogva tartása mellett.Kínában, Kubában, Észak-Koreában vannak politikai foglyok. Ezt mondják nekünk a demokráciák, és mi hiszünk nekik. Magyarországon, az EU-ban, esetleg Szomáliában, Brazíliában nincsenek – mert ezt tanítják. Hogyne. Valaki mindig megmondja, hogy mi a helyes és mi nem. Nyisd fel a szemedet! Olyan érdekes világban élünk, ahol az embert, aki ellenkezik a hétköznapi agymosással (aki nem ért egyet nézetekkel, erkölcsösnek hazudott „tényekkel”, eszmékkel és szózatokkal), mindenféle tárgyalás, megfontolt, erős ítélet nélkül rácsok mögé lehet vágni. Akár egy életre. Akár „csak” pár évre. Elszakítva szeretteitől, barátaitól, az addigi életétől. Belegondoltál, mi ez? Mikor a rezsim véres keze hirtelen belenyúl a világodba és kiránt onnan téged, koholt vádak alapján (vagy néha még azokat is mellőzve) egy-egy sötét verembe lök – csak mert nem értesz egyet az éppen akkor hirdetett, sehol sem olvasható, csak tudható irányelvekkel? Van ez így.Abban az esetben ugyanis, ha a rezsimkutyák, legyenek azok vörösök vagy narancsosak (ez most mindegy) meghagynák a szabadságodat, veszélyeztetnék önnön törékeny jövőjüket, hiszen más embereket is „megfertőzhetsz” az igazsággal (nem, nem a te igazságoddal, hanem a valódi, ki nem mondható igazsággal), és minél több ember ébred fel, minél többen nyitják fel szemeiket, annál nagyobb az esélye egy amolyan „arab-típusú” szerveződésnek és „államcsínynek”, rohadt diktatúrák elkergetésének. Ezért vannak politikai foglyok a mai demokráciákban. A „demokráciákban”.

Azok, akik megtervezték (eltervezték) és kivitelezték ezt a fajta „felvilágosult”, a nép hatalmán, demokrácián és esélyegyenlőségen alapuló társadalmi beállítottságot, talán maguk is döbbenten néznének körbe, ha látnák, mi is lett abból a sokat emlegetett (és rossz) római jogból, melyből az egész folyamat elindult. Az a baj ezekkel a régről érkezett „értékekkel”, hogy végig azt gondoltuk magunkról: okosan, mindig modernebb és modernebb, érettebb gondolkodással állunk hozzájuk, és úgy alakítjuk, hogy megfeleljen az éppen aktuális évszázadnak. Ez nem jó hozzáállás. Mert a jog nem attól lesz modernebb, a világunkhoz, jelenlegi értékeinkhez közelebbi, hogy folyamatos változtatásokat eszközölünk benne – időnként érdemes lenne mindent, így a jog alkotását is a legelejétől kezdeni.Miért?Gondolj csak bele! Egy olyan céltábla kellős közepén állunk, melyet nem is évszázadokkal, hanem évezredekkel ezelőtt festettek fel, és időközben mindenki, aki dobja felénk a hegyes karókat, az összes versenyző (jogászok, bírák, „igazságot szolgáltatók”) vakok. Megvakultak – másfelé néznek már. Nem is értik, hol vannak. Csak dobálóznak, gondolván, hogy a célpont ugyanaz, mint régen… (Az meg hab a tortán, hogy süketek is.) Egy hibás jogrendben természetes, hogy minden hibádzik. Az úgynevezett „modern világban”, melyet kegyesen 1785-től napjainkig mérünk (azért ez az évszám, mert ekkor kezdett üzemelni az első gőzgép – jött ~~a kétharmados~~ az ipari forradalom) csak olyan államok tudnak valóságos, kézzel fogható, értelmes és igazságos törvényeket felmutatni, akiket nem fertőzött meg ez a demokráciának csúfolt szenny. Valamikor réges-régen, mikor az ország nem egyesült (és nem lett Államok), a vadnyugaton is megfelelő, a római jogra nagy ívben köpő, természetes törvények uralkodtak. Olyan törvények, melyeket a mai napig visszasírunk. Miért is? Talán mert egyszerűek és követhetőek voltak? Talán mert igazságosak voltak? Talán mert mindenki egyetértett velük, nem volt fogás rajta, amiért meg kellett volna semmisíteniük?Ma, mikor ezeket a törvényeket igyekeznek a demokráciába beleolvasztani, több tízezer ember hallatja nemtetszését. A „vadnyugat törvényei” voltak a felvilágosultnak és modernnek hazudott emberiség utolsó