Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Ellenállás klub közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Ellenállás klub vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ha csak a fele
igaz, akkor is felháborító, egyszerűen az ilyen
"embert" sűrgósen ki kellene vonni a
közélet forgalmából, így soha nem
lesz megegyezés a két Nép és két náció között, ez
a legvadabb
sovinizmus, amely undorító elkölcstelen és
nyomdafestékek sem tűr meg.
Ehhez képest az elmúlt száazf elejének Lővy
Árpádja egy ártatlan kis
bárány volt, aki a magyar nyelv teljes szépségét
használta fel
"pajzánkodásra. Ez az ember viszont a
legnagyobb mélygyűlölettel
beszél és ír a magyarokról. Elképesztő, most
kezdem csak megérteni
Simon Perez igazi szándékait Magyarországgal
szemben. Ezért nem
szabadott volna engedni az EU-nak a Média-törvény
szigorából, a teljes
liberális sajtó (az elektronikus is) fröcsög a
magyarellenességtől, de
a gonoszság mélybugyraiba csak egy ilyen embernek
nem nevezhető
"élőlény" merészkedett idáig.
Adjátok tovább, mert egy ilyen ember, aki még
doktorátussal is
rendelkezik, legalább annyit megérdemel, hogy
közzé tegyük a
gaztettét.
Zentai Laci
VAN AKI NEM, VAN AKI CSAK RÉSZBEN ISMERI!
Google-ba kopogtassátok be a nevét....!!!!
Dr Regős Péter
Továbbítandó, hogy minél többen ismerjék meg
ezt a senkiházit.
Ez felháborító! Olvassátok el! Vérlázító !
Dr. Regős Péter, a Magyar Zsidók Világszövetsége
szóvivőjének "verse":
Hangosak a fasz magyarok,
Fajtiszták, mint az olaszok.
Buták, mint az oroszok
S úgy végzik, mint a karthágó'k.
Lesózzák a földjeiket,
Felszámolják történelmüket,
Eltűnnek majd nem sokára,
Elmennek a bús picsába.
Úgy rühelem minnyájukat,
mocskos, gyilkos falkáikat,
s mikor himnuszukat hallom,
felfordul a teli gyomrom.
Panaszkodnak, nyavalyognak,
Ők sehová sem tartoznak,
Mindenki az ellenségük,
Nincsen nekik kistestvérük.
Mindenki utálja őket
Magyar férfiakat, s nőket,
Mindegyiküket megvetik,
De egyiküket sem szeretik.
Elveszett tekintélyüket féltik,
De mások a nyelvüket sem értik,
Nem tartoznak nyelvcsaládba,
Csak a tetves, bús picsába.
Európába keveredtek
Emberekké nem vedlettek,
Ázsiai majmok még ők,
Zsivány Trianon-védők.
No! Nem csodálkozom egy cseppet sem!
Érdemes erre az ajánlott oldalra menni!
Találtam én is egy "káprázatot" e
kellemes arcú ember tollából!
"Egy régebben keletkezett levél, melyet Regös
Péter a Magyar Zsidók
Világszövetségének elnöke írt, Lipták Bélának, egy
New Yorkban élő
zsidó értelmiséginek.
Nézd Béla!
A gyengémre tapintottál, s mivel a hangvétel
baráti volt a részedről,
hát én sem mehetek el amellett, hogy őszintén
bevalljam (I have to
plead guilty), hogy nekem eszembe sincs megbékélni
azokkal, akik a
népem gyilkosai, mészárosai voltak. Ez nem egy
pitiáner jogvita két
pereskedö fél között néhány krajcárról, amin lehet
vitatkozni, aztán
később lehiggadva megegyezni peren kivül.
Magyarországnak meg kellene újulnia erkölcsileg,
szellemileg,
kultúrájában, stb, de a magyar nép erre képtelen.
Én tudom hogy miért,
de kérlek ne kényszeríts arra, hogy ezt most
megmagyarázzam. Csak nem
azt várod el tőlünk zsidóktól, hogy egyik napról a
másikra csak úgy
felébredjünk, s megbocsássunk szeretteink
elvesztéséért. Ez nem az az
eset, amikor valaki véletlenül rálép a lábadra, és
bocsánatot kér
érte. Életet visszaadni sohasem lehet. Én például
1951-ben születtem,
de a génjeimben hordozom a holokausztot.
Te meg két félröl beszélsz, akik nem akarnak
megbékélni? Csak egy
oldalon kérheted ezt számon, a gyilkos magyar nép
oldalán. Véreim vére
a kezeteken. Nekem ne próbáld eladni a nagy
zsidómentő magyarok hosszú
sorának hamis történetét, mert az nem hogy nem
igaz, de még cinikus is
600 000 mártír teteme felett."
Az igazság az, hogy a gazság méreteihez képest
alig voltak. Egy
szégyen erre egyáltalán hivatkozni is. Én bátran
kimondom - mert én
nem egy lehorgasztott fejű, gyáva, szar zsidó
vagyok, nekem van vér a
pucámban - hogy én úgy utálom a magyar népet, hogy
azt csak egy költő
tudná megfelelően szavakba foglalni. Aztán ezért
csak nyugodtan
húzzátok le rólam a vizes lepedőt. Nem érdekel.
Tehát nem Magyarországot utálom, hiszen a fák, az
erdők, a mezők, a
virágok, a folyók, a hegyek, s a völgyek nekem
cseppet sem ártottak.
Én ennek a népnek a kultúráját, karakterét, minden
alapot nélkülöző
nevetséges magabiztosságát utálom. Azt, hogy annak
ellenére, hogy a
térképen alig található meg ez a gyüszü méretü
ország még nagyitóval
is , minden nagyhatalmi vezetőt és nemzetet
kioktat, lásd azt a barom
Antallt és a még nagyobb állat Orbánt. Nem is
fogadták őt
Washingtonban, mármint Orbánt, s elárulom:
közvetve ehhez nekem is van
kissé közöm. Ezért nagyon is büszke vagyok . Majd
egyszer elmesélem
személyesen, hogy miért is van közöm hozzá.
Ezt az istenverte népet azonban nemcsak a
holokauszt miatt utálom,
hanem azért az erkölcsi fertőért is, ami ebben a
kis szar országban
uralkodik , mindegy hogy a komcsi vagy a náci
oldalon vizsgálódunk.
"Engem ez az ország már apámban
meglopott" - írta a költő. Hát engem
is. Egyenlőre ennyit erről."
Tisztelettel, dr. Regös Péter""
Ha van egy kis időd olvasd el a csatolt tanulmányt
a BILDERBERG CSOPORTRÓL!
Most Kaptam ezt a kis szösszenetet!
Ezt sajnos én már régóta tudom ezért egyes ismerőseim rám sütötték,hogy összeesküvés
elméleteket gyártok.Van még a Bilderbergen kívül még vagy 3 titkos társaság hasonló célokkal.
Sajnos továbbra is lesznek háborúk -ők mondták azt is hogy sokan vagyunk a földön- sok ember nagy probléma,kevés ember kis probléma.Azt is leírom,hogy a híres EU-t is ők irányítják és az ő bábáskodásuk mellett jött létre-lásd Barroso úr is ott a"csapatban".Egy a lényeg hogy a szegényeket még szegényebbé tenni sőt rabszolgává.De egyet ők sem tudnak a történelemből tanulni.Mert voltak ,vannak és lesznek Spartacusok és Dózsa Györgyök!!!!!!!!!
Örülök hogy ennek a kis népnek kezd kinyilni a szeme is a bicskán kivül.De úgy látszik nem csak nekünk.Igen az arab világra gondolok többek között mert a diktátorokat is ők pénzelték,oszd meg és
uralkodj.Úgy hogy nem kéne nekünk nagyon nyalni senkiét mert még a végén oda ragad a nyelvünk.
Ezt a kis utóiratot küldjétek tovább az ismerőseiteknek hogy lássák vannak még emberek akik azért szemüveg nélkül is tisztán látnak.
