Az elmúlt napokban bejárta a sajtót az a felvétel, amin jól látható módon Chris Hurst, a Brit Nemzeti Párt londoni regionális titkára nemzetiszocialista tisztelgést mutat be a Magyar Sziget egy koncertjén. A felvétel:

Nos, a BNP részéről a retorzió nem is maradt el, amint az várható volt, hiszen számtalanszor tette már tanubizonyságát annak az úgynevezett szélsőjobboldai párt, hogy a megfelelési kényszer nevű betegség igencsak elhatalmasodott rajta.

Chris Hurst-öt a párt kizárta soraiból. Hurst pedig szűkszavúan kommentálta az eseményeket, miszerint: "Elmentem egy koncertre, azt csináltam, amit ott mindenki más csinált. A párt ennek ellenére kizárt."

"Hülye volt, de nem drogkereskedés vagy kiskorú lányok futtatása közben bukott le, mint néhányan az iszlám közösségben" - mondta ugyanakkor Simon Darby, a BNP szóvivője. Darby hozzátette, hogy Hurst szerinte belátta, hogy kínos helyzetbe hozta a pártot.

A hír röviden és tömören ennyi, de érdemes levonni a konklúziót. Adott egy párt, mely magát nemzetiként aposztrofálja, de amint sipítozik egyet a zsidó sajtó, s megpróbálja rájuk sütni a gonoszság non plus ultrájának számító "náci" bélyeget, kézzel-lábbal kapálóznak, és azon nyomban ki is zárják a renitens tagjukat. A demokrata-karrierista jellemet ismerők szemében ez nem is meglepetés. Ne legyenek illúzióink, a BNP vezetősége valószínűsíthetően az. 

A költői kérdés persze a következő: egy valóban nemzeti érzelmű ember vagy szervezet miért is tenne olyat, ami a zsidóknak nem tetszik...? A válasz pedig az, hogy a BNP sem más, mint ami itthon volt egykor a MIÉP vagy jelenleg a Jobbik. Gőzlevezető. Sokan persze most felkapják a fejüket, és csípőből vágják rá, hogy ez nem igaz, hiszen sok jóakaratú és tettrekész magyar tevékenykedik az éppen aktuális "nemzetmegváltó" pártunkban. Viszont ezzel ők maguk adják meg a választ, és húzzák alá iménti állításomat, hogy a Jobbik valóban nem más, mint gőzlevezető.

Ugyanis pont az a cél (szerte Európában minden "nemzeti radikális" pártnál), hogy a radikálisan gondolkodókat betereljék egy párt soraiba, elhitessék velük, hogy demokratikus úton változást lehet elérni. Jó lenne egyszer és mindenkorra tisztázni a következőt:

Akik magukat hungaristának, nemzetiszocialistának vallják vagy nevezik, nekik semmi, de semmi keresnivalójuk a Jobbikban. 

Bár külföldi példa, de nagyon jól rávilágít a hazai szalonnacionalizmus viszonyaira is Chris Hurst esete, aki most elgondolkodhat azon, hogy mennyiben érte meg egy olyan párt szekerét tolnia, mely az ő nézeteit még annyiban sem hajlandó tolerálni a zsidók kedvéért, hogy egy koncerten történő karlendítés felett szemet hunyjon. Jó gondolkozást kívánok itthoni nemzettestvéreimnek is...

Lantos János - Kitartás.hu