értelmes törvényei. Alkalmam van egy érdekes agymosási versenyen részt venni – napi szinten ömlik rám a rengeteg hazugság, ferdítés, elhallgatás, pontatlanság és felesleges hülyeség. Ülök pár tíz hozzám hasonló tanuló között, akik a világ minden részéről idesereglettek, és csodálkozom. Ezek az emberek ott születtek, ahol a burok mélye található, és még ki sem léptek igazán ebből a héjból, még csak totyogó kölykök, akik a helyes irányt keresik – és máris elkapták őket. Kínaiak, koreaiak, irániak és kolumbiaiak. Magyarok, oroszok, törökök és szomáliaiak. Rengeteg náció. Rengeteg ember, akiket a „helyes irányba” lehet (kell)(kötelező) terelni, miközben egészen másért ülnek ott azon az angolórán…Miközben tehát hallgatom az agymosást (és igyekszem rezzenéstelen arccal elvegyülni, nehogy felhívjam magamra a figyelmet), azon töprengek, miért is haragszom rátok. Hiszen ezek a Föld minden részéről idesereglett felnőtt emberek (sokszor eléggé idősek már) szinte hónapok alatt kapják meg azt az adagot, amiket ti éveken keresztül kaptatok. Hiszen ti gyerekkorotok óta egy olyan (álom)világban éltek, ahol annak van igaza, aki nagyobbat és messzebbre tüsszent, aki több tetűt tud elrejteni a fültöve mellett, aki nehezebben fordítja meg a fejét egy szűk helyiségben. Egy olyan világban hisztek ebben a demokráciának csúfolt elnyomásban, ellenőrzésben, erőszakban és sokszor komoly üldözöttségben, ahol (sosem gondoltátok még át) nem ti mondjátok meg, mit akartok tenni – mindenre szabály van. Egy magamfajta gondolkodónak (és „lázadónak”) elég nehéz látni és elfogadni, ahogy egyébként értelmes, barátságos embereket folyamatos agymosással rávesznek, hogy szóról szóra ugyanazt a marhaságot mondják (ugyanabban higgyenek), mint amit a többség. És a röhej az egészben, hogy nem emelhetem fel a hangomat (hiszen ez egy demokrácia, ugye), mert rögtön én lennék a közellenség, az üldözött, a másként gondolkodó szemét náci.Hogy is van ez?A demokráciák kitermelték a maguk félelmetes, erőszakos világát, melyet általában véve katonai eszközökkel felszerelt rendőrség, illetve gyorsreagálású, könyörtelen hadsereg „tart karban”. Ez mellett ott a titkosszolgálat – minden értelmes ember üldözöttségének lázálma. Ne kergessünk felesleges álmokat! Ha valóban demokráciában (abban a demokráciában, melyre annyira büszkék lehettek) élünk, egy olyan rendszerben, ahol mindenki elmondhatja, mi bántja, mi nyomja azt a makacs lelkét, vajon miért szükséges a másként beszélőket és gondolkodókat idejében elkapni, lefogni, árnyékba vonszolni? Miért sütik valakire rá, hogy terrorista, hogyan lesznek az egyébként szürke kisemberekből előbb csak üldözöttek, később foglyok, még később „felkelők”, aztán politikai foglyok? Mi is pontosan a te demokráciád? A te demokráciád egy erőszakon alapuló, csakis a hatalom egységét szajkózó, őrült igazságokat elfogadó, egyáltalán nem felvilágosult, szinte már diktatórikus, sokszor elképesztően anarchikus rendszer, melyet fegyverekkel védelmeznek (miért kell egy mindenki által elfogadott törvényi alakulatot védelmezni?), és melyben igenis napi szintenmegmondják, mit kell tenned.A te demokráciád egy haldokló, de felettébb veszélyes parazita, amely a Föld jelentős részén eluralkodott. Terjedési sebessége alapján a „fehér ember betegsége” nevet is adhatnánk neki – és talán igazunk is lenne.A te demokráciád az a rendszer, ahol agymosott fejedbe folyamatosan beledöngölik, hogy más társadalmi rendszerek mocskosak, rosszak, erőszakosak, igazságtalanok és veszélyesek mind a nyugalmad, mind a jövőd számára (lásd Irán esetét) – miközben egy tükörbe beszélnek, és ezek a nyájas, békésnek látszó diktátorok valójában a saját veszett őrületükről szavalnak. A te demokráciád halálra van ítélve – és megérdemli a halált.