Üdv. Kémeri Lajos
Szabadkőművesek:
a Bilderberg csoport igaz története 1. rész
yoda, h, 2008-01-28 18:46 Alvilág
"1954 óta napjainkig a
világ legbefolyásosabb emberei évente egyszer titokban talákoznak…” – így
kezdődik Daniel Estulin 2007 decemberében megjelent könyve, amely máris
világsiker. Ugyanis aról szól, hogy a világ politikai és pénzügyi vezetői miről
is beszélnek évente egyszer titkos találkozásukkor – a Bilderberg csoport megbeszéléseken
- és hogyan befolyásolják ezek a találkozások a világ ügyeit: elnökök
megválasztását vagy megbuktatását, háborúk kitörését és az energiapiacok
manipulálását. Dr. Csath Magdolna I. rész A főáramú média, bár meghívottként képviselői
jelen vannak a találkozáson, híreket mégsem közöl róluk. A könyv főleg két
kérdésre próbál válaszolni: - Vajon mivel foglalkoznak ezek a bölcs emberek,
ami ekkora titokzatosságot érdemel? Azért ezekre a kérdésekre keresi a szerző a
választ, mivel, - ahogy a könyv kiadója fogalmaz, - még az is elképzelhető,
hogy a Bilderberg csoport többsége hisz abban, hogy lopakodó útjuk a titokzatos
jövő felé jó szándékkal van kikövezve. De ennek ellenére az is lehetséges, hogy
az emberek többsége még sem akar ezen az úton efelé a jövő felé menni. Ez a
könyv legalább olyan izgalmas és jelentős, mint Susan
George könyve a Luganói tanulmány volt. Érdemes ezért megismerkedni vele. A kezdetek A világ legnagyhatalmúbb emberei először 1954-ben
találkoztak Bernhard holland herceg és a Rockefeller család szervezésében a
„Hotel Bilderberg” luxus szállodában, egy kis holland városkában,
Oosterbeek-ben. Egy hétvégén át vitatták meg a világ jövőjét. A találkozó végén
elhatározták, hogy ezentúl minden évben egyszer találkoznak. A hely után
Bilderberg csoportnak nevezték el magukat. Azóta összesen 56-szor találkoztak –
voltak évek, amikor kétszer is – mindig luxushotelekben. A csapatban találjuk,
többek között – Henry Kissingert, David Rockefellert, Zbigniew Brzezinskit,
Tony Blairt, Paul Wolfowitzot és Bill Clintont, és sok más kormányfőt,
üzletembert, bankárt, politikust és újságírót. A rengeteg tanácskozás ellenére a sajtó sohasem
számolt be arról, hogy a csapat miről tárgyalt és milyen következtetésekre
jutott. Pedig a világot joggal érdekelhetné, hogy miről is beszélhetnek ezek az
emberek? A demokráciában természetesen mindenkinek joga van arra, hogy amit nem
akar, azt ne közölje a médiával. De ebben az esetben más a helyzet. Ezek az emberek
nem baráti, magántalálkozásokon vesznek részt, hanem a világ ügyeit próbálják
igazgatni. Nem lenne ezért mégis csak joga a közembernek, hogy megtudja, miről
is döntenek a háta mögött? Miről is beszélnek a politikai vezetők a
legbefolyásosabb üzletemberekkel és bankárokkal? Gondoljuk csak el, a hasonló
találkozók mind nyilvánosak, a sajtó részvételével zajlanak. Ilyenek a davosi
Világgazdasági Fórum vagy a G8 országok találkozói is. Pedig a Bilderberg
csoport találkozóin jelen szokott lennei a Nemzetközi Valutaalap elnöke, a
Világbank elnöke és az amerikai pénzügyi vezetés képviselője is. Ott vannak
továbbá a leghatalmasabb globális cégek, a Coca-Cola, a Chase Manhattan Bank,
az American Express, a Goldman Sachs, a Microsoft, a British Petroleum, a
Daimler Chrysler elnökei, az USA alelnökei, a CIA, és az FBI igazgaói is,
együtt az európai országok miniszterelnökeivel. Akik jelen vannak, együttesen
nagyobb vagyonnal rendelkeznek, mint az USA teljes lakosságának vagyona.
Bármelyikük ha egyénileg bárhová elutazik, egészen biztos, hogy a média
vezetőhírben számol be róla. Éppen erről a nagyszabású Bilderberg csoport
találkozóról nem látja értelmét hírt adni? Elég furcsának tűnő helyzet! Ez a furcsa helyzet indította a szerzőt arra,
hogy nyomozni kezdjen. 15 évvel ezelőtt kezdte. Rengeteg segítséget
kapott munkájához, bár senki nem akarta a nevét adni az ügyhöz. Minél mélyebbre
ásott az ügyben, annál inkább erősödött benne az érzés, hogy a Bilderberg
csoport úgy működik, mint egy „árnyék világkormány”, amely az éves találkozók
teljes titokzatosságában döntéseket hoz, és azt is megbeszéli, hogy a
döntéseket hogyan valósítja majd meg. De ezzel elveszik az emberektől azt a
demokatikus jogukat, hogy saját ügyeikről, jövőjükről maguk dönthessenek. Az
egyes titkos döntések sorozata a világ rabszolgasorsba taszítása felé haladhat.
Ezért itt az ideje, hogy benézzünk a színfalak mögé! Keresztúthoz érkezünk. Az emberiség jövőjét
határozza az meg, hogy most merre megyünk tovább. Rendőrállamokká változhatnak
az országok, vagy szabad akaratú, demokratikus körülmények között élő emberek
közösségeivé. Azon múlik, hogy mi mit teszünk. Ehhez azonban először tudnunk
kell, mit csinálnak mások a hátunk mögött. Erről szól a „Bilderberg csoport igaz
története” című könyv. A Bilderberg csoport: az univerzum
mesterei Nézzünk néhány, a csoporttal kapcsolatban
megjelent idézetet! The Times, Anglia 1977 „A Bilderberg csoport a nyugati világ
leggazdagabb, gazdaságilag és politikailag leghatalmasabb, legbefolyásosabb
embereinek klikkje, akik titokban megterveznek dolgokat, melyek azután később,
mint véletlen események, meg is történnek.” Kanada veszélyben 1996 májusában a Bilderberg csoport találkozója
Torontóban volt. Egy csodálatos helyen találkoztak, közel óriási farmokhoz,
ahol lovagolni lehetett, „wellness központokhoz”, ahol csodálatos kezelések
álltak rendelkezésükre. Ezen az eseményen azonban váratlan dolog történt.
Kiszivárgott a hír, hogy a Bilderberg csoport fel akarja osztani Kanadát. A
tervezett módszer az volt, hogy a Quebec tartomány majd egyoldalúan bejelenti
leszakadási szándékát, megjelentetve egy függetlenségi nyilatkozatot. A
tervezett időpont 1997 eleje volt. Kanada többi részei pedig egyesülnek az
USA-val. Amint már említettük, általános szabály, hogy a média soha nem számol
be a Bilderberg csoport döntéseiről. Ennek oka, hogy a médiabirodalom döntő
hányada a Bilderberg csoport tagjainak tulajdona! Ebben az esetben azonban megtört
a titoktartás. A terv kikerült a legolvasottabb és legbefolyásosabb kanadai
újsághoz, a „Toronto Star”-hoz, amely azt azonnal le is közölte. Ezen a
találkozón is érdekes emberek voltak együtt. Néhányan a listáról: az USA védelmi államtitkára
William Perry, a kanadai miniszterelnök Jean Chretien, Henry Kissinger, a Fiat
cég tiszteletbeli elnöke, Giovanni Agnielli, Paul Martin, Mario Monto EU-s
biztosok, a Chase Manhattan Bank főnöke David Rockefeller, Soros György, a
holland és spanyol királynő és a belga herceg, továbbá számos más üzleti,
politikai és egyetemi figura. A kiszivárgott hír nagy hatással volt az
emberekre. Végül is eddig nem fordult elő, hogy a Bilderberg csoport a
vendéglátó ország felosztását tervezte volna. A kanadaiak pedig kemény emberek.
