A tegnapelőtt megjelent narancsos alkotmánytervezetről már nagyon sokan, nagyon sok mindent elmondtak és leírtak.

Az eddigi kommentárokat és az elemezéseket olvasgatva azonban azt bátran kijelenthetjük, hogy a többség akár a jobb, akár a baloldalon folyamatosan a gumicsontokon rágózik, miközben a sorok között megbúvó lényegről kevesen ejtenek szót.

Persze az vitathatatlan és természetesen érthető is, hogy például a sokat bírált, de a szövegbe mégis bekerülő gyerekek után járó plusz szavazatok kérdése, vagy az ország és a megyék elnevezése pro és kontra sokakat vitára sarkall, de ezeken kívül érdemes az alkotmánytervezet többi részében is kicsit elmélyedni, hisz ott olyan dolgokat találhatunk, amik bárhogy is nézzük, azért megdöbbentőek.

Ha kinyitjuk a tervezetet és Az Állam című fejezethez lapozunk, akkor annak 3. cikkében az alábbiakat találjuk: [a kiemelések tőlem]

Az Országgyűlés megbízatásának keletkezése és megszűnése
3. Cikk

(3) A köztársasági elnök a választások egyidejű kitűzésével feloszlathatja az Országgyűlést, ha
a) a Kormány megbízatásának megszűnése esetén a köztársasági elnök által miniszterelnöknek javasolt személyt az Országgyűlés az első személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg, vagy
b) az Országgyűlés a központi költségvetést március 31-ig nem fogadja el.


A gyanútlan olvasó elsőre azt gondolná, hogy ez teljesen rendben van, hisz ha egy országnak még az adott év márciusában sincs költségvetése, akkor a kormánya biztosan alkalmatlan arra, hogy az országot vezesse. Azonban ha a szöveget tovább böngésszük, akkor negyven cikkel hátrébb, a 43.-ban a következőket olvashatjuk:

A Költségvetési Tanács
43. Cikk

(1) A Költségvetési Tanács az Országgyűlés törvényhozó tevékenységét támogató szerv, amely a központi költségvetés megalapozottságát vizsgálja.
(2) A Költségvetési Tanács törvényben meghatározott módon közreműködik a központi költségvetésről szóló törvény előkészítésében.
(3) A központi költségvetés elfogadásához a 36. Cikk (4) és 37. Cikk (2) bekezdésében foglaltak betartása tekintetében a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulása szükséges.
(4) A Költségvetési Tanács tagja a Költségvetési Tanács elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és az Állami Számvevőszék elnöke. A Költségvetési Tanács elnökét a köztársasági elnök nevezi ki hat évre.
(5) A Költségvetési Tanács működésének részletes szabályairól sarkalatos törvény rendelkezik.


A 43. cikk számunkra érdekes pontjaiban az alábbi pontokra található hivatkozás. Ezek ugyan nem befolyásolják a lényeget, de azért ideidézném őket a teljes átláthatóság érdekében:

A központi költségvetés és annak végrehajtása
36. Cikk

(4) Az Országgyűlés csak olyan központi költségvetésről szóló törvényt fogadhat el, amely nem eredményezi az államadósság mértékének növekedését.
(5) A (4) bekezdésben foglaltaktól csak különleges jogrend idején, az azt kiváltó körülmények okozta következmények enyhítéséhez szükséges mértékben, valamint a nemzetgazdaság tartós és jelentős visszaesése esetén, a nemzetgazdasági egyensúly helyreállításához szükséges mértékben lehet eltérni.

37. Cikk
(2) A központi költségvetésnek – a 36. Cikk (5) bekezdésében meghatározott kivételekkel – biztosítania kell, hogy az államadósság szintje ne haladja meg a megelőző naptári év bruttó hazai terméke értékének felét.


Az érintett szövegrészeket egymás mellé rakva és magyarra fordítva azt láthatjuk, hogy a köztársasági elnök feloszlathatja az országgyűlést akkor, ha az országnak az adott év március hónapjának végig nem lesz elfogadott költségvetése. Azonban hogy legyen, pontosabban ahhoz, hogy lehessen költségvetés, amit egyátalán szavazásra bocsáthat az éppen regnáló kormány, ahhoz az kell, hogy a Költségvetési Tanács elfogadja azt. Ellenkező esetben a költségvetés nem vihető a parlament elé.

Most pedig játszunk el egy kicsit a gondolattal és tételezzük fel, hogy a 2014-es országgyűlési választásokon a fidesz nem szerez többséget, és így más párt, vagy pártok alakíthatnak kormányt. Év végén eljön a költségvetés elfogadásának az ideje, amit a kormány beterjeszt a Költségvetési Tanács elé. A Költségvetési Tanács tagjai, azaz a Költségvetési Tanács elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és az Állami Számvevőszék elnöke összeülnek és megvitatják a tervezetet.

És ennél a pontnál véget is ér az új, nem narancsos kormány pályafutása…

A Költségvetési Tanács elnökét ugyanis a Köztársasági elnök nevezi ki hat évre. Ami azt jelenti, hogyha a narancsok 2013-ban kineveznek valakit, akkor az a mandátum 2019-ig lesz érvényes. A Nemzeti Bank elnökének megbízatását a tervezet a mostani 6 évről 9 évre emeli, azaz a 2013-ban, Simor András hivatali idejének lejártakor a miniszterelnök által vezetőnek javasolt személy – például Járai Zsigmond - 2022-ig kapna mandátumot.

Az Állami Számvevőszék elnöke esetében marad a korábbi 12 éves mandátum, azaz a tavaly megválasztott Domokos László szintén 2022-ig állhat az intézmény élén. Ha pedig ehhez még hozzávesszük azt is, hogyha Schmitt Pál 2013-ban valamilyen ok miatt lemondana, és a mostani parlament új elnököt választana, a következő parlamentnek 2018-ig együtt kellene élnie az államfővel.

Ugye érti mindenki?

OV és csapata létrehozott egy olyan testületet, ami lényegében a választói akarattól függetlenül kormányzatok, és így az ország sorsáról dönthet. A Költségvetési Tanács tagjai egytől-egyig narancsos pártemberek, akiket hosszú évekre bebetonoztak a pozícióikba, és akik majd nem kétséges, hogy hogy döntenek a számukra rivális pártok gazdaságpolitikájáról.

Magyarul, akárki is lesz hatalmon, az vagy megbukik, vagy olyan gazdaságpolitikát folytat, amit a narancsosok jóváhagynak és jónak látnak. És tök mindegy, hogy az adott párt, vagy pártok, akik majd akkor kormányozni fognak mennyivel nyerték a választásokat. Ha nincs meg nekik a kétharmad, nem tudják megváltoztatni az alkotmányt, és így nem tudnak a most kialakuló helyzet ellene tenni semmit sem. Ha hatalmon akarnak maradni, úgy táncolnak majd, ahogy a narancsos egylet fütyörészik.

És innentől már szinte tökmindegy, hogy ki mennyit szavazhat, hogy az országot minek hívják, hogy mi szerepel az alkotmány preambulumában. Ezek az egyébként önmagukban lényeges kérdések egycsapásra lényegtelenné válnak…