Tegnap, kedd reggel egy tengerparti kávéházban fiammal beszélgettem a Skype-on keresztül. Egy munka gyakorlatra való jelentkezési levelét beszéltük meg, vázoltuk fel, mert öt hét múlva az iskolája elküldi a diákokat egy úgynevezett munka gyakorlatra. Jó lenne, ha egy képességeihez illő helyre jutna be, nem pedig a tipikus svéd munkanélküli jegy-gyűjtést gyakorolná, de addigra úgy is haza tudom menekíteni.

Mellettem ült egy német fiatal fiú, aki szintén Skype segítségével videó-hívással volt kapcsolatban hazai rokonaival. Nem tudtam nem hallani, amit mondott. Német tudásom gyakorlás híján apad, mégis értettem hogy isteníti az itteni, kaliforniai, amerikai életet, világot. A strandon összeismerkedett egy bokszolóval, aki állítása szerint egy év alatt 75-ször nyert, KO-val minden alkalommal. Mint mindig, egy nyaralás során mindig mindenki csak a legszebbeket látja, vagy csak azt hajlandó látni. Mivel vele szemben nagyon barátságos volt mindenki, ezért német barátunk azt hitte, itt mindig csak ez lesz. Tévedett!

Egyszerre fejeztük be a "videó-telefonálást", s ekkor megkérdeztem, honnan jött.

"München", válaszolta. 25 éves, és azért jött hogy kitalálja ide fog-e költözni. A lövészetet akarta kipróbálni legelőször, mert azt soha sem csinálta, fegyver soha sem volt a kezében. Ajánlottam a repülőtér melletti LAX Range nevűt, az elég közel is van. Kis beszélgetés után őszinte javaslatom kérte.

Ne költözz ide! Ez ilyen egyszerű. Elmondtam, itt csak a zsidók szolgájává válhat, elmeséltem néhány magyar ismerősöm történetét, akik az utóbbi négy-öt évben költöztek ki. Elképedve, hitetlenkedve hallgatott végig. Nem hiszem, hogy hallgatni fog a jó tanácsra, de meg kellett mondanom mi az igazság, milyen nehéz élet vár itt rá, ha mint német, fehér, normális, nem buzi, nem degenerált, nem kábítószeres, itt Los Angeles környékén akar letelepedni. Jó lenne, ha ezt a hazai fiataloknak is elmondhatnám, jó lenne ha hallgatnának rám. Ne gyertek ide! Itt ugyan lehet egy kicsivel több pénzt keresni, mint otthon, viszonylag rövidebb idő alatt, de, ha itt akartok letelepedni, az a kis pénz, ami Magyarországon sokat ér ma, az első pillanatban elmegy, ha valami komoly dolog történik. Sokat ismerek, aki gyermek nevelőnek kijött "egy évre ", aztán még ma is itt van, beépülve az itteni szövetbe, mint zsidók csicskája, rabszolgaként neveli a kis zsidót. Azok hatására saját gyereket nem akar már, inkább csak a "magyar diszkó"-ba jár csak el, amit szintén a Mandel Robi, "magyar" DJ tart. Már csak a "gazdag srácokat" értékeli, egy mezei magyarral mint én, szóba se áll. Egy másik magyart, Edit nevűt, a volt amerikai (zöldkártyáért házasodott) férje, segítségemmel szeretné haza küldeni Budapestre, mert annyira a kokainra szokott.

Egy esetben érdemes idejönni dolgozni, ha ismered még otthonról a munkáltatód és a lakás is adva van. Akkor lehet pénzt is keresni, nem költeni, s egy hat hónapos, egy éves idő után hazamenni úgy, hogy megérte itt dolgozni. Azért, hogy az otthoni zsidók után egy itteni zsidó szolgájává váljon az ember, igazán nem éri meg kijönni.

A baráti kör se lesz igazi, csak érdek barátság az, ami itt van .

Elkeseredve nézett rám a német fiatal ember. "Legalább itt megtanulsz fegyvert használni és hazamehetsz Németországot felszabadítani!" - köszöntem el tőle.

Ne költözz ide!

Üdvözlet a vadnyugatról!

Kitartás!

Kiss László