Amikor megtudták, mi forog kockán, az egyszerű dolgozók, írók, kiadók,
újságírók, sőt rádió- és TV riporterek is fittyet hányva annak, hogy kinek a
tulajdonában vannak a lapok, a TV és rádió csatornák, világgá kürtölték az
igazságot, amit azután az emberek nagyon hamar és széles körben ismertek meg. A
felháborodás szétáradt az országban, ami megakadályozta, hogy a Bilderberg terv
valóra váljon. Ettől kezdve azután a rendezvény őrzése még
szigorúbbá vált. Az eseményről először tudósító újságíró ellen pedig
merényletet követtek el, amit szerencsésen megúszott. II. rész - A zártkörű
klub Képzeljünk el egy zártkörű klubot, amelynek
résztvevői államelnökök, miniszterelnökök, nemzetközi bankárok,
titkosszolgálati és katonai vezetők, és amelyben háborúktól és piaci
eredményekről döntenek. Ez a Bilderberg csoport. Hogy miért nem tudnak róla
semmit az emberek? Egy francia riporter erre a kérdésre így válaszolt: a
Bilderberg csoport a világ legtitokzatosabb szervezete, amely annyira
nagyhatalmú és mindenhol jelenlévő, hogy kevés ember veszi a bátorságot, hogy
leleplezze tevékenységét. A holland Bernhard herceg, aki a csoport alapítója
volt, azzal a céllal hozta össze ezt a „hasonlóan gondolkodók” csoportját, hogy
a világ nagy problémáit együtt megoldják. Mint már tudjuk, először 1954-ben találkoztak, a
Bilderberg Szállóban, Oosterbeek városában, Hollandiában. Egy szerző, Hatonn
azonban kiderítette, hogy a német származású hercegnek köze volt a nácikhoz. A
háború után azonban ez feledésbe merült, és a herceg azt üzleti élet felé vette
az útját: a hatalmas Royal Bulch Shell olajtársaság egyik felsővezetője lett.
Ma a cég nagyon közel áll a Bilderberg csoporthoz. A Bilderberg csoport, az
alakuló ülésen, megfogalmazta a misszióját és a fő céljait. Ezek lényege az
európai-amerikai érdekszövetség megteremtése volt gazdasági és politikai
kérdésekben. Európában de Gaulle volt az egyik fő ellenzőjük. Azért – ahogy egy
politikai elemző állítja –, mert de Gaulle-nak nem tetszett a Bilderberg
csoport azon célja, hogy Európa népei adják föl önállóságukat, és rendeljék alá
nemzeti magukat egy Bilderberg csoport irányította brit-amerikai világkormánynak.
Ha végigvizsgáljuk, hogy 1954 óta mely témák
voltak a Bilderberg csoport találkozásainak kitüntetett vitapontjai, akkor azt
találjuk, hogy azok az amerikai-európai ideológiai különbségek csökkentésére,
és a világ befolyásolására összpontosítottak. 1954 óta a csoport találkozóinak
rendszeres résztvevői a nyugati világ leggazdagabbjai: bankárok, nagyiparosok,
politikusok, multicégek főnökei, elnökök, miniszterelnökök, államtitkárok,
pénzügyminiszterek, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap vezetői, katonai
vezetők és a globális médiabirodalmak tulajdonosai és vezetői. 2005-ben, a „titkos társaság” mítoszt
eloszlatandó, a csoport 73 éves elnöke, Viscount Etienne Davignon, interjút
adott a BBC-nek. Ebben a következőt mondta: a csoport egyedüli célja, hogy befolyásos
emberek kíváncsiak más befolyásos emberek véleményére, szeretnék megismerni a
nézeteik között lévő különbségeket, még pedig úgy, hogy mindez ne a nagy nyilvánosság
előtt történjék. Azt, hogy egy „globális uralkodó osztály” kialakítása lenne a
cél, Davignon tagadta. Korábban a háborúkat elsősorban területekért
vívták. A globális újkorban azonban, amelyben az üzlet és a politika szorosan
összefügg egymással, a világ gazdasági befolyásolása a cél. A Bilderberg
csoport tagjai befolyásolják az országok központi bankjait, ezen keresztül
hatással vannak az árfolyamokra, a kamatokra, és az arany árára. Arra is hatni
tudnak, hogy mely országok, milyen feltételekkel kapnak hitelt. Ez a
tevékenység természetesen személyes vagyonukat is gyarapítja. Eisenhower óta az
USA valamennyi elnöke kapcsolatban volt a Bilderberg csoporttal. Ez nem jelenti
azt, hogy személyesen vett részt a találkozókon, de képviselőjét elküldte.
Állandó tag Tony Blair és a brit kormány vezetői. Tag volt Kanada egykori miniszterelnöke
Trudeau, és a meghívottak között van Hillary és Bill Clinton és Bill Gates is.
De ott találjuk a csoportban David Rockefellert, a médiacár Rupert Murdoch-ot
és a nemzetközi médiabirodalom a Viacom vezérét, Summer Redotone-t is. A
Bilderberg csoport találkozóit követhetik olyan események, mint az például,
amikor a Nemzetközi valutaalap /IMF/ megszorító csomagot kényszerített
Argentínára. Bernhard herceg, aki Beatrix királynő apja volt,
2004-ben halt meg. Életrajzában ez olvasható: Amikor a Bilderberg csoport
tagjai hazatérnek, magukkal viszik azt, amiben megállapodtak, és mindent
megtesznek annak megvalósításáért. A Bilderberg csoportnak csak az lehet a tagja,
aki elkötelezett híve „az egyvilágrendszernek”, a társadalmak valamennyi
tevékenysége feletti „demokratikus ellenőrzésnek”. A kulcsszó az ellenőrzés,
ami nagyon hasonlít a kommunista célokra. A hermetikus elzártság biztosítása érdekében a
Bilderberg csoport tagjai nem hozhatnak senkit magukkal. A találkozó helyéül
szolgáló szállodában rajtuk kívül más vendég nem lehet. A kiszolgáló
személyzetet pedig gondosan átvilágítják, politikai nézeteiket is ellenőrizve.
A biztonsági ellenőrzés és a folyamatos őrzés pedig olyan erőteljes, hogy egy
légy sem juthat be a biztonsági őrök tudta nélkül. Mindennek költségeit a helyi
kormány fizeti. A szállodai szobák ára 1200 euró körül van. Fontos a kiváló
konyha. Általában kisebb várost választanak a találkozó helyszíneként, hogy
kevésbé legyenek „szem előtt”. Ez a „globalista fesztivál”, amely általában 4
napig tart, 10 millió euróra rúg. Ez több, mint amennyit az USA elnökének vagy
a Pápának a védelmére költenek nemzetközi utazásaik alkalmával. A konferenciákon
általában 130-an vannak. A résztvevők kb. kétharmada európai, a többi az
USA-ból, Kanadából és a többi országból. A résztvevők folyékonyan beszélnek angolul. A Bilderberg csoportot zavarja a brit
nacionalizmus: például az, hogy az britek nem akarják bevezetni az eurót. Ezt
gyakran vetik Blair szemére. 1998. május 29-én a „Spotlight” című lapban volt
olvasható, hogy valaki Blairt „hosszúnadrágban lévő Maggie Thatchernek nevezte,
utalva arra, hogy Thatchernek Európa- ellenessége miatt a Bilderberg csoport
nyomására kellett távoznia a miniszterelnöki bársonyszékből. Valaki úgy
fogalmazott, hogy a Bilderberg alapfilozófiáját a következő mondással lehet a
legjobban leírni: „ami jó a bankoknak és a nagyvállalatoknak, az jó mindenki
másnak”. Különbséget kell tennünk az állandó, aktív tagok,
és a meghívottak között. Az állandó tagok száma kb. nyolcvan. A meghívottak egy
részét, akikről kiderül, hogy jól szolgálnák a globalizációs célokat, a
Bilderberg csoport tagjai később hatalmi pozícióba segítik. Egy kiváló példa
erre Bill Clinton. Először 1991-ben a németországi Baden-Badenben vett részt
Bilderberg találkozón, akkor még mint Arkansas állam kormányzója. Itt David
Rockefeller közölte vele, hogy a NAFTA (Észak-amerikai Szabadkereskedelmi
Megállapodás) létrehozása Bilderberg-cél. Clinton egyetértett az üggyel.
Clinton 1992-ben az USA elnöke lett, és minden erejét latba vetette, hogy a
NAFTA létrejöhessen. Még néhány érdekesség: Tony Blair először 1993-ban vett részt a
Bilderberg rendezvényen. 1994-ben pártvezér, 1997-ben miniszterelnök lett. George
Robertson 1998-ban volt ott, és 1999-ben NATO főtitkár lett. Egy híres ipari vezető, a bilderberges Giovanni
Agnelli, a Fiat egykori elnöke is figyelemre méltó igazságot mondott ki: „az
európai integráció a célunk, és ahol a politikusok nem lesznek sikeresek, ott
majd a nagyiparosok közbe lépnek, és elrendezik a dolgokat”. Ezt kicsit kibontva, arról lehet szó, hogy – az
üzleti érdekeknek megfelelően – a Bilderberg csoport egységes, globális piacot,
egyetlen kormányt, az ezekre felügyelő egyetlen világhadsereget, egységes
valutát és egy uralkodó bankot akar. Ha ez igaz, akkor érthető, hogy nem
szeretné, hogy ez kiderüljön és a „kisemberek” tudomására jusson. Ez
indokolhatja a titkolódzást. A különböző források szerint a Bilderberg csoport
jövőről alkotott elképzeléseibe a következők tartoznak bele: – Valamennyi nemzetközi és fontos hazai politikai
kérdés központi ellenőrzése. A cél magáért beszél. Nézzük csak meg, hogy mi is
történik az EU-ban, hogyan von magához minden fontos döntést Brüsszel! – Az ENSZ megerősítése. Szerepét növelni akarják;
jogilag és valóságban egyaránt „világkormánnyá” akarják változtatni, amely adót
is szed majd a „világpolgároktól”. – További szabadkereskedelmi régiók létrehozása.
A NAFTA és az EU-n túl, a világ többi részén is cél a szabadkereskedelmi
övezetek kialakítása. – A NATO szerepének további növelése: igazi
„világkatonasággá” alakítása. A NATO már ma is beavatkozik belső ügyekbe a
világ több pontján (például Afganisztán, a volt Jugoszlávia területe). – Egységes jogi és társadalmi rendszer. Ebben aki
„szót fogad”, az jól jár, aki nem, az akár a megsemmisítésre is számíthat. Mindezt a Bilderberg csoport gazdasági és
politikai hatalmán, nagyhatalmi tagjain keresztül kívánja elérni. Befejező gondolatok és saját vélemény „A Bilderberg csoport igazi története” rendkívül
izgalmas könyv. Nincs módunkban közvetlenül ellenőrizni, hogy igaz-e, vagy csak
„kitalálás”. Ahogy azt mondani szokták, egyike az „összeesküvés-elméleteknek”.
Azonban az nagyon is elgondolkodtató, hogy a megfogalmazott célok teljesülését
saját bőrünkön is tapasztalhatjuk. Nem tapasztaljuk-e Magyarországon hogy mekkora
nyomás nehezedik ránk nemzeti érzelmeink, történelmi nagyjaink elfelejtetése,
elhalványítása érdekében? Nem érzékeljük-e a nagy nemzetközi szervezetek,
Világbank, IMF, Európai Bizottság állandó beleavatkozását az ország ügyeibe? Nem dicsérik-e ezek az intézmények folyamatosan a
nemzetromboló „Gyurcsány-csomagot”? Nem csökkent-e le szinte nullára a magyar
gazdasági növekedés, óriásira növelve a szegények számát, és egyre jobban
kiiktatva a középosztályt? Nincs-e káosz, bizonytalanság a gazdaságban, az
egészségügyben, az oktatásban és kultúrában, és nem félrevezetettek-e,
apatikusa-e és passzívak-e az emberek? Nem „demoralizálódott-e” a társadalom? A Bolognai rendszerrel nem egységesítette-e az EU
a felsőoktatási rendszereket, egyformává, „átláthatóvá és átjárhatóvá” téve
azokat? Nem döntenek-e egyre több nemzeti bel- és külpolitikai
ügyben helyettünk Brüsszelben? Nem erősíti-e az EU a régiókat a megyék
megszüntetésének távlati tervével? Van-e független, az ország érdekeit védő
hadseregünk, vagy inkább katonáik a NATO irányítása szerint cselekszenek? Ha ezekre a kérdésekre őszintén válaszolunk,
akkor megdöbbenve tapasztalhatjuk, hogy a könyvben megfogalmazott „jövőképek”
megvalósításában hazánk élenjár. Éppúgy, mint abban, hogy az EU „reformszerződését
– ami nem más, mint a korábbi, a franciák és dánok által elutasított,
minimálisan módosított alkotmány – elsőként, „jó pontokra törekedve Brüsszelnél”,
fogadta el a magyar parlament. Történt ez néhány nappal a szerződés aláírása
után, amikor még a több száz oldalas dokumentumnak magyar fordítása nem is
volt. Gondolom, azt senki nem feltételezheti, hogy a képviselők, akik
valószínűleg nem mindannyian beszélnek angolul, néhány nap alatt angolul
elolvasták a több száz oldalas reformszerződést, hogy – ahogy az kötelességük
lenne – megfelelő ismeretek birtokában, az ország érdekeit szolgáló döntés
hozhassanak. yoda, k, 2008-02-26 22:39 Alvilág
Az
ismert amerikai csatorna, a CBS hírek egykori elnöke Richard Sabant így fogalmazott:
„A mi feladatunk nem az, hogy azt adjuk az embereknek, amit alkarnak, hanem
hogy azt adjuk nekik, amit mi fontosnak tartunk”. III. rész: A média A szerző szerint az emberek többsége nem tudja,
hogy milyen erős szálak fűzik össze a médiát és a Bilderberg csoportot. Ezért
nem is gyanakszanak arra, hogy esetleg a médiában nem a valódi, hanem a
manipuláló szándékú híreket kaphatják. A Bilderberg csoportnak tagjai illetve
meghívottjai az amerikai és európai média birodalmak tulajdonosai. Ez egyben
azt is jelenti, hogy a Bilderberg rendezvényeiről, a csoport céljairól és
eszközeiről nem számolnak be. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy bár a
2002 évi Bilderberg találkozón jelen voltak a vezető médiák képviselői, mégis,
egy sem volt közöttük, amelyik az iraki háborús készülődésről beszámolt volna.
A média inkább kitalált témákat, amelyeket – ha nem is ezek a legfontosabbak –
bedob, és amelyen „csámcsog”. Kedvenc módszer a Bilderberg támogatók „hősként”,
az „ellenzők” veszélyes, szélsőséges, hozzá nem értő emberekként való
feltüntetése. Így népszerűsítette például Ralph Nader-t az
amerikai „főáramú” média elnökjelöltként. Nader tanácsadója egyébként az
amerikai „Business Week” lap szerint 1971. március 10-i száma szerint, a
Rockefeller család egyik tagja, John D. Rockefeller IV. volt és kampányát is a
Rockefeller hálózat pénzelte. A médiára gyakorolt hatással így a Bilderberg
csoport tagjai befolyásolják a közvéleményt, ezen keresztül pedig a
választásokat, végül pedig azt, hogy mi is történik egy országban. Különböző
források szerint ezt David Rockefeller így fogalmazta meg az 1991-ben
Baden-Badenben tartott Bilderberg csoport találkozón: „Hálásak vagyunk az olyan
kiváló lapoknak, mint például a Washington Post, a New York Times vagy a Time
Magazine azért, hogy közel negyven éve betartják ígéretüket, és nem hozzák
azokat nyilvánosságra. Ugyanis lehetetlen lett volna a világ jövőjével
kapcsolatos terveinket kialakítanunk akkor, ha azok közben nyilvánosságra
kerültek volna. Most már a világ felkészültebbé vált arra, hogy
elinduljon a világkormány megteremtése felé. Hiszen nyilvánvalóan hasznosabb
megoldás az intellektuális elit és a világ bankárjainak nemzetek feletti
szuverén hatalma, mint az elmúlt századokban gyakorolt nemzeti önrendelkezés”. Igazak-e ezek az információ források? Éppen a
média titkolódzása miatt egészen biztosak semmiben nem lehetünk. Azonban ez nem
zárja ki azt, hogy a jelekből olvassunk. Ilyen érdekes jel az a vélemény,
amelyet George Ball fogalmazott meg 1968. áprilisában, az akkori Kanadában,
Mont Tremblant-ban tartott Bilderberg csoport rendezvény alkalmából. Ball Kennedy
és Johnson elnök gazdasági államtitkára volt, továbbá a Lehman Brothers
pénzügyi csoport ügyvezető igazgatója lés a Bilderberg csoport egyik
bizottságának tagja. Ball arról beszélt, hogy mit jelentenek a Bilderberg
csoport globalizációs elképzelései. Ball szerint az első és legfontosabb
feladat a nemzetállamok „archaikus politikai struktúrájának” megszüntetése és a
„világméretű cégek” elterjesztése. A kis nemzetállamok ugyanis gátolják a világcégek
„mérethatékonyságának” elérését. Persze – ahogy erre sokan rámutatnak – ez nem
jelent mást, mint „szabadrablást”: A gyenge országoknak a átfogó tőke prédájává
válását. Jelenti az olcsó béreket és a magas árakat a szegény országokban. (Nem
ismerős ez nekünk?) De hogyan lehet mindezt kivitelezni? Hogyan
lehet megszabadulni olyan kormányoktól, amelyek megpróbálnák megvédeni a nemzeti
érdekeket a globális tőkével szemben? A jelenlegi „képviselői demokrácia” erre
kiváló lehetőséget ad. Csak elegendő pénz kell ahhoz, hogy egy ilyen kormányt
meg lehessen buktatni. Nem nehéz egy kis válságot kelteni bárhol a világban!