Platón annak idején megmondta, hogy „a demokrácia a csőcselék uralma”, olyan embereké, akik a szabadságot megfelelő erények hiányában a szélsőségességig fokozzák (Egyesült Államok), és így a mérhetetlen szabadságból megszeppent szabadosság lesz. Mellette a Nagy Hazug Bagós (gyengébbeknek: Churchill) azt hangoztatta, hogy "A demokrácia a kormányzat rossz formája, amely azonban még mindig jobb az összes többinél”, és hadd ne értsek egyet. Igenis van jobb államforma ennél a hazug, gyarló, elnyomó alakulatnál. Még csak keresgélni sem kell. Mert azok ott a vadnyugaton, azok ott a középkori királyságokban, azok odaát Keleten olyan rendszerekben éltek, ahol bár lényegesen kisebbnek tűnhetett (és tűnhet) az egyén szabadsága, de a törvények alkotói legalább nem hazudoztak/hazudoznak erről a szabadságról. Az országodban, Magyarországon 2006-ban kezdődött el egy olyan változás, melyben végre a felszínre került, mit is jelent az európai demokrácia, az EU demokráciája – az emberek megunták a folyamatos hazugságokat, a mellébeszéléseket, és saját kezükbe akarták venni az irányítást. A csőcselék uralma, emlékszel? És a demokrácia akkori vezetői megmutatták, mit is jelent ez a fajta társadalmi rendszer – könyörtelenül rátámadtak az emberekre. Később, 2010-ben „demokratikus választásokat” tartottak, és a vérengző vezérek (cserébe a büntetlenségükért) mindenféle komoly ellenállás nélkül átadták a hatalmat a narancsba öltözött ~~törpének~~ diktátornak.Magyarországon 2011-ben, miközben ömlik rád a demokrácia, politikai foglyok vannak rácsok mögött. Magyarországon bárkit lehallgatnak, elkapnak, vallatnak, elítélnek és lelkileg megölnek, aki útban van. Mi ez, ha nem diktatúra? Magyarországon egy „amerikai típusú” demokráciában megengedhető védekezésért (technikai eszközzel védekezek az elnyomó hatalom technikai eszközei ellen)(kárt nem téve semmiben) börtönbüntetésre ítélhetnek, miközben folyamatosan segélyen tartott, ingyenélő népréteget (a cigányokat) emberölésért, fenyegetésért, szervezetten (csoportosan) elkövetett támadásokért, uzsoráért, lopásokért és rablásokért elenyésző vagy épp semmiféle büntetésben nem részesítenek. Valami kicsorbult. Valami elfáradt ebben a rettenetes ~~diktatúrában~~ demokráciában.És abban az esetben, ha valaki végre veszi a bátorságot, ha valaki nyitott szemmel (és szívvel) élve szervezkedni kezd ezen kénköves pokolból érkezett, erőszakkal fenntartott rendszer ellen, a demokratikus törvények értelmében börtön, elzárás (idővel: halál) vár rá. Valóban egy ilyen mindenki felett álló, elnyomó Damoklésziában akarsz élni, vagy végre tenni fogsz ellene? A jövődet magad alakítod, magyar ember, azt senki sem fogja tálcán átnyújtani sem neked, sem a gyerekeidnek, unokáidnak (ha lesznek).Mozdulj már!