Orbán Viktor legalább akkora f..., mint Gyurcsány volt. Csak épp kétharmados többsége is van hozzá, ami egyre nagyobb bajnak tűnik... Az a jeles ötlet, hogy a közintézményekben ki kell függeszteni Orbán győzelmi harsonázását, egyszerűen félelmetes. Ami abban van, egyrészt nevetséges - merthogy a választásokon csupán annyi történt, hogy a magukat végképp leamortizált kormánypártokat alaposan elzavarták, de szó nem volt a lényegi programot nem is hirdető Fidesz "rendszerváltásáról". Ugyebár a szavazópolgár nem dönt kétharmadról (lévén egy szavazata), meg aztán a kétharmad nem is 66 %-os szavazati arányból lett, hála a remek választási rendszerünknek.

Mindenesetre az efféle mondatok, mint amit itt idézek Orbánék önfennköltségéből, ijesztően ismerősek. Már várom, hogy mikor kell Orbán életnagyságú (illetve kissé nagyított, nehogy a Rákosit alig túlnövő újdiktátor kisebbnek látsszon a köznépnél) képét is kirakni. De emelhetünk neki akár lovasszobrot is...

Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy az áprilisi választásokon új társadalmi szerzôdés született, amellyel a magyarok egy új rendszer, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megalapításáról döntöttek. A magyar nemzet e történelmi tettével arra kötelezte a megalakuló Országgyűlést és a felálló új kormányt, hogy elszántan, megalkuvást nem ismerve és rendíthetetlenül irányítsák azt a munkát, amellyel Magyarország fel fogja építeni a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

Kiemelés tőlem. Miről is döntöttünk? Arról, hogy Gyurcsány, Bajnai és haverjaik menjenek a picsába (hogy a klasszikusokat idézzem, lásd Horn Gábort a vizitdíjas népszavazás után) - de valahogy a választások előtt senki se hallott erről a Nemzeti Izéről, amit Orbán kitalált. Elszánt, megalkuvást nem ismerő és rendíthetetlen népboldogítókat már megéltünk ebben a sokat szenvedett országban Kun Bélától Rosenfeld elvtárson keresztül Csermanek elvtársig... Köszönjük, elég volt az olyanokból, akik mindig a lehet legpontosabban tudták, mi a jó nekünk...

Mindenesetre a rendíthetetlen elszántság máris gyönyörű eredményeket produkált. A volt kádárista miniszterhelyettesi rangtól most a köztársasági elnöki pozícióig vitorlázó Schmitt Pál mellé megkaptuk - megint csak a nemzeti együttműködés, meg a nagy fene számonkérés jegyében - Gubcsi Lajos KISZ-vezért és hajdani MSZMP-politrukot is. Bravó, Orbán! Hiteles vagy, mint az elődeid... Valahogy fogalomzavar uralkodik az orbáni fejben: mert ha együttműködés, akkor lehet kipróbált bolsevikokat tenni vissza a jobb állásokba, de ha forradalom, mint itt olvasható:

A magyar nemzet 2010 tavaszán újra összegyűjtötte életerejét, és a szavazófülkékben sikeres forradalmat vitt véghez. Az Országgyűlés kinyilvánítja, hogy ezt az alkotmányos keretek között megvívott forradalmat elismeri és tiszteletben tartja.

akkor azért furcsa, hogy megint jön Gubcsi elvtárs...

Vagy a forradalom azt jelenti, hogy a nyöszvedt demokráciából visszaforradunk egy posztkádári egypártizmusba? Mert akkor érthető, ha sorra kerülnek elő a Kádár-káderek: elvégre szükség van a gyakorlatra...

Most voltam pár napot Recsken horgászni. A tábort nem néztem meg: bízom abban, hogy még egy-két ilyen poszt, és államköltségen tudom majd meglátogatni, sőt, a fogyókúrámról is gondoskodni fog Orbán vezér... Főleg, mert a szigor immár abszolúttá válik, és nem csupán ténylegesen nem szabad bírálni (mert azt is megszavaztuk kétharmaddal, hogy Orbán tévedhetetlenebb a pápánál, de ha mégse, majd a parlament becikkelyezi), hanem még humorizálni is tilos a kormány hülyeségein. Ó, Istenem, azok a régi szép áthallásos kádári kabarék! Ó, szent Hofi Géza, támadj fel, nagyon kellenél!