Főleg, ha a függetlenné tett – már mint a nemzeti érdekektől, de nem a nemzetközi
pénzvilágtól – központi bankokat manipulációs eszközként tudja használni a
nemzetközi pénzvilág. Például az USA-ban a központi bank – a Federal Reserve
System – egy magán bankrendszer, amely több szálon is kötődik a Bilderbegekhez.
De ez a helyzet Európában is. A függetlennek mondott Európai Központi Bank –
amelynek elnöke Jean Claude Trichet, maga is Bilderberg csoport „pénzelitje”
tervezi meg. A brit központi bank, a „Bank of England” vezetői valamennyien a
Bilderberg csoport belső körében tartoznak. A Bilderberg csoport tehát
közvetlen felügyeletet gyakorol a függetlennek nevezett nemzeti bankok és a
politikusok felett. Emlékezzünk rá, Margaret Thatcher-nek is azért kellett
távoznia, mert nem értett egyet azzal, hogy a brit szuverenitásról lemondjon a
Bilderberg csoport által megtervezett európai szuperállam brüsszeli vezetői
javára. Az európai szuperállam terve javára. Az európai szuperállam terve
azonban régi: és – a szerző vélemény e szerint – kezdetek óta kapcsolódik a
Bilderbergerekhez, A Marshall terv A Marshall terv a nevét George Marshall-ról az
USA egykori külügyminiszterétől kapta, aki 1947. június 5-én mondta el híres
beszédét Európa háború utáni újjáépítéséről. Amiről azonban a nyilvánosságot nem
tájékoztatták, az az volt, hogy a „Tervet” sok angol politikai közíró ezeket
így jellemezte „Ki uralkodik a világ felett? című cikkében: az USA követelte,
hogy Európa liberalizálja – cserében a Marshall tervért – kereskedelmét,
növelje termelékenységét, és biztosítja, hogy megindul „Európa
amerikanizálódása”. Ezt segíti majd az USA és Európa „gazdasági és politikai
elitjeinek összefonódása” és az, hogy jelentős gazdasági vagy politikai lépést
Európa nem tehet amerikai jóváhagyás nélkül. A Marshall terv eszerint
tökéletesen kiszolgálta a nemzetközi orientáltságú amerikai óriáscégek üzleti
érdekeit.(Churchill például egy alkalommal a Marshall tervet a történelem
leghitványabb tettének nevezte!). Megjegyezhetjük, hogy Európa, mindenesetre „jó
tanítványnak bizonyult, hiszen a fejletlenebb országoknak, köztünk hazánknak
juttatott EU-s támogatásokból is többnyire a külföldi cégek húzzák a legnagyobb
hasznot! Az egyesített Európa terve tehát már ekkor, a
Marshall terv idején felmerült Carrol Quigley, a Georgetown Egyetem történelem
professzora erről így ír: Európa egységesítését a Marshall terv indította el
1948-ban. A terv egyik kikötése volt, hogy az európai gazdasági újjáépítést az
országnak egymással összefogva kell elvégezniük. Ez vezette el az 1948.
áprilisában aláírt Európai gazdasági együttműködési megállapodáshoz, és az ezt
követő hónapban megtartott „Hágai Kongresszus az Európai Unióért” című
rendezvényhez. Ezután már gyorsan követték egymást az események. 1950-ben már
meg is született a „Schuman terv”, amely Franciaország és Németország teljes
szén- és acéltermelésének felügyeletét és irányítását egy nemzetek feletti
szervezetre bízta. Az Európai szén és acél bizottság 1952-ben kezdte meg
működését. A bizottság dönthetett árakról, beruházásokról és termelési
mennyiségekről: éppen úgy, mint egy kormány. A csoportba végül hat ország,
Franciaország, Nyugat-Németország, Olaszország, Belgium, Luxemburg és Hollandia
lépett be. Ezzel Európa elindult az egységesedés felé. 1957-ben azután megszületett Rómában az Európai
Gazdasági Közösség. A római szerződés 1958. január elsején lépett hatályba. IV. rész Létezett is olyan szervezet
CIA-vezetéssel, hogy „Amerika-bizottság az Egyesített Európáért”. És ezen a
ponton szólnunk kell egy másik szervezetről is. Ez a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa
(Council on Foreign Relations). A CIA-t ennek a csoportnak a befolyásos tagjai
irányították az ’50-es, ’60-as években. De vajon miért tud olyan keveset még az
amerikai lakosság is erről a csoportról? Miért nem foglalkoznak vele a
Pulitzer-díjas riporterek, egyetemi professzorok, történészek, kutatók? Lehet,
hogy azért, mert a tanácsnak létezik egy „nyilvános arca”. Évente jelentéseket
ad ki, és folyóirata is van Foreign Affairs – külügyek – címmel, amelyre bárki
előfizethet. Titkársága is van, amelyhez bárki kérdéssel,
javaslattal fordulhat, és egészen biztos, hogy választ is fog kapni. Azonban
mindez csupán a felszín. Ha megnézzük a tagok listáját, akkor azt találjuk,
hogy körülbelül kilencven százalék vagy a Bilderberg csoportnak is tagja, vagy
az úgynevezett „Trilateral Commission” – Háromoldalú Bizottsághoz van köze. A Háromoldalú Bizottság Olvassuk David Rockefeller emlékiratainak egy
részét: „Egyesek azt hirdetik, hogy mi egy titkos
szövetség részei vagyunk, mivel én és családom úgynevezett »internacionalisták«
vagyunk, és arra szövetkezünk, hogy egy globális politikai és gazdasági
struktúrát hozunk létre: úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy egységesített
világot, amely az USA érdekeit is sértheti. Ha ez ellenünk a vád, akkor én
valóban bűnös vagyok, és egyben büszke vagyok rá.” A Bilderberg csoport mellett még egy hatalmi
csoportosulás van: ez az úgynevezett Háromoldalú Bizottság. Ennek is gazdag és
nagy hatalmú emberek a tagjai. Közös bennük, hogy hasonlóan a Bilderberg
csoport tagjaihoz, irtóznak mindentől, ami „nemzeti”. A bizottságot 1973-ban
David Rockefeller alapította. David Rockefellerről, a Rockefeller család
irányította Chase Manhattan Bank elnökéről 1980-ban egy „A titokzatos kormány”
című dokumentumműsorban így beszélt az újságíró, Bill Moyers: „David
Rockefeller a legnyilvánvalóbb képviselője a mai uralkodó osztálynak, annak,
amelynek tagjai multinacionális közösségben formálják a globális
világgazdaságot, és irányítják a tőke mozgását. Rockefeller, mint magánember
pedig megdöbbentő privilégiumokkal rendelkezik: sem a vám-, sem az
útlevél-ellenőrzés emberei nem zavarhatják, sőt abból sincs baja, ha nem áll
meg az autójával a piros lámpánál.” A Háromoldalú Bizottság első találkozója Tokióban
volt 1973. október 21. és 23. között. Az észak-amerikai résztvevők csoportjában
hatvanöten voltak. Közülük harmincöt kapcsolatban volt a Külügyi Kapcsolatok
Tanácsa szervezettel is. A Háromoldalú Bizottság három régió- (Amerika, Európa
és Ázsia) csoportba oszlik. Az amerikai csoport központja Washingtonban, az
európaié Párizsban és az ázsiaié Tokióban van. A 2006-os éves ülés, amely három napig tartott,
Tokióban, a 2007. évi Brüsszelben volt. A 2008. évi pedig Washingtonban lesz.
Az ülések zártak, és a független média nem közölhet hírt róluk. Az amerikai
csoport vezetője 2001-től Thomas Foley, az európaié az üzletember és politikus
Peter Sutherland és az ázsiaié Yotaro Kobayashi, aki szintén üzletember. A
tagságot a végrehajtó bizottság választja. A tagok mind „belső emberek”, a
globalizáció hívei és előmozdítói. A Washington Post 1977. január 16-án így írt a
Háromoldalú Bizottságról: „A bizottság tagjai nemzetközi magánszervezetek
képviselői, akiket a vagyonos bankár, David Rockefeller gyűjtött össze azzal a
céllal, hogy felélénkítse a tárgyalásokat az USA, Nyugat-Európa és Japán
között. Azonban figyelemre érdemes, hogy a tagjai között találjuk Carter
elnököt, Mondale alelnököt, Cyrus Vance külügyminisztert, Harold Brown
honvédelmi és Michael Blumenthal pénzügyminisztert. De tag Carter
nemzetbiztonsági tanácsadója, Zbigniew Brzezinski is.” Ez után a cikk után a Washington Postot kiadó cég
igazgatótanácsának elnökét meghívták a bizottságba. Ezt követően többet nem írt
a lap a bizottság üléseiről. A bizottság legújabb ötlete, amelyet Brzezinski
vetett fel, hogy a globalizáció kiterjedésével az olyan globális intézményeket,
mint például a Háromoldalú Bizottság, globális adórendszer létrehozásával kell
majd finanszírozni. A bizottság 2007. augusztusi tagsági listáján már
sok országból találunk embereket, beleértve Kuvaitot, Jordániát, Ukrajnát,
Izraelt, Kínát és Oroszországot. Robert Eringer szerint, aki 1980-ban „A nagy
globális manipulátorok” címmel írt könyvet, a Háromoldalú Bizottság tagjai
előbb-utóbb saját országukban vezető beosztásba kerülnek, és ebben a pozícióban
a bizottságtól kapott feladatokat hajtják végre. Érdekes bizonyíték erre egy
Kissinger-idézet, amely a Háromoldalú Bizottság 25. évfordulóján, 1998-ban egy
díszvacsorán elmondott beszédből származik: Szakértői tervezés Miért is kapcsolódik egyre erősebben egymáshoz a
fejlett és a fejletlen világ? – teszi fel a kérdést egyre több szakember. 1991-ben egy amerikai közgazdász, Doug Henwood
így válaszol a kérdésre: a fejlett világ három csoportja, az USA, Nyugat-Európa
és Japán maga köré gyűjtött néhány kihasználható, kevésbé fejlett országot, és
azokban összeszerelő üzemeket, mezőgazdasági farmokat hozott létre, illetve
megszerezte a bányákat vagy vízkészleteket. Leszűrhetjük tehát azt a következtetést, hogy a
Bilderberg csoport, a Háromoldalú Bizottság és a Külügyi Kapcsolatok Tanácsa
egymással szoros kapcsolatban lévő és a világ dolgait irányítani akaró
magánintézmények, amelyek a nemzetek szuverenitása és a valódi demokrácia helyett
globális világuralmat készítenek elő. Vagyis nem csupán gazdasági célokról van
szó, bár ezek az érdekek is nyilvánvalóan erősek. A politikai hatalom
befolyásolása is a célok között szerepel. A „Rockefeller-dosszié” című könyv szerzője, Gary
Allen arra hívja fel a figyelmet, hogy a Bilderberg csoport és a Háromoldalú
Bizottság rendezvényein sohasem vetődik fel fontos témaként a tisztességes
verseny és a demokrácia fontossága. Viszont David Rockefeller némi szimpátiát mutat
a marxizmussal szemben. Hogyan lehetséges ez? – teszi fel a kérdést a szerző.
David Rockefeller nemcsak nagyon gazdag, de tanult ember is. Ismeri a XX.
század történelmét, tudja, mit követett el Sztálin a marxizmus jegyében. V. rész Tudja, hogy – becslések szerint – százmillió embert
öltek meg, és ennél sokkal többet börtönöztek be vagy küldtek lágerekbe a
marxista ideológia védelmében. Hogyan egyeztethető össze a „nagykapitalista”
állapot a marxizmus iránti vonzalommal? Az ellentmondást talán akkor sikerül
feloldanunk, ha jobban megvizsgáljuk a szavak értelmét. Az ideológiai magyarázatok
szerint a kapitalizmus egyenlő a szabad versennyel. A kapitalisták tehetséges vállalkozók, akik
kiváló ötleteik segítségével versenyhelyzetben profitot tudnak elérni, és ezzel
meggazdagodnak. A kapitalizmusban az egyén tehetsége előtt nincs korlát, a
megtermelt profitot újra be lehet ruházni, és azzal még több profitot lehet
előállítani. A pénz, amit megkeres az egyén, az övé, és az is egyéni döntés,
hogy a pénzt mibe fekteti be. Ezzel szemben a marxista ideológia szerint a
legfontosabb az állam. Egypártrendszer van, amely az egész gazdaságot
ellenőrzése alatt tartja, az egyének döntési szabadsága pedig kicsi. Ezek után
elképzelhető-e, hogy a nagybankárok, a kapitalizmus megtestesítői, mint például
a Rockefellerek, Rothschildok és a többiek érdeklődést mutathatnak az
antikapitalista marxizmus iránt? Mi lehet vonzó a számukra a marxizmusban? A
társadalom feletti uralom, a lakosság és a gazdaság állami ellenőrzése nagy
előnyökkel járhat a kapitalisták számára is. Figyeljük csak meg, mi játszódik le Kínában.
Kínában valójában „házasságra lépett” a kapitalizmus a kommunizmussal. Hiszen
továbbra is valójában egypártrendszer van, működik a központi irányítás, és ez
támogatja a kapitalizmus meggyökeresedését. Az „Egy monopolista vallomása” című könyvben,
1906-ban jelent meg, szerzője Frederick C. Howe így fogalmazott: a nagyvállalat
célja a monopolhelyzet, az, hogy a társadalom szolgálja ki a nagytőkét. Ezért nem értjük meg a valóságot, ha az
internacionalista forradalmárokat és az internacionalista bankárokat
kiengesztelhetetlen ellenségeknek tekintjük. Ugyanis ez esetben nem is gondolhatunk
arra, hogy a két tábor között kölcsönös előnyökkel járó partneri kapcsolat is
elképzelhető. Gary Allen pedig a „Senki ne merészeljen
összeesküvésre gondolni” című könyvében így ír: A demokratikus, tisztességes
piaci versennyel jellemezhető szabad társadalmak lehetővé teszik a hatalmi elit
cseréjét. Segítik a tehetségek kibontakozását, a kis cégek sikerét, megerősödését.
Ezért azok, akik ellenőrizni akarják a társadalmat, olyan törvényeket hoznak,
amelyek korlátozzák a valóban szabad vállalkozást, útját állják a kreativitás,
a vállalkozó szellem érvényesülésének, például azzal, hogy óriási adóterheket
tesznek a kis- és közepes vállalkozásokra, miközben a nagytőke
adókedvezményeket kap. Ezzel a kis- és közepes cégeket sikerül falhoz
szorítani, és így a nagyok felfalhatják őket. Ez pedig nem tisztességes piaci
versenyhelyzet. Ezen a ponton pedig közel kerülhet egymáshoz a nagytőkés és a
kommunista. David Rockefeller papája – a megmaradt dokumentumok szerint –
gyűlölte a versenyt. Gyermekeit arra tanította, hogy csak egyetlen
versenyhelyzetnek van értelme: annak, amikor az ember versenytársa saját maga.
Azaz akkora üzlet ura, hogy valójában monopolhelyzetben van. A kommunizmus
központi hatalmat hoz létre, amely uralkodik az embereken, és nem tűri meg a
versenyt. A globális cégek összeolvadásokkal,
felvásárlásokkal növelik saját gazdasági erejüket, és próbálják kizárni a piaci
versenyt. A témát tovább boncolgatja Anton Sutten „A Wall Street és a bolsevik
forradalom” című könyvében. A „Wall Street” az amerikai pénzvilág központja. A
szerző szerint az amerikai pénzvilág pénzzel segítette a bolsevikok győzelmét,
amivel hosszú időre sikeresen gyengítette le Oroszországot. A huszadik század fordulóján II. Miklós cár
uralkodott Oroszországban, aki megpróbálta modernizálni az országot és
felzárkóztatni a Nyugathoz. Ezt azonban az emberek kegyetlen kizsákmányolásával
tette. Ez ellen a munkások 1905-ben véres leszámolással végződő tüntetéssel
tiltakoztak. 1918-ban azonban sikerült megbuktatni a monarchiát. Több szerző
egybehangzó véleménye szerint azonban a forradalmat pénzzel kívülről is
támogatták. De mi indokolhatta az amerikai bankárok, közöttük Rockefeller
beavatkozását az orosz „belügyekbe”? Miért támogatták a cárizmus megbuktatását?
Az okok egyike az olaj volt. A bolsevik forradalom előtt Oroszország
olajkitermelése nagyobb volt, mint az USA-é. A bakui olajmezők 1902-ben még a világ teljes
olajkitermelésének több mint ötven százalékát adták! A forradalom tönkretette
az orosz olajipart. Általában is jelentősen legyengítette a gazdaságot, így
rontotta versenyképességét az amerikai gazdasággal szemben. Ezek után elhiszi-e
valaki, hogy az orosz forradalom spontán esemény volt? – kérdezi a szerző. Több
szerző is ír arról, hogy az 1905-ös sikertelen megmozdulás után Lenin és
Trockij közvetlen támogatást kapott az amerikai nagytőkétől. 1920 után azután a Morgan-Rockefeller csoport
üzleti kapcsolatot létesített Szovjet-Oroszországgal. 1926-ban a Vacuum Oil
Company – Rockefeller olajvállalkozása – megegyezésre lépett a szovjet „Naphta
Syndicate” céggel. Az üzlet tartalma az volt, hogy Rockefeller olajvállalata
orosz olajat adott el Nyugat-Európában a Rockefeller tulajdonában lévő Chase
National Bank közreműködésével. 1927-ben Rockefeller olajvállalata
olajfinomítót épített Szovjet-Oroszországban. Rockefeller közreműködésével jött
létre 1922-ben az Amerikai–Orosz Kereskedelmi Kamara, amelynek elnöke Reeve
Schley, a Chase National Bank alelnöke lett. Rockefeller szerepet játszott
abban is, hogy 1933-ban az USA elismerte Szovjet-Oroszországot. 1935-ben
Sztálin államosította a külföldi cégek vagyonát, de nem érintette a
Rockefeller-vállalkozásokat. A kapcsolatok a II. világháború alatt és után is
folytatódtak. A szovjet atombomba megépítését is amerikai alapanyagok, pénz és
technológia tette lehetővé. A Gorkijban lévő teherautógyárat az amerikai Ford
és Austin cégek építették. Az itt gyártott teherautókon vitték Vietnamba azokat
a hadieszközöket, amelyekkel a vietnamiak az amerikaiak ellen harcoltak. Ebben
a gyárban egyébként tankokat is gyártottak. Úgy tűnik – állítja a szerző –,
hogy egyes amerikai üzleti körök saját országuk érdekei ellen hozzájárultak a
potenciális ellenfél hadiiparának megerősödéséhez. A „Bilderberg csoport igaz története” című könyv
utolsó fejezetének címe: „Letartóztatás 2004”. 2004-ben a Bilderberg csoport
Olaszországban, Stresa városban találkozott. A könyv szerzője Daniel Estulin is
készült a találkozóhely helyszínére menni. A milánói Malpensa nemzetközi
repülőteret éppen elhagyni készült, amikor megszólították: – Jó estét, uram! Lenne
szíves velem jönni? – Az éles hang egy esőkabátos férfitól származott. Az
esőkabát meglepő élmény volt. A repülőtér ablakain keresztül ugyanis látszott a
ragyogó kék mediterrán ég és a napsütés. Aztán Estulin észrevette, hogy az
esőkabát egy automata fegyvert rejt. A szerző agyán végigfutott a gondolat:
vajon hogyan tervezték el a „véletlen balesetet”? Az éles hang tulajdonosa
detektívként mutatkozott be. Eddigre két őr és egy tiszt is odalépett hozzájuk,
és betuszkolták a szerzőt egy kihallgatószobába. A szomszéd szobából sírás és
nyöszörgés hallatszott. Aztán nehéz léptek hallatszottak a folyosón. – Leveheti
a kabátját – mondta az egyik őr. – Mi a neve? – kérdezte az egyik őr. – Mi a
nemzetisége? – kérdezte a másik. – Most van először Olaszországban? – Estulin
minden kérdésre pontosan válaszolt. – Szeretnénk átvizsgálni a ruháját és a
csomagjait, mivel jogunk van feltételezni, hogy kábítószert hozott magával. –
Estulin meglepődött. Eszébe jutott, hogy minden újságírót, aki bármit is írt a
Bilderberg csoportról, jól ismernek a titkosszolgálatok. Hirtelen az jutott eszébe, hogy talán kábítószert
csempésztek a táskájába. Az egyik őr elvette a szerző táskáját, és háttal
fordulva neki kutatni kezdte. De csak egy verseskötetet emelt ki belőle. Aztán
egy civil ruhás ember jött be, gyors olasz beszédbe kezdett a kihallgatókkal.
Ezután a kihallgatás további egy óra hosszáig folytatódott. Ugyanazokat a
kérdéseket többször is feltették egymás után. Majd elkérték a szerző
repülőjegyét. – Miért jön éppen most Stresába? – kérdezte az egyik őr. Majd
elővett egy fényképet, mely a szerzőt ábrázolta. A fénykép a szerző spanyol
igazolványképének a másolata volt. Ebből arra lehetett következtetni, hogy az
olaszok a spanyol belügyminisztériumból kaphatták a képet. Valószínű, hogy a
minisztérium együttműködve a Bilderberg csoporttal megpróbálta megakadályozni,
hogy a szerző a találkozó helyére utazhassék. Mivel azonban az olaszok nem
találtak semmilyen okot a szerző letartóztatására, ezért csak húzták az időt a
kihallgatással. Ahogy mindez végigfutott az agyán, úgy érezte, hogy esélye van
a szabadulásra. A következőkkel fordult a kihallgatók felé: – Uraim, önöknek
két lehetőségük van. Vagy letartóztatnak, hogyha erre bármilyen indokot fel
tudnak hozni, vagy szabadon engednek. A komédiának vége. A Bilderberg ismét a félelemmel kapcsolódott
össze. Dokumentumok A könyv végén dokumentumok találhatók az
ülésekről, résztvevőkről, és fényképek a helyszínekről. Csemegézzünk egy kicsit közöttük! Néhányan az 1973-as Bilderberg-találkozó
résztvevői közül: Z. Brzezinski (USA), Lombardini (autógyáros,
Olaszország), Olof Palme (Svédország), Rothschild Edmond (Franciaország),
Helmut Schmidt (Németország). A 2006. júniusi Bilderberg-ülés résztvevői
közül néhányan: Richard Holbrooke (USA), H. Kissinger (USA),
Chalabi Ahmad (Irak), J. Wolfenson (USA). A Trilaterális (Háromoldalú) Bizottság 2006.
februári találkozójának résztvevői közül néhány érdekes név: Jean-Louis Bourlanges, az Európai Parlament
tagja, Francois Bujon de l’Estang, a Citigroup Franciaország elnöke, Richard
Burrows, az Ír Nemzeti Bank kormányzója, Antonio Carraptoso, a Vodafon Portugália
igazgatótanácsának elnöke, Bill Emmott, a „The Economist” (London) lap
főszerkesztője, Michael Fuchs, a német parlament tagja, Mugur Isarescu, a román
nemzeti bank kormányzója, korábbi miniszterelnök, Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti
Bank elnöke, Kádár Béla, a Nemzeti Bank monetáris tanácsának tagja, Magyarország
egykori OECD-követe, és korábbi parlamenti tag és miniszter, Kassai Róbert, a
kézműves cégek nemzeti egyesületének általános elnökhelyettese, Charles
Schwarzenberg herceg, a cseh szenátus tagja, Havel elnök közvetlen munkatársa,
a nemzetközi Helsinki Bizottság egykori elnöke, Székely Péter, a Transelektro
elnök-vezérigazgatója, Madeleine Albright egykori külügyminiszter (USA), Z.
Brzezinski (USA), Francis Fukuyama (USA, professzor), R. Holbrooke (USA), H.
Kissinger (USA), John D. Rockefeller IV. (USA), David Rockefeller (USA), P.
Wolfowitz (USA). A Bilderberg csoport ülések állandó
résztvevői közül néhány név: R. Holbrooke, D. Rummsfeld, P. Wolfowitz, J.
Wolfenson, Soros György, a Rothschild család képviselői, Romano Prodi, Jose D.
Barroso, Pascal Lamy, Jean-Claude Tricyhet (az európai központi bank elnöke),
Fülöp herceg (Nagy-Britannia), Giscard D’Estang, Harold Wilson (brit
miniszterelnök), M. Thatcher (brit miniszterelnök), H. Schmidt (német
kancellár), G. Agnelli (a Fiat egykori elnöke), J. Solana. Végül néhány mondat a 2007-es Bilderberg-ülés
témáiból (Törökország, Isztambul, május 31–június 3.). Június 3-án, a
fényűző ebéd után a Bilderberg csoport tagjai hazatértek országukba, magukkal vive
azokat a feladatokat, amelyeket a „világkormány” továbbépítése érdekében
csendben végeznek el. Persze
mindenkiben fel kell merülnie a kérdésnek: hogyan lehetséges az, hogy olyan progresszív
liberálisok, mint Hillary Clinton, vagy olyan emberek – közöttük a
Rockefellerek –, akik „társadalmi felelősségérzetből” segítik a szegényeket,
képesek lennének egy „világkormány” érdekében dolgozni? Hogyan valósítható ez
meg egyáltalán? A szerző szerint a lépések a következők: Összpontosítani
kell a politikai hatalmat egy megbízható szűk kör kezében, és ki kell küszöbölni
a lehetőségét is annak, hogy bárki más közel kerülhessen a hatalomhoz (például
kisebb pártok ellehetetlenítésével). –
A nagy cégeknek való kedvezéssel a gazdaság többségét a
globális cégek hatalma alá kell helyezni, kiküszöbölve a valódi piaci versenyt,
ellehetetlenítve a helyi kis- és közepes vállalkozásokat (például
agyonadóztatásukkal és ellenőrzésükkel). –
Biztosítani kell, hogy a legfontosabb erőforrások
felett – víz, olaj, gáz, föld – a szűk érdekkör megszerezhesse a hatalmat. –
Olyan jogi eszközöket kell alkalmazni, amelyek
lehetetlenné teszik az emberek jogos tiltakozását (például
gyűlöletbeszéd-törvény). Befejezésként egy érdekes hír: A független
kanadai lap, a „Kingston Eye Opener” 2005-ben az év legjobb dokumentumkötetének
választotta Daniel Estulin: „A Bilderberg csoport igaz története” című könyvét.
(Megjegyzés: a könyv először spanyolul jelent meg 2005-ben.) Indoklás Estulin könyve
leleplezi a „Bilderberg csoport”-nak nevezett hatalmi elit mesterkedéseit a
világ feletti uralom megszerzéséért, és ezzel az emberiség javát szolgálja. Dr.
Csath Magdolna közgazdász,
egyetemi tanár
- Vajon merre akarják elvinni a világot?
Romano Prodi 1999-ben vett részt a találkozón, és még ebben az évben az EU
elnöke lett.
A 2004. évi Bilderberg-ülés után két „bilderberges” került magas pozícióba.
Barroso, korábbi miniszterelnök az EU Bizottság elnöke, Sócrates pedig
miniszterelnök lett.
A világ legnagyobb katonai szervezete, a „Világhadsereg”, a NATO vezetői mind
„bilderbergesek”. Ezek után a kérdés az: hol is döntöttek és döntenek valójában
Irakról, Koszovóról, Szerbiáról és Afganisztánról!
Az American Almanach 2002. augusztus 11-i számában a következő hír jelent meg:
„A Bilderberg csoport a nemzetek utáni kort tervezi meg, azt, amikor már nem
lesznek független országok, csak régiók, amelyeket egységes elvek irányítanak.
Ez globális gazdaságot jelent majd, egy világkormánnyal és általános, egységes
vallással.”
– A nemzeti identitások eltörlése, nagy nemzetközi intézmények uralkodó
szerepe.
– Az emberek feletti központosított hatalom és ellenőrzés, amelynek során a
középosztály gyakorlatilag megszűnik és csak uralkodók, irányítók és szolgák,
irányítottak maradnak Ezek a gondolatok meg is jelennek Brzezinski „Between Two
Ages: America’s Role in the Technetronic Era” (Két korszak között: Amerika
szerepe a „technetronikai” korban) című könyvében.
– A nulla növekedésű társadalom: a „nulla növekedés” tönkreteszi a korábbi
jólétet. Jólétben az emberek boldogulnak, biztonságban vannak, és ezért nehéz
az elnyomást rájuk kényszeríteni. Kényszerítés nélkül viszont az emberek nem
fogadnák el, hogy függő, kiszolgálóemberekké váljanak. Az országok saját ipara
ezzel megszűnik, a termelés az olcsó munkaerejű fejlődő országokba települ, és
mások, elsősorban a szolgáltatási munkahelyek maradnak meg.
– Az országok állandó egyensúlytalansági helyzetben tartása: az állandó
válsághelyzetek nyomás alatt tartják az embereket fizikailag, szellemileg és
érzelmileg egyaránt. Kifáradva könnyebben mondanak le arról, hogy saját
sorsukat alakítani akarják: apatikussá, passzívvá válnak, összezavarodnak, nem
értik mi is történik, és demoralizálódnak.
– Az oktatás központi irányítása. Az Európai Unió, amely európai „USA-vá” akar
válni, egyik fő célja a nemzeti oktatási rendszerek központosítása és
ellenőrzés alá vonása. Ennek során „sterilizálják” a fiatalok agyát,
igyekszenek elfelejtetni velük a nemzeti múltat. Ennek gyümölcsei már
érzékelhetők: a fiatalok egyre kevesebbet tudnak a történelemről, és a
szabadság, függetlenség szépségéről, igazi értelméről. (Erről eszembe jut az a
hír, hogy amikor egy tanárnő a múzeumban Dugovics Titusz, nándorfehérvári hősi
tettét lelkesen mesélte diákjainak, azok nem értették, hogy ezt miért tette. Az
egyikük ki is fejezte véleményét: milyen hülye volt – mondta!)
A beszéd lényege a következő volt: meg kell akadályozni, hogy folytatódjék Európában
az a szétesés, ami az országot gazdasági és társadalmi helyzetét jellemezte a
II. világháború után. Ehhez az USA-nak segítséget kell nyújtani. Ezzel
hozzájárul az éhínség gyors csökkentéséhez és a gazdaságok újraépítéséhez. Ez
hasznos lesz az USA számára is, mivel szövetségeket és értékes üzleti partneri
kapcsolatokat tus így kiépíteni saját maga számára is.
Talán még ennél is fontosabb lesz, ahogy azt egy brosúra írta, hogy „egyéni és
kollektív barátságok szövődnek majd azt USA és Európa között”.
Feltűnő jelenség, hogy a kormányok magas rangú képviselői közül sok ebből a
bizottságból kerül ki. A bizottságnak saját folyóirata van „Trialogue” címmel.
„1973-ban, amikor külügyminiszter voltam, David Rockefeller meglátogatott az
irodámban, és azt mondta, hogy ő úgy véli, én segítségre szorulok. Be kell vallanom,
hogy először nem értettem, hogy mire gondol. Azt javasolta, hogy alakítsunk egy
amerikaiakból, európaiakból és japánokból álló csoportot azzal a céllal, hogy
előre lehessen tervezni a jövőt. Megkérdeztem tőle: Ki fogja ezt elintézni a
számodra, David? A válasz ez volt: Zbig Brzezinski. Rögtön láttam, hogy
Rockefeller komolyan gondolja a dolgot, hiszen egy fontos személyt választott.
Aztán arra is ráébredtem, hogy valójában szükség van arra, amit Rockefeller
akar.”
Az USA elsősorban Dél-Amerikára, Nyugat-Európa pedig Kelet- és Dél-Európára
terjesztette ki befolyását. Néha azonban osztoznak is egy adott országon.
Például Szingapúr és Tajvan USA és Japán, Argentína pedig USA és Nyugat-Európa
befolyási területe. A módszert, amelyet használnak, írja le „A demokrácia
válsága” című 1974-ben íródott könyv (egyik szerzője a híres politológus,
Samuel Huntington): „A külügyminisztérium munkamegosztása a következő: az első
nyomást gyakorol a kevésbé fejlett országokra, hogy liberalizálják a
gazdaságot, és mondjanak le mindenféle »nacionalizmusról«. A multinacionálisok
pedig továbbadják mindazt a tudást a külügyminisztériumnak, amelyet az adott
országban összegyűjtöttek.” Természetesen eközben jó sok profitot is
összegyűjtenek – tehetjük hozzá.
Önök jól tudják, hogy én miért vagyok itt, és én is tudom, hogy önök miért
próbálnak feltartóztatni. – A kihallgatók tanácskozásba kezdtek, majd
elengedték Estulint, aki taxiba ugrott, és még időben megérkezett a Bilderberg
csoport találkozóhelyére